Századok – 1975

Történeti irodalom - Berend T. Iván–Ránki György: Gazdaság és társadalom. Tanulmányok hazánk és Kelet-Európa XIX–XX. századi történetéről (Ism. Varga László) 1117/V–VI

1118 TÖRTÉNETI IRODALOM gráció kérdéséhez) egyben át is vezet a második részhez. E korszakkal kapesoletban a szerzők munkásságának talán legnagyobb érdeme, hogy szakítottak korábbi történetírásunk hamisan aktualizáló szemléletével, amely a dualizmus osztrák-magyar viszonyánál a félgyarmati függés elméletét kívánta bizonyítani. A tanulmányok a szerzők több mint tíz éves tevékenységét fogják át, így a kérdés polemikus része háttérbe szorul és elsősorban a kölcsönös függőség mikéntjének vizsgálata kerül előtérbe. Felvetődik — történelemírásunkban nem egyedülállóan — az előbbi alapokat kiszélesítve a gazdasági integráció problémája is. Ez a kérdéskör sokkal bonyolultabb annál, semmint hogy létezését egyszerűen akár állítani, akár tagadni lehetne. Nyilvánvaló, hogy a mai integráció fogalom minden további nélküli alkalmazása történelmietlen lenne, és a szerzők így helyesen a kor gazdasági szintjének megfelelően közelítik meg a kérdést, amelynek megítélésénél el kell szakadni a kor uralkodó osztálya egy jelentős részének hagyományos ós itt már sok szempontból reakcióssá váló osztrákellenes nacionalizmusától, amely a gazdasági kiegyezés megújításaikor lángolt fel különösen. A szerzők is utalnak ennek ürügy jellegére, amit mi sem bizonyít jobban, hogy egyrászt a közös vámterület mindvégig fentmaradt, másrészt pedig a közjogi, „nemzeti" követelések teljesítéséért szinte minden esetben gazdasági engedményre is hajlandóak voltak. A függőség ós az integráció megítélésénél tehát a korabeli érvelések elfogadása egyben azt jelentené, hogy tudományos rangra kívánjuk emelni a kor nacionalizmusának alapvetően elvtelen taktikázását. Ez a kérdéskör azonban szorosan összefügg a kötet egyik — Magyarországon még nem publikált — tanulmányának (Gazdaság ós nacionalizmus Magyarországon a századforduló körül) témájával. Ez az a terület, ahol még jelentős feladatai lehetnek a történelemkutatásnak, hiszen a magyar nacionalizmus osztrák -ellenessége csak egyik iránya volt ennek, a másik a nemzetiségek ellen irányult. További nehézséget jelent a kérdés megítélésénél — és ezzel a szerzők konkrét számadatok alapján foglalkoznak is —, hogy a Monarchiában történelmileg kialakult regionális gazdasági eltérések a nemzetiségeket sújtották. Az integráció megléte is pontosan ennek alapján kérdő jelezhető meg, hiszen az végsősoron ezekre a területekre nem terjedt ki. Vagyis amíg osztrák—magyar és gazdaságilag cseh viszonylatban is joggal merül fel ez a kérdés, az egész Monarchiát átfogó integrációról a nemzetiségi területek miatt végképp nem beszélhetünk. Természetesen az ilyen regionális eltérések nem tekinthetők „helyi" sajátosságnak — itt talán elégséges Anglia és Írország különbségére utalnunk — , de szerepe sokkal inkább meghatározó, mint Európa nyugati részein. Ezeknek az eltéréseknek a megítélésénél látható a szerzőknél némi bizonytalanság. Egyrészt — és részben jogosan — objektív, történelmileg kialakult helyzetről beszélnek ós ezzel indokolják is ezeket a regionális eltéréseket, máshol viszont egyértelműen — és megint csak jogosan — a nemzetiségek kizsákmányolásáról. így ez a két szempont egymástól függetlenül szerepel. Valójában a történelmileg kialakult eltérések lehetővé teszik és megkönnyítik a nemzeti kizsákmányolást, önmagukban azonban nem indokolják. A nacionalizmus felől megközelítve, a szerzők kimutatják a gazdasági eltérések kihatását mindkét — tehát magyar (ill. az osztrákra is érvényes) és nemzetiségi — nacionalizmusra, ennek visszahatását az előbbire azonban nem veszik figyelembe. Ezzel összefüggésben érdekes paradoxon tapasztalható; amíg a magyar—osztrák nacionalizmus gazdasági (zömmel ál-) ellentétként kerül felszínre, addig a nemzetiségek gazdasági kizsákmányolása nacionalista és ezen belül főleg kulturális ellentótként. A magyar—osztrák gazdasági viszony történelmi megítélésének változásában kiemelkedő szerepet játszott a komparatív gazdaságtörténet alkalmazása, amely éppen ezért nem véletlenül a kötet nyitó-tanu'mánya is (Magyarország ipari fejlettsége az európai összehasonlítás tükrében a XX. század elején). Ez az először 1960-ban közölt tanulmány alapvetően módosította a magyar kapitalizmus első világháború előtti fejlődésének a megítélését. Az európai mértékkel is gyors ipari felfutás már eleve megkérdőjelezte az osztrákmagyar gazdasági viszony hagyományos megítélését is. Külön érdeme, hogy ezzel kedvezően hatott a történelemkutatás más ágaira is. Végsősoron tehát a szerzők jelentős mórtékben hozzájárultak a korábbi alapvetően hibás koncepció (félgyarmat stb.) — amelynek okait historiográfiai kutatásunk, részben már feltárta — felszámolásához. A hamis problémafelvetés leküzdése eddig csak utalásszerűén tette lehetővé az alapvető, a Monarchia sorsát végül meghatározó kérdések tisztázását. Vagyis a korábbi állásponttal szemben teljes mértékben sikerült a szerzőknek a magyar gazdaság egészét reálisan elhelyezni a Monarchia keretében, ezekután így már nem az osztrák— cseh—magyar gazdasági viszony a problematikus, hanem tulajdonképpen mindaz, ami ezen kívűlesik. Erre tesznek a szerzők kísérletet, amikor vizsgálatukba bekapcsolják az előbbiekre alapozva egyrészt az integráció, másrészt a nacionalizmus kérdéskörét.