Századok – 1975

Folyóiratszemle - Kuzmin; A. G.: A varégok etnikai természetéről 1155/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1157 L. V. Cserepnyin: A rendi-képviseleti monarchia megalapozásának kérdéséhez Oroszországban (XVI. század) Oroszország XVI. századi politikai története mindig vonzotta a kutatók érdeklődését. Mivel ez a század volt a feudális széttagolódás felszámolásának és a központosítás formálódásának időszaka, az érdeklődés középpontjában az oroszországi államhatalom formája és jellege állt. különösen Rettegett Iván uralkodása alatt, amikor a rendi-képviseleti intézményekről is feltűnnek az első híradások. A korszakkal foglalkozó kutatók igen különböző módon határozták meg a hatalom jellegét IV. Iván uralkodása alatt. Egyesek a Lenin által is használt formulával jellemzik Rettegett Iván hatalmát: a bojár dumára ós a bojár arisztokráciára támaszkodó önkényuralom, mások szerint az önkényuralom csak 1566-ig tartott, ezután rendi-képviseleti monarchiáról kell beszélnünk Iván Oroszországában. Van olyan felfogás, amely szerint a XVI. század első felében rendi monarchia volt, mert a nagyfejedelem megosztotta hatalmát a szolgáló fejedelmekkel, a bojárokkal és az egyházzal, s ez 1549-től alakult át rendiképviseleti monarchiává, amikor a cár több rend képviselőiből álló egyeztető gyűléseket (szobori primirenyija) kezdett összehívni. Egy másik elképzelés szerint a XVI. század első felében a bojár duma csak a világi előkelők intézménye volt, a rendi országgyűlések (zemszkije szobori) azonban már nyugati típusú szervezetek. A bojár dumával ellentétben, ahol csak a cár által kinevezett főurak vehettek részt, bennük képviseleti alapon más rétegek is ülésezhettek. A szerző a szerteágazó problémákból hármat emel ki tanulmányában. Először azt elemzi, hogy az adott időszak politikai szervezetei hogyan kapcsolódnak korábbi intézményekhez az orosz földek egyesítésének és a központosított állam kialakulásának korszakában, s hogyan változnak meg IV. Iván alatt. Vizsgálja az első rendi gyűlések jellegét és a rendi képviseleti monarchia és az opricsnyina kapcsolatát. A politikai intézmények folytonosságával kapcsolatban Sz. O. Smidtre hivatkozik, aki egyrészt hangoztatja a „rendi kormányzás tradícióinak tartósságát", de utal az orosz fejedelmi tanács és a XVI. századi gyűlések különbségeire is. A korafeudális orosz monarchia gyors széthullása után Oroszország a fejedelemségek föderációjává alakult. A részfejedelmek mellett már e korai szakaszban is működtek fejedelmi tanácsok, a leggazdagabb bojárokból álló bojár dumák. Az egyes fejedelmek tanácsainál azonban sokkal nagyobb jelentőségre tett szert az ország összes fejedelmeit összefogó „fejedelmek gyűlése" (szezd), amelyet csak különleges alkalmakkor hívtak össze. A formális hasonlóság ellenére — figyelmeztet a szerző — nem lenne helyes közvetlen kapcsolatot keresni az ilyen összejövetelek és a rendi-képviseleti országgyűlések, a zemszkij szoborok között. A fejedelmek gyűlései azt a célt szolgálták, hogy szabályozzák a politikai kapcsolatokat a feudális föderációban élő különböző fejedelemségek között, a zemszkij szoborok viszont már az egységessé vált centralizált monarchia képviseleti szervei voltak. A szezdek ós a zemszkij szoborok a feudális állam különböző fejlődési szakaszának intézményei voltak. Az egyik eltűnése teremtette meg a másik megszületésének feltételeit. Különbözött a képviselet formája is. A szezdekben azok találkoztak egymással, akik államhatalmi funkciókat töltöttek be, a zemszkij szoborokban a cári kormányzat gyűjtötte össze azokat a személyeket, akiknek társadalmi jelentőséget tulajdonított. Moszkva felemelkedésével és az egységes állam kialakulásával a szezdek jelentősége csökkent, de összállami testületté vált a moszkvai nagyfejedelem bojár dumája, illetve tanácsa. Ez sokkal szűkkörűbb testület a zemszkij szobornál, de az ügyek tárgyalásának rendje, amelyet az évkönyvek majdnem jegyzőkönyv-szerű hitelességgel őriztek meg, hasonlít a későbbi rendi formákra. A korafeudális orosz államban nagy szerepet játszott a régi népgyűlés hagyományait őrző vecse, amelynek kapcsolatait a rendi-képviseleti gyűlésekkel igen sok kutató felvetette. Cserepnyin azonban nagyon helyesen arra hivatkozik, hogy a vecse a XI — XII. századi-kijevi Oroszországban játszott nagy szerepet s a XIII—XIV. századig csak a moszkvai fejedelemség városaiban maradt meg, illetve azokban a városokban (Novgorod, Pszkov), amelyek legtovább őrizték meg függetlenségüket. Ez utóbbiakban a vecse a köztársasági államforma legfőbb fóruma volt. A nagyfejedelmi hatalom tagadó álláspontot foglalt el a vecsével szemben, mert az olyan fegyver volt, amelyet a részfejedelemségek feudális urai használtak az állami centralizáció ellen, de sokszor vált a vecse a nép fellépésének arénájává is. A centralizált államban feleslegessé váló vecse helyét a rendi-képviseleti gyűlések foglalták el, azaz a zemszkij szoborok akkor kezdtek működni, amikor a vecsék már megszűntek. Az első rendi gyűlések jellegének meghatározásához a szerző azt vizsgálja, mit