Századok – 1975

Folyóiratszemle - Kuzmin; A. G.: A varégok etnikai természetéről 1155/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK A. G. Kuzmin : A varégok etnikai természetéről Az orosz —szovjet történetírással szinte egyidős probléma új szempontú közelítését adja a cikk. Az ún. normán és antinorman elmélet történetét átfutva arra a következtetésre jut, hogy az orosz állam kialakulását egyik koncepció sem tudja meggyőzően bizonyítani. Az 1930— 1940-es évek szovjet álláspontját értékelve A. G. Kuzmin megállapítja, hogy a történelmi materializmus elvének megfelelően helyesen vetették el a normán legendát, de azáltal, hogy a varégeket skandináv eredetűeknek tekintették, engedményt tettek a normán elmélet híveinek. Üjabb régészeti leletekre hivatkozva szerzőnk úgy véli, hogy az állam korai fejlődésében a norman-varég elem sokkal jelentősebb volt, mint ahogy azt a szovjet történetírás értékelte. A Felső-Volga vidékén feltárt archeológiai anyagok alapján a szlávok előtt kb. egy évszázaddal már megjelentek itt a norman-varégek. De az ó-orosz állam vezető rétegének névanyaga, az újabb lingvisztikai kutatások szintén az átértékelést teszik szükségessé. Ami természetesen nem jelenti az ún. normán elmélet igazolását. Ez az elmélet továbbra sem tud választ adni olyan kérdésekre, hogy miért hiányoznak a germán hitvilág elemei az ó-orosz pogányságból, miért tűntek el oly hamar a norman-varég nevek mindenekelőtt a fejedelmi családoknál, s lassabban a katonai kíséret tagjainál. Az újabb részkutatások eredményei, a megválaszolatlan kérdések a probléma újraértékelését teszik szükségessé. Mindenekelőtt — az ó-orosz állam kialakulásában szerepet játszott — varégek etnikai természetének meghatározása a feladat. Szerzőnk már korábban is felvetette (Id. aVoproszilsztorii 1970. 10. számában megjelent cikkét), hogy ez az etnikum nem Skandináviából, hanem a Balti-tengertől délre eső területekről származott, ami etnikai természetének átértékelését is szükségessé teszi. Ezt kísérli meg ebben a cikkében. Kuzmin korábbi felvetését azzal cáfolták, hogy a Baltikum lakossága a VI— VII. századtól tiszta szláv etnikum, a varég nevek pedig nem szláv eredetűek. (Baltikum kifejezéssel a szovjet szakirodalom szóhasználatának megfelelően a Balti-tengertől dél -keletre elterülő történelmi-földrajzi tájat jelöljük — M.) Szerzőnk emlékeztet rá, hogy ő szláv nyelvűségről beszélt, s nem szláv lakosságról. X. századi arab forrásokra hivatkozik, amelyek szerint észak törzseinek többsége szláv nyelven beszól, mert összekeveredtek a szlávokkal. Mercatortól is idéz egy megállapítást, miszerint egyes baltikumi törzsekre a kétnyelvűség volt a jellemző. Ezeket az adatokat nagy jelentőségűnek tartja, mert a Baltikumban egy nem germán és nem szláv etnikum jelenlétére következtet belőlük, akiket ő a varégok őseinek tekint. Előzőleg azonban szükségesnek tartja annak tisztázását, kik is voltak a varégok. Az orosz évkönyvek a balti népeket általában, vagy egy balti népet jelölnek ezzel a névvel. Egyes esetekben úgy tüntetik fel, hogy a szlávok és varégok megértették egymást, más esetekben tolmácsok működését említik. Ezt a kétértelműséget a szakirodalom az évkönyvek többrótegűségóvel magyarázza. Mindenesetre Kuzmin számára fontos tény, hogy a varégokat megkülönböztetik a svédektől, norvégektől, gótoktól stb., ami szerinte kizárja skandináviai eredetüket. Lényeges körülménynek tartja ugyanekkor a varég-tenger elnevezés egyezését mind a keleti, mind a balti szlávoknál. Orosz évkönyvek, Armatol krónikája, Al-Biruni XI. századi arab szerző, A. A. Sahmatov orosz tudós adataira hivatkozva a mai Dánia és a Felső-Volga vidék közé helyezi a varégok településterületét. Az ún. Ipatyev (Hypatius)-féle évkönyv a mai észak-lengyel területeket jelölte varég tengerpartnak. (A normán elmélet hívei ezt az évkönyvet késői keletkezése miatt nem fogadják el hitelesnek.) Kuzmin mecklenburgi, porosz földrajzi neveket említ, amelyek varég jelenlétre utalnak. Véleménye szerint tehát a Balti-tenger déli partvidékén (Dániáig) fellelhetők a varégok nyomai, akiket itt is megkülönböztettek a skandinávoktól, a svédektől. Novgorod és a mai észak-lengyel, észak-német területek kapcsolataiból szintén állítását véli igazolódni. Véleménye szerint a város XII. századi lerombolói (a varégok) a Visztula