Századok – 1975

Történeti irodalom - Váradi-Sternberg János: Utak; találkozások; emberek. Írások az orosz–magyar és ukrán–magyar kapcsolatokról (Ism. Niederhauser Emil) 1127/V–VI

1128 TÖRTÉNETI IRODALOM tek a magyar szőlőkultúra oroszországi meghonosítására, majd bemutatja oroszok, ukránok és nyugati szerzők írásait Tokajról és boráról, ill. a borkivitelről. A második részben orosz cenzori jelentéseket közöl arról, mit kellett Petőfiversekből kihagyni az orosz fordításokban, ill. mely verseknek a közlését nem engedték meg egyáltalában. Arra a kérdésre vonatkozólag, vajon Petőfi versei még a költő életében ismertekké váltak-e Oroszországban, gondos kutatás után sem tud biztos választ adni. Hasonlóképpen csak lehetségesnek tartja, hogy Nyekraszov 1876 táján ismerhette Petőfi néhány oroszra fordított versét. Bemutatja a „Szabadság, szerelem . . ." kezdetű vers négy sorának különböző orosz, észt és belorusz fordításait. Oroszországban apokrif Petőfi-versek is születtek, ezeket azonban nem forradalmárok írták, így nem az igazi Petőfit próbálták utánozni. Hosszabb tanulmány foglalkozik Herzen magyar kapcsolataival, kimutatja, hogy Kossuth „Az orosz birodalom forrongása" c. munkájához Herzentől kapott anyagot. Herzen és Liszt kapcsolatainak külön írást szentel a szerző, az 1843-as kezdeti lelkesedéstől a későbbi kritikus állásfoglalásig vázolja fel az orosz forradalmi demokrata véleményét. Azután ismerteti az orosz cenzúra elutasító állásfoglalását Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméi, Jókai néhány regénye és Az ember tragédiája kapcsán; ez utóbbinak négy orosz fordítása is készült. Csehov 1882-ben Az új földesúr és a Fekete gyémántok nyomán Jókai stílusában írt magyar tárgyú regényt Mihaszna győzelem címen, ennek keletkezési történetét is feltárja a szerző. A harmadik részben a szentpétervári Tudományos Akadémia magyar visszhangját kutatja fel 1735-től kezdve, Bél Mátyás levelezésére is kitér, megtalálta Martinovicsnak az Akadémiához beküldött geometriai tárgyú dolgozatát a körről. Magyarországi és Szovjetunió-beli kézirattári és egyéb anyag alapján rekonstruálja a Budenz József altal alapított Orosz Kör (Kruzsok) történetét, orosz kapcsolatait, a magyar történelemmel foglalkozó K. Ja. Grot is járt például a körben. Budenz asztaltársasága sokat tett az orosz- magyar tudományos kapcsolatok érdekében. Külön tanulmány foglalkozik Goldziher Ignác orosz kapcsolataival, 1870-től kezdve, munkáinak orosz nyelvű kiadásaival, elsősorban V. R. Rozen, A. E. Schmidt és I. Ju. Kracskovszkij orientalistákkal folytatott bő levelezése alapján. A negyedik részben csak az orosz kiadásban már megjelent tanulmányok találhatók, ezek tartalmi jelzésére tehát nem térünk ki. Mint a futólagos felsorolás is mutatja, Váradi-Sternberg János továbbra is időben és témában igen szerteágazó, gazdag anyagot közöl ebben a kötetében. Széles körű anyagot, amely természetesen igen széles körben való kutatás alapján tárható fel. A szerző magyarországi és Szovjetunió-beli levéltárakat, kéziattárakat kutatott át, régi folyóiratokat nyitott fel, hogy egy-egy újabb adatra rábukkanjon. A személyes találkozásokkal is megpróbálkozott, ahol lehetett, Goldziher és Kracskovszkij kapcsolataira az orosz tudós özvegyét kereste meg. Bámulatos türelemmel és szorgalommal bányászta ki adatait, a legkisebb részletkérdésnek is nagy fáradságot szentelve. Igen, persze, a részletkérdésekből illeszkedik össze a kötet. Külön-külön bármelyik tanulmány csak részleteket, apró mozzanatokat tár fel, egyedül a negyedik rész tanulmányai közt akad szélesebb áttekintésű. Csakhogy éppen ezekből a részletekből, ilyen szorgos és áldozatos kutatások tömegéből áll össze az egész, az orosz —magyar forradalmi, kultúrtörténeti és egyéb kapcsolatok sora, olyan részletekből, amelyekről sokszor még a szakembereknek sem volt fogalmuk, vagy legalább is ilyen alaposan egyáltalában nem ismerték, ha a kapcsolat meglétéről esetleg voltak is már jelzések. Hozzá kell tenni azt, hogy Váradi-Sternberg János zömében XIX. századi kérdéseket feszeget, olyan kor kapcsolatait tehát, amikor külpolitikai ellentétek, politikai ellenérzések, a fizikai távolság, hivatalos akadékoskodások és rosszindulat megannyi akadályt állítottak a kapcsolatok útjába. És mindezek ellenére, ime, mégis mennyi és milyen intenzív sok esetben ez a kapcsolat. Különösen az irodalmi és tudományos kapcsolatok terén mutathat fel a szerző gazdag eredményeket, és utal még további, felkutatandó kapcsolatokra, hogy csak a debreceni Géresi Kálmán oroszországi tanulmányaira utaljunk találomra. Két, ill. három nép egyének révén szövődő barátságának hagyományait tárta fel a szerző, ami már politikai szempontból sem lebecsülhető eredmény. És ugyanakkor a magyar kultúra történetének is sok kérdését világította meg. Csak azt remélhetjük, hogy Váradi-Sternberg János még sok ilyen munkával gazdagítja mindkét ország történettudományát . NIEDEBHAUSER EMIL