Századok – 1975

Történeti irodalom - Berend T. Iván–Ránki György: Gazdaság és társadalom. Tanulmányok hazánk és Kelet-Európa XIX–XX. századi történetéről (Ism. Varga László) 1117/V–VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1117 A kötet egyes cikkei a Kommün szűkebb magyar vonatkozásaival foglalkoznak, így Frankel Leó Kommün-beli tevékenységének egyes mozzanataival, a párizsi forradalom hatásával a magyar munkásmázgalomra, az egykorú magyar irodalmi visszhanggal és a magyar polgári történetírásra gyakorolt hatásával. A Kommün gyorsítólag hatott a magyar munkásmozgalom fejlődésére, elméleti gazdagodására, gazdasági-politikai harcára és szervezkedésére. Ebben a plasztikus fejlődésvizsgálatban látjuk egyben S. Vincze Edit cikkének fő érdemét, hiszen így az általános munkásmozgalomtörténethez ad komoly hozzájárulást. Hosszú évek sok tényanyaggal alátámasztott kutatását tárja elénk Kemény G. Gábor a Kommün magyar irodalmi visszhangjáról írt cikkében. Jól tükröződik itt a magyar irodalom és a nemzetközi munkásmozgalom, a függetlenségi baloldal és a korai munkásmozgalom kapcsolata. Úgy véljük, a további kutatásnak választ kellene adni arra is, hogy ezen visszhangban, arányaiban hogyan alakult a baloldal és a munkásmozgalom hozzájárulása. Pamlényi Ervin tanulmányában tömören és plasztikusan szól Pauler Gyula Kommün utáni cikkei konzervatív ideológiai talajáról. Â szerző bizonyítja, hogy nem egyedi esetről van szó, hanem a polgári történettudomány reakciós, tudománytalan reagálásáról az első munkásforradalomra. A könyv értékes hozzájárulást jelent a Kommün története marxista feldolgozásának továbbfejlesztéséhez. Kár, hogy általában az ilyen jellegű munkák nagy késedelemmel látnak napvilágot. KUBUNCZI JENŐ BEBEND T. IVÁN- BÁNKI GYÖRGY: GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM TANULMÁNYOK HAZÁNK ÉS KELET-EURÓPA XIX-XX. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL (Budapest, Magvető könyvkiadó. 1974. 670 1.) A magyar marxista történetírás két kiemelkedő szemilyisége ezzel a művel nagy vállalkozást kísérelt meg. Áttekintést adnak egyrészt eddigi munkásságukról, másrészt pedig tanulmányok formájában száz éves gazdasági fejlődésünkről, ami így alapvetően és főleg mélységében eltér a szokásos áttekintésektől. Tanulmányaik egyötödét tartalmazza a kötet, mégpedig a fenti szerkesztési elvnek megfelelően. Az említett kettős cél azonban áthidalhatatlan ellentmondást is rejt magában, hiszen különösen Ránki György munkásságának egy része kívülesik a „fővonalon", a gazdaságtörténeten; munkássága bemutatásának igénye azonban nem teszi lehetővé ennek teljes figyelmen kívül hagyását. így ezek a részek érthető módon nem illeszkednek tökéletesen a kötet egészébe. A szerzők a zárótanulmányban vetik fel a gazdaságtörténet kutatásának elméleti kérdéseit és módszereit. Ezen belül az egyetemes gazdaságtörténettel foglalkoznak, felvázolják historiográfiailag is az eddigi megoldásokat és egyben az általuk optimálisnak feltételezett, egyelőre még kidolgozandó módszert. „Egyetemes gazdaságtörténet, ami megragadja a fejlődés klasszikus útját, ami kimutatja a sajátost, az eltérő típusokat, ami tehát tipizál és egyidejűleg tárja fel a különböző fejlődési típusok egymásmellettiségének összefüggéseit, interdependenciáját, egymásra hatásait." Ennek megoldását a regionális összehasonlítástól várják, amire maguk is kísérletet tettek, különösen a Közép- és Kelet-Európa gazdaságtörténetével foglalkozó munkájukban. A konkrét példán bizonyítják, hogy a fejletlen országok nem járhatják végig azt az utat, amit a fejlettebbek már bejártak, egyrészt az utolérés szándéka „gyökeresen új utak keresésére ösztönözte őket jelenünkben", ós másrészt „az elől haladók csoportja maga sem pusztán vonzó hatású példa, de egyben új feltételeket, körülményeket kiváltó tényező is". Megvizsgálják a regionális sajátosságok egységét, az egészre jellemző gazdasági folyamatokat. Nem hanyagolják el egyben a nemzeti eltérések jelentőségét, de elutasítják azok abszolutizálását. Sőt teljes joggal felvetik, hogy csak a regionális azonosságok tisztázása után lehet tényleges nemzeti sajátsosságokról beszélni. Végül megfogalmazzák, hogy a tipizáláson túlmenően el kell jutni az egyes régiók egymásra hatásához is. „Annak a bonyolult kölcsönhatásnak a tisztázásához, hogy az egyidejűleg, egymás mellett létező, eltérő gazdasági szintet és jellegzetességet képviselő régiók hogyan hatnak egymásra hogyan és milyen irányban befolyásolják egymás útjait." A kötet hazánk és Kelet-Európa száz éves fejlődésének korszakai alapján három nagyobb részre tagolódik. Az első rész tárgyalja az első világháború előtti gazdaságtörténetet, amelyben az utolsó tanulmány (Berend: A közép- és kelet-európai gazdasági inte-25*