Századok – 1975

Folyóiratszemle - Kuzmin; A. G.: A varégok etnikai természetéről 1155/V–VI

1166 FOLYÓIRATSZEMLE mellékéről jöhettek, de még fontosabbnak tartja azokat a régészeti leleteket, amelyek mecklenburgi és novgorodi korai kerámiák egyezését mutatják. Kuzmin tehát gazdag apparátusra támaszkodva kimutat egy nem szláv és nem germán népet, amely a Baltikum területén élt, Dániától a Felső-Volga vidékéig, s ezt a népet tekinti a varégok őseinek, hangsúlyozva, hogy skandináv eredetük összehasonlíthatatlanul kevesebb bizonyítékra támaszkodik. A településterület behatárolásánál sokkal nehezebb feladatot jelent az etnikai jelleg meghatározása. A Baltikum térsége etnikailag mindig igen tarka képet mutatott. Már a középkori források is a népek kohójának, de ugyanakkor múzeumának is nevezték, mert egyes tájain (szigetek, erdők) igen régi etnikai elemek, földrajzi nevek, szokások őrződtek meg évszázadokon át. A IX—X. századig túlnyomóan szláv nyelvű területen sok nem szláv és nem is germán nyelvemlék maradt fenn. Szerzőnk bizánci források elemzéséből indul ki, amelyek együtt emlegették a varógokat és a szlávokat (varang, rusz'), de a XI. sz. után külön beszéltek a normanokról. A varégokat kelta eredetűnek tüntették fel, s mint Kuzmin megállapítja: a kérdés több mint két évszázados vitatása során ezt az összefüggést figyelmen kívül hagyták a kutatók. Ennek egyik okát abban jelöli meg, hogy az egykor jelentős kelta etnikum szétszóródott, zömében beolvadt a későbbi európai népekbe, s csak nyomokban mutatható ki továbbélése Európa peremén. Másrészt utal a német történetírás törekvésére, amely a Dontól a Rajnáig, sőt az Atlanti-óceánig jelölte meg a germán települósterületet, nem hagyva helyet más népek számára Európa térképén. Ezzel és ezáltal a normán elmélettel polemizálva igyekszik Kuzmin a kelta-varég-szláv összefüggést bebizonyítani cikkében. A. A. Sahmatov orosz tudós a germán és szláv törzseket elválasztó etnikai elemnek tekintette a kelta-varégokat, akik meghódították a velük érintkező szláv törzseket. A Venet-tenger elnevezés, a szlávoknál előforduló venet nevek voltak a bizonyítékai. Kuzmin utal még az Illiriában és a Baltikumban előforduló helynév analógiákra, amelyekből szintén a kelták baltikumi jelenlétére következtet. Kiemeli S. Feist munkásságát, aki kelta törzseket mutatott ki az ún. germán őshazában. A Yütlandon feltárt Kimr törzsre utal, amelynek analógiáját pl. a walesieknél mutatja ki. Emlékeztet továbbá arra a tényre, hogy több északnyugat-európai nép legendája helyezi őseit a Don térségébe. Döntőnek tartja, hogy a keltákra jellemző üst-kultusz nyomait mind Jütlandon, mind a Ladoga-tó mellett kimutatta a régészet. A kimr-ek mellett a teutonokat is kelta eredetűnek tekinti, mert nevük a kelta teute- (nép, emberek) szóból vezethető le. Tacitus alapján állapítja meg, hogy időszámításunk kezdete körül a Baltikumban kelta nyelvű népek éltek. A római szerző által leírt esztiekte utal, akik szokásaikban a svédekhez álltak közelebb, de nyelvük jobban hasonlított a britanniaihoz, azaz a kelta eredetűhöz. Földrajzi, nép- és személynevek elemzésével is a kelta-varég jelenlétet igyekszik bizonyítani a cikk, a germán elemmel szemben. Rügen sziget és környéke helyneveit többrétegűnek tekinti. A dán hódítás (1168) előtt szláv nyelvű lakosság élt a szigeten a toponímiai vizsgálatok alapján. A szigeten található Arcon helységnév viszont a cikk szerint sem germán, sem szláv gyökérre nem vezetheltő vissza. Az „ar" szókezdet egyes breton helyneveknél igen gyakori, amely megfelel egy kelta elöljárónak, s jelentése kb.-on, -nál, -mentén. A rutén népnevet szintén egy kelta törzstől eredezteti Kuzmin, hasonlóan a varég kifejezéshez, amelyet nem fogad el a germán-skandináv var tőből levezetve. Itt tér vissza a bizánczi forrásokhoz, amelyek megkülönböztették a varégokat ós a normanokat. A keltából eredezteti az elnevezést, ahol a var víz, tenger mellett élő népet jelent, s ez egybevág a varégok baltikumi településterületéről vallott nézettel. A személyneveket illetően, amelyeket a normán teória menedékházának nevez, már nem oly biztos a szerző érvelése. Mindenesetre a Rutik szerinte messzebb áll a skandináv Hroerek-tól, mint a kelta eredetű, s igen elterjedt Rauric, Roric névtől. Ugyanígy Igor közelebb van etimológiailag az ókelta Inger-hez, mint a skandináv Ingwar-hoz. Az Igor kíséretéhez tartozók nevei, amelyek skandináv jellegűek, szintén korábban megvoltak a kelta névanyagban. Szükségesnek tartja ugyanakkor a kelta-skandináv kapcsolat átértékelését a cikk, amelynek részletezésétől természetesen eltekint. Ugy véljük, összegezésként megállapítható, hogy a hallatlanul széles spektrumú és gazdag forrásanyagra támaszkodó tanulmány valóban sok új szempontot vet fel a norman-antinorman vitában. A legújabb tudományos (régészeti, lingvisztikai) eredmények alapján a szláv-varég kapcsolat álláspontjára helyezkedik. A varógokat azonban nem germán eredetűeknek tekinti, hanem a normán elméletnél mélyebbre fúrva, germán horizont helyett európai horizontban vizsgálva a kérdést a kelta-varég-szláv kapcsolat mellett sorakoztat fel érveket. (Voproszi Isztorii 1974. 11. szám. 51—83. I.) M.