Századok – 1975

Történeti irodalom - A boldogság felé (Ism. Hársfalvi Péter) 1125/V–VI

TÖRTÉNETI IBODJLLOM 1125 kötetében bármelyik szovjet olvasó megtalálhatja a szükséges információkat, a szerző maga is utal erre bibliográfiájában. És persze, végül is minden könyvben sok olyan információ akad, amely további ismereteket tételez fel az olvasó részéről. Az adott esetben azonban talán mégis túl sok az ilyen feltételezett tudásanyag. Hiszen bármennyire is utal maga a szerző arra, hogy a korabeli munkásmozgalom az egész történeti Magyarországon zajlott, amit úgy érzékeltet, hogy a magyar elnevezéseket használja, zárójelben a mai helyneveket, és az első előfordulásnál még azt is, hogy ma melyik ország területéhez tartozik, a könyv eseményeinek zöme mégis Budapesthez kapcsolódik, ami a szovjet olvasó számára tüstént óhatatlanul a mai Magyarországot asszociálja. És hiába utal a szerző a soknemzetiségű Magyarországra, a szovjet olvasó számára nem biztos, hogy olyan egyértelműen érthető, miért kellett Frankelnek a börtönben megpróbálkoznia a magyar nyelv megtanulásával. Kritikai észrevételünk nem a szerzőnek szól, aki maga is jól tudja mindazt, amire céloztunk, maga is utal rá sokszor. Inkább a kiadónak szánjuk, amelynek valamivel több terjedelmet kellett volna engedélyeznie, hogy ezek — a monográfia témájával kétségtelenül szorosan nem összefüggő, megértéséhez mégis nélkülözhetetlen — tudnivalók is kellő terjedelemben előadhatók legyenek. Ettől a megjegyzéstől eltekintve, amely a szovjet olvasó szempontját tart ja szeme előtt, s nem a könyv tudományos értékét érinti, Zseliczky Béla jól tájékozott, magas szinten megírt munkáját nagy örömmel üdvözölhetjük. NIEDERHAUS FR EMIL A BOLDOGSÁG FELÉ Ezzel a címmel jelent meg nemrégiben Kárpátontúl vázlatos története magyanyelven a Szovjetunióban, Ungvárott. A könyvet egy helyi, többnyire az ottani egyer temen dolgozó tudós kollektíva írta. Ez az első olyan történeti munka, amely összegezi a Szovjetunió, illetve Szovjet-Ukrajna legfiatalabb területének évszázados, sőt évezredes múltját, különös tekintettel arra a 30 esztendőre, amelyet Kárpátontúl a szovjet népek nagy családjában és a szocialista társadalom felépítésében élt. Talán kissé szokatlan, hogy tudományos munka ilyen romantikus-regényes címmel jelenik meg. Ebben az jut kifejezésre, hogy a szerzők már a címben hangsúlyozni akarták az utóbbi három évtized jelentőségét a terület népének, társadalmának életében. És talán, sőt bizonyosan az is, hogy bár a munka szigorúan tudományos elvek szerint, levéltári kutatások alapján készült, „az olvasók széles köre" számára Íródott, propagandistáknak, pedagógusoknak, s mindazoknak, akiket érdekel Kárpátontúl története. A szerzők jól oldották meg ezt a kettős — tudományos és ismeretterjesztő — feladatot, amit az is bizonyít, hogy könyvük díszoklevelet nyert a szovjet Ismeretterjesztő Társulat országos tudományos-ismeretterjesztő pályázatán, 1974-ben, Moszkvában. Magyar olvasó isérdeklődéssel lapoz bele ebbe a könyvbe, hiszen nem egyszerűen egy új történelmi kiadványt vesz a kezébe, hanem olyant, amely témájánál fogva nagyon szorosan kapcsolódik a mi országunk és népünk történetéhez. Egy kicsit rólunk is szól, egy kicsit nekünk is Íródott. Hiszen ezt a területet egykor, a kiadvány szerint a XI —XIII. század folyamán a magyar feudális állam vette birtokába, s hosszú évszázadokon keresztül tartó magyar, majd két évtizedes csehszlovák uralom után került viszsza testvéreihez, az ukránokhoz, oroszokhoz, a szovjet népek nagy családjába. A terület és népe ma jó szomszédunk. Különösen számunkra, szabolcs-szatmáriak számára e szomszédság a mindennapos személyes érintkezés lehetőségét és valóságát is jelenti. A területen jelentékeny számban élnek magyarok is. Bőségesen elegendő ok van hát, hogy érdeklődéssel és megfelelő figyelemmel vegyük kezünkbe és olvassuk végig Kárpátontúl történetét. A könyvet a szerzők tizenegy fejezetre tagolták. A majdnem 300 oldal több mint felén a terület régebbi történetét mutatják be, 1944 végéig, 1945 elejéig, kisebbik felében pedig az utóbbi 30 esztendő fejlődését, eredményeit foglalják össze részletesebben. E fejezeteket nem kísérhetjük végig részletesen. A kötethez illő és méltó szakmai-tudományos értékelésre sem vállalkozhatunk. Mindössze néhány, fontosnak ítélt kérdésben jelezzük véleményünket, megjegyzéseinket. Úgy véljük, teljesen indokolt az a törekvés, hogy Kárpátontúl legrégibb történetében is, az emberi élet nyomait keresve a szovjet régészek meg akarják ragadni az itt élő társadalom etno-kulturális arculatát. Ezen belül joggal keresik a szláv népelem itteni megjelenésének első jeleit, ősszláv néprajzi elemek nyomait az i. e. utolsó évszá-