Századok – 1975

Történeti irodalom - Berend T. Iván–Ránki György: Gazdaság és társadalom. Tanulmányok hazánk és Kelet-Európa XIX–XX. századi történetéről (Ism. Varga László) 1117/V–VI

TÖRTÉNETI IBODJLLOM 1121 változások a kelet-európai szocialista országokban a második világháború után) már nem közös munkák, hanem Berend T. Ivántól származnak. Témájukból adódik, hogy zömmel az utolsó öt év termékei. Amennyiben beszélhetünk a kortörténetírás sajátos nehézségeiről, akkor az különösen érvényes a gazdasági kortörtémetírásra. A saját kor által felvetett problémák igénylik annak történelmi megválaszolását is, ezzel a kérdéskörrel Berend külön tanulmányban (Mai gazdasági-társadalmi jelenségek és a történetiség) foglalkozik. Határozottan visszautasítja azokat a törekvéseket, amelyek a történelmet példatárnak tekintik, és az aktuálpolitikai döntéseket, eseményeket egyes „analóg" példák előrángatásával igyekeznek „történetiségében" alátámasztani. Ezzel a felfogással szemben Berend egyértelműen megfogalmazza a marxista történetiséget. A „felszín helyett a mély, a metszet helyett az egész, az önmagában álló helyett az összefüggések megértéséhez járul hozzá, a mai jelenségeknek a múlttal és a jövővel együttest alkotó szemlélet biztosítja". Berend — és ez ezeknek a tanulmányoknak a legfőbb pozitívuma — feltárja a gazdasági szerkezet 1945-ig kialakult torzulásait, majd az ezt követő alapvető korrekciókat. Ez akkor válik problematikussá, ha a szükségből erényt csinálva az arányok helyreállítása után fennmaradnak a korrekcióból származó torzítások, amelyek nemcsak mint ilyenek károsak, hanem a viszonylag hosszú, szinte össznépi fáradozások eredményeként megteremtett új, ha nem is tökéletes arányokat veszélyeztetik. Mindezt szemléletesen példázza a mezőgazdaság fejlődése is. A szocializmust építő társadalomra várt, hogy Magyarországot fejlett ipari országgá alakítsa. Ez azonban olyan feszített felhalmozási-beruházási-iparfejlesztési politikát igényelt, amely egyben az ipari fejlődéssel ellentótben radikálisan visszaszorította a mezőgazdaság növekedési ütemét. Mindez szorosan összefügg a mesterségesen kialakított árszerkezettel és egyben hasonló jelenségeket figyelhetünk meg a szolgáltatások, az infrastruktúra területén is. Berend ennek alapján vonja le következtetéseit, az eddigi aránytalanságok ösztönözték az egyoldalú ipari fejlesztést, így tehát „a gazdasági arányok átalakítása elképzelhetetlen az árarányok hasonló átalakítása nélkül". Végsősoron ez a gondolatmenet fogja össze a harmadik rész összes tanulmányát. Berend vizsgálódásának középpontjában tehát az elmúlt negyedszázados fejlődés legfontosabb gazdasági kérdései állnak, amelyeknél különösen arra figyel, hogy melyek azok a gazdasági-társadalmi jelenségek, amelyeket egy adott időpont problémáinak megoldása indokol, és ezt követően már visszahúzó tényezővé válnak. A másik oldalon ezzel szoros összefüggésben, a kontinuitás jegyében a társadalmunk lényegétől elválaszthatatlan, azt meghatározni eredményeket, tendenciákat vizsgálja. Mindezek alapján teljes mértékben helytálló egyik tanulmányának zárógondolata: „A gazdaságtörténeti vizsgálódás tanulságai olyan tényezőkre hívják fel a figyelmet, melyek keretet képezhetnek az új gazdasági stratégia koncepciójának megfogalmazásához, a fő irányok megjelöléséhez és kidolgozásához. " Szerkesztésileg csak az kifogásolható, hogy mivel ezeknek a tanulmányoknak a témája nagyon közel áll egymáshoz, gyakoriak az átfedések, ismétlések. Ezen túlmenően az előző részekhez képest bizonyos „beszűkülés" tapasztalható, hiszen az első — már említett — tanulmánytól eltekintve mindegyik hazánk szocialista fejlődésével foglalkozik. Ezt a hiányérzetet bizonyára megszüntette volna, ha a kötet tartalmazza a közép- és keleteurópai országok gazdasági integrációjával foglalkozó tanulmány folytatását, ami éppen az adott korszakot tárgyalja (Közgazdasági Szemle 1968. 5. szám). Nem kétséges, hogy az olvasó kezébe ezzel a kötettel a mai magyar történetírás egyik legértékesebb válogatása került. Külön örvendetes az a szándék, amely a szerzőket az összeállítás során vezette, hogy a folyóiratokban szétszórtan megjelent nehezen hozzáférhető, azonban történelmünk és jelenlegi társadalmunk alapvető kérdéseivel foglalkozó tanulmányokat a szélesebb közönség számára elérhetővé tegyék. A szélesebb közönség azonban még ebben az esetben is csak viszonylagos, ezért keresni kellene azokat a formákat, amelyek vulóban a szélesebb, legjobb értelemben vett népszerűsítést is szolgálhatják. VARGA LÁSZLÓ