Századok – 1975

Történeti irodalom - Zselicki; B. I.: Szocialiszticseszkoe rabocsie dvizsenie v Vengrii 1873–1890 (Ism. Niederhauser Emil) 1124/V–VI

1124 TÖRTÉNETI IRODALOM В. I. ZSELICEI: SZOCIALISZTICSE SZ КОЕ RABOCSEE DVIZSENIE V VENGRII 1873-1890 (Moszkva, Nauka. 1975. 263 1.) A MAGYARORSZÁGI SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM. 1873-1890 A kárpát-ukrajnai származású Zseliozky Béla a magyarországi munkásmozgalom egyik lényeges szakaszának, az első Magyarországi Munkáspárt létrejöttétől a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulásáig tartó időszaknak a történetét dolgozta fel ebben a munkájában a szovjet olvasóközönség számára, monografikus formában. A könyv mintegy harmadrésze, az első két fejezet a kapitalizmus fejlődésének fő jellegzetességeit idézi fel, és bemutatja a kialakuló nagyipari proletariátus helyzetét. A harmadik fejezet 1873-tól a két munkáspárt létrejöttéig, ill. a ^szakadás leküzdéséig kiséri nyomon a fejlődést, az utolsó fejezet pedig a Magyarországi Általános Munkáspárt történetét mutatja be, az opportunizmus elég hosszú ideig tartó előretörésével, amelyen végül' is a «ztrákmozgalom fellendülése segíti túl a mozgalmat. A munka végén megtalálható forrás- és irodalomjegyzék, amely egyúttal értékeli is a különböző forrásokat és áttekintést ad a kérdés historiográfiájáról, azt mutatja, hogy a szerző a legapróbb részletekig ismeri a kérdés eddig kiadott forrásanyagát, sőt magyarországi levéltári fonásait is, a korabeli sajtót, meg a szakirodalmat, amelyben igen biztosan tud tájékozódni. A hazai szakértők számára is hozzáférhető forrásanyagot pedig megtoldja egyrészt az ungvári levéltár anyagával, amelyből elsősorban a kormányzatnak a mozgalom megfigyelésére és fékentartására irányuló erőfeszítéseit tudja rekonstruálni, azután az orosz külügyminisztérium levéltárából a bécsi követ és a budapesti főkonzul jelentéseivel, amelyek ugyancsak a kormányzat, pontosabban a rendőrség információit közvetítették. Nem érdektelen két korabeli orosz útleírás sem, mindkettő nagy együttérzéssel szól a magyarországi dolgozók harcáról. A legértékesebb azonban a moszkvai Marxizmus-Leninizmus Intézetéből Frankel Leó néhány, Marxhoz írt, eddig ismeretlen levele, amelyek Frankel felfogását mutatják be a mozgalom kérdéseiről a Nemválasztók Pártja korszakából, továbbá Engelmann Pál Engelshez intézett levelei. Ennek az anyagnak a feltárásával a szerző — úgy tűnik — különösen értékes szolgálatot tett a magyar párttörténetírásnak is. Mint már utaltunk rá, Zseliczky Béla kitűnően ismeri a legújabb magyar szakirodalmat, és annak koncepcióját egészében maga is elfogadja. Jól látszik ez az első, gazdaságtörténeti fejezetben, amely az újabb hazai kutatások alapján egyoldalúságoktól mentes, reális képet ad a tőkés rendszer kibontakozásáról, a külföldi tőke szerepéről stb. Nagyon helyesen csatlakozik a szerző ahhoz a felfogáshoz, amely az 1870-es évek végén párhuzamosan létező két munkáspártban nem látja az egyik oldalon a feddhetetlent, a helyes álláspontot képviselőt, a másik oldalon pedig az osztály árulót. A részletekben a szerző nemcsak az általa feltárt új levéltári anyag alapján hoz újat, a korábban ismert adatok értékelésében is olykor eltér a véleménye a magyar kutatókétól. Néhány korabeli fénykép a főbb szereplőkről, néhány újság fotója és gondos, a szereplő személyekről rövid információt is adó (és a neveket latin betűkkel is reprodukáló) névmutató egészíti még ki a kötetet. Hadd jegyezzük meg még azt is, hogy a munka jól megirott, számos adata ellenére nem fárasztó, tárgyilagos és egyúttal mélyen együttérző hangnemet használ. A magyar olvasó, aki a korai dualista korszak általános helyzetét is valamelyest ismeri, örömmel nyugtázhatja ennek a monográfiának a megjelenését, hiszen jól megalapozott, szolid munkával gyarapodott az utóbbi években egyre inkább bővülő száma azoknak a Szovjetunióban készült, oroszul megjelent monográfiáknak és összefoglaló munkáknak, amelyeket szovjet történész-kollégáink írtak. A kérdés csupán az, vajon a szovjet olvasó számára is teljesen megérthető és mindenben világos-e a kép, amelyet Zseliczky Béla monográfiája felvázolt. Arra gondolunk ugyanis, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés fő vonásai bizonyára annak a szovjet olvasónak a számára is világosakká válnak, aki netán pusztán ebből a monográfiából ismerkedik meg a magyar munkásmozgalom korai szakaszával. Maga a téma is igen meggyőzően bontakozik ki a szerző fejtegetései nyomán. Zseliczky Béla gyakran utal a korabeli Magyarország soknemzetiségű voltára, a proletariátus ebből következő nemzetközi összetételére. Utal a függetlenségi ellenzék és a munkásmozgalom bizonyos kapcsolataira is. Csakhogy az adott terjedelemben mindezekre óhatatlanul csupán utalni tud, vagyis nem tudja kifejteni. Igaz, a nemrég megjelent „Isztorija Vengrii" II.