Századok – 1975

Történeti irodalom - Lehár Anton: Erinnerungen. Gegenrevolution und Restaurationsversuche in Ungarn 1918–1921 (Ism. Fogarassy László) 1129/V–VI

TÖRTÉNETI IBODJLLOM 1129 ANTON LEHÁR: ERINNERUNGEN. GEGENREVOLUTION UND RESTAURATIONSVERSUCHE IN UNGARN 1918-1921 (Herausgegeben von Peter Broucek. R. Oldenbourg Verlag München. Verlag für Geschichte und Politik. Wien. 1973. 280 1.) VISSZAEMLÉKEZÉSEK. ELLENFORRADALOM ÉS RESTAURÁCIÓS KÍSÉRLETEK MAGYARORSZÁGON 1918-1921 Münchenben és Bécsben egyidejűleg jelentek meg a korai ellenforradalmi időszak egyik főszereplőjének, báró Lehár Antal vezérőrnagynak az emlékiratai. A második királypuccs bukása után külföldre menekült Lehár vezérőrnagy, Lehár Ferenc zeneszerző fivére Bécsben élt, ahol 1924-ben megírta memoárjait, amelyeket később kiegészített és részben átdolgozott. Munkája csak tizenegy évvel halála után jelent meg, egy részlet kivételével, amely a „Die Furche" folyóirat 1968-as évfolyamában látott napvilágot. Az emlékiratokat Peter Broucek osztrák történész rendezte és látta el igen jól használható életrajzi bevezetővel és az idevágó történelmi irodalom adatait is közzétette. Lehár emlékiratainak első fejezete az összeomlás utáni forradalmi időszakot, a második fejezet az Ausztriában töltött emigrációs hónapokat, a harmadik fejezet a Horthy-hadseregben töltött időt, a negyedik pedig az 1921 évi restaurációs kísérletek történetét öleli fel. Az ötödik fejezetben a második emigrációban töltött éveiről számol be a szerző, 1927-ig bezárólag. Habár az emlékiratok elsősorban politikai történeti szempontból érdekesek, a hadtörténészek is haszonnal tudják forgatni. A császárhű katonatiszt szemszögéből bírálja Gömbös Gyulát és Horthy Miklóst. Emiatt a jelenleg Grácban élő Lengyel Béla altábornagy a Bécsi Magyar Híradó 1974 évi 11. számában részben elutasítólag bírálta meg Lehár könyvét és Horthy Miklóst igyekezett védeni. Ugyanő említi, hogy a Neues Wiener Tagblatt és Pester Lloyd 1924 márciusi számaiban erős vita folyt Boroviczény Aladár és Lehár Antal között a budaörsi események miatt. A bécsi Presse 1974. március 23-i számában Ludwig Marton méltatta a Lehár-fóle emlékezéseket. Lehár ezredét intakt állapotban hozta haza Szombathelyre az olasz hadszíntérről. Zeneszerző fivére ösztönzésére optált Magyarország javára, egyébként is Sopronban született és anyja komáromi magyar nő volt. Felesége bécsi származású volt, ő maga apja révén a morvaországi Schönwaldban (ma Sumvald) bírt illetőséggel. így megtörténhetett, hogy a Károlyi-kormány dandáiparancsnoksággal kínálta meg, az osztrákok a Znaimer Kreis-t védő négy Volkswehr-zászlóalj parancsnokságával akarták megbízni, a bécsi csehszlovák konzulátus pedig felszólította, hogy azonnal lépjen az ő szolgálatukba. A keletgaliciai ukrán kormány egyenesen magasabb parancsnoksággal bízta meg, amelyet rövidesen letett. Habár Lehárnak Bécsben lakása volt és a Volkswehrben érvényesülési lehetősége, mégis a magyar ellenforradalmi emigrációhoz szegődött. Ő szervezte meg a muraszombati zendülés leverése után a feldbachi tábort. Ekkor kezdődnek súrlódásai Gömbös Gyulával, akit mindvégig karrieristának tekintett. Ő maga az 1919 augusztusától kezdődő nyugat-dunántúli események egyik koronatanúja, hiszen gróf Sigray Antallal együtt magához ragadta a katonai és polgári hatalmat. A „Der Kampf um die Ordnung" с. alfejezetben számol be a fehér terror elleni küzdelméről. A román királyi hadsereg előnyomulása Dunántúlon 1919 augusztus utolsó harmadában állott meg, majd fokozatosan a békeszerződési tervezetben megállapított határokig vonult vissza. Az általuk kiürített terület megszállását a Lehár ezredes parancsnoksága alatt álló szombathelyi hadosztály végezte, amelyet a szükséghez képest más katonai körletparancsnokságok területén szervezett csapatokkal is kiegészítettek. Budapestre Lehár ezredes 1919. november 14-én vonult be csapatai élén, amelyekkel azután november 23-án elérte a Tisza vonalát, 1920. február 26. — március 31. között pedig megszállta Tiszántúlt. Lehár szívesen foglalkozik budapesti és debreceni élményeivel. Hangsúlyozza, hogy csapatait szívesen fogadták, még a zsidók is örültek, hogy nem került sor pogromra. Ezért is kívánta az antantmisszió, hogy a jugoszlávok által kiürítendő baranya-bácskai területet Lehár csapatai szállják meg, mert akkor a Prónay-Héjjas stb. különítmények kilengései elmaradnak. Ugyanakkor az antantmisszió olasz tagjának kicsinyességére jellemző, hogy a Lehár-hadosztály két, Szombathelyen készült páncélautóját le akarta foglalni.