Századok – 1975

Történeti irodalom - Váradi-Sternberg János: Utak; találkozások; emberek. Írások az orosz–magyar és ukrán–magyar kapcsolatokról (Ism. Niederhauser Emil) 1127/V–VI

TÖRTÉNETI IBODJLLOM 1127 zeleg a nagy társadalmi és nemzeti felszabadulás órája, tömegesen vetette magát a harcba, hogy minél hamarabb véget érjen a fasizmus igája, az évszázados elnyomás és új korszak új történelme kezdődjék Kárpátontúl életében. Rokonszenves, hogy a kötet mindvégig, különösen az utolsó száz esztendőben megkülönböztetett figyelemben részesítette a művelődéstörténetet, a kárpát-ukrán népinemzeti kultúra fejlődését, a néha reménytelen, de valami eredményt mégis mindig hozó harcot az ukrán-orosz néphez való tartozás tudatának fenntartásáért, annak a hitnek a megőrzéséért, táplálásáért, hogy egyszer el fog jönni a szabadulás órája. Kárpátontúl Szovjetunióhoz, az anyaországhoz, a testvérnépekhez való visszakerülésének részletes történetét is kevéssé ismertük. Ezért jó, hogy a kötet részletesen bemutatja a tömegeknek azt az erőteljes harcát és mozgalmát, amelynek eredményeként a Csehszlovákia ós Szovjetunió közötti kölcsönös megegyezés értelmében (1946. június 29.) a terület a Szovjetunió, ezen belül az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság része lett. Megkezdődött a szocializmus építésének a korszaka, megnyílt az út a boldogság felé. Megbocsátható, ha az ismertetés a szocializmus korszakáról szóló fejezetek történetét nem ismerteti-méltatja részletesen. Mindössze egyetlen elvi kérdésre hívja fel a figyelmet. Ritka eset, hogy egy kialakult szocialista társadalommal egyesül, hozzá csatlakozik egy polgári, kapitalista szerkezetű. Ebben az esetben ugyanis az etnikai-nemzeti együvé tartozás vágya maga is segítette az osztályviszonyok megváltozását, a szocialista fejlődést. Természetesen a tőkés magántulajdont a kispolgári gazdasági egzisztenciát az egyesülés után kellett e térségben is felszámolni, de ez gyorsan megtörtént és Kárpátontúl gazdasági és társadalmi szerkezete gyorsan idomult a szovjet szocialista társadalomhoz. Befejezésül csak annyit: amennyire meggyőző, szigorú tárgyi anyagra épülő a kötet minden fejezete és szinte minden lényeges értékítélete, annyira hiányoljuk, hogy úgyszólván egyetlen korszakban sem kísérelték meg a szerzők a terület demográfiai képét pontos, vagy megközelítően pontos számszerű adatokkal megrajzolni. Pedig ez ma már nemcsak a nemzetiségi viszonyok érzékelése miatt fontos, hanem azért is, mert a népesség statisztikai számbavételével a gazdaság- ós társadalomtörténet legfontosabb tényezőjét ragadhatjuk meg. Ha a kötet korábbi fejezeteiben teljes joggal hangsúlyozták a szerzők a társadalmi, a szociális problémák mellett a nemzetiségi kérdést, akkor erre több figyelmet kellett volna szentelniük a szocializmus korszakáról szóló fejezetben is. HÁRSFALVI PÉTER VÁRADI-STERNBERG JÁNOS: UTAK, TALÁLKOZÁSOK, EMBEREK. ÍRÁSOK AZ OROSZ-MAGYAR ÉS UKRÁN-MAGYAR KAPC SOL ATO KRÓL (Uzsgorod —Bp. Kárpáti Könyvkiadó —Gondolat Könyvkiadó,^1974, 318 1.) A magyar szakemberek régi ismerőse, a Magyarországon is sokat publikáló kutató, ungvári egyetemi tanár ennek a könyvnek egy rövidebb változatát már megjelentette orosz nyelven (ismertetését ld. Századok 1972. 106. évf. 3. sz. 720—721. 1.). A magyar nyelvű kiadás lényegesen bővebb, számos új témát ölel fel. Tartalmilag csak ezeket az újabb eredményeket kívánjuk röviden érinteni, de előbb még hadd utaljunk arra, hogy a könyv beosztásában is eltér az orosz nyelvűtől, négy nagyobb részben csoportosítja a tanulmányokat (Híradások — utazók — diákok; írók — költők — művek; Tudósok; Forradalmi kapcsolatok). Ez a beosztás bizonyos mértékig időrendet is jelöl. Az első részben az 1437-ben Magyarországon járt Szimeon Szuzdalszkijtól az 1847-ben publikáló N. Rigelmanig hét orosz utazó magyarországi élményeit ismerteti, akikről eddig nem volt tudomásunk. Megvizsgálja I. Péter Vedomosztyi c. újságának a Rákóczi-szabadságharccal foglalkozó híranyagát; érdekes, ahogy a kezdetben bécsi forrásokra visszamenő ellenséges állásfoglalás egyre inkább objektív hangra vált át. Már 1707. február 4-én hírt hozott az újság Rákóczi lengyel királlyá választásának tervéről, s ezzel gazdagítja ismereteineket, mert eddig a terv születését 1707 tavaszára keltezték. Azután beszámol a szerző arról, hogy 1711 óta történtek kísérle-