Századok – 1975

Beszámoló - Kerekes Lajos doktori értekezésének vitája (Pál Lajos) 1104/V–VI

TÖRTÉNETI IRODALOM KRISTÓ GYULA: A XI. SZÁZADI HERCEGSÉG TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1974. 134 1.) A magyarországi dukátus problémája már régóta foglalkoztatja kutatóinkat. A korai történetünket vizsgáló szerzők többsége valamilyen vonatkozásban megemlékezik az intézményről, monografikus feldolgozása mégis napjainkig, Kristó Gyula — hézagpótlónak mondható — könyvéig váratott magára. Az öt fejezetre tagolódó munka első részében a kora középkori Európa analóg intézményeit tekinti át a szerző. Ennek során a VI. —X. századi nyugati és keleti frank államalakulatokat és uralmi viszonyokat vizsgálja, majd a kijevi Rusz és a nagy-morva állam területén az ezredforduló táján, ill. azt megelőzően kialakult részfejedelemségek bemutatása következik. A morvák örökébe lépő korai eseh állam a XI. századi magyarországi hercegség kialakulásával egy időben szintén részfejedelemségekre szakadt, s többször felosztották az országot az ezredforduló,, majd a XII. század lengyel uralkodói is. Az egyes országok fejlődése — a korai feudalizmus törvényszerűségeinek megfelelően — számos ponton mutat rokon vonásokat. A főurak részéről a központi hatalom gyengítésének a legeredményesebb módszere a korai feudális monarchia kezdeti szakaszában olyan duxok aspirációinak a támogatása volt, akik jogot formáltak saját területekre. A magyarországi dukátus kezdeteiről írva a szerző bírálja azt — az Anonymus művén alapuló — felfogást, amely szerint a dukátus már a X. században fennállt volna. Álláspontja szerint Koppányt valószínűleg az Árpád-házhoz tartozás jogán illette meg a dux cím, bár az a kitétel, hogy Koppány somogyi dux^volt, felveti annak a gyanúját is, hogy Géza megosztozott vele a Dunántúlon elterülő Árpád törzsi területeken. Ha így történt is, a részuralmi rendszer ekkor még nem állandósulhatott: Koppány elbukott Istvánnal szemben, az ezredforduló után a korai okleveleinkben előforduló dux címek német oklevelekből való átvételek; István fiáról, Imréről és Péterről pedig nem mutatható ki, hogy a dux titulussal országrészt is kaptak volna. Az Aba Sámuel alatt szereplő (az Altaichi Évkönyvben említett) dukátus hadvezérség volt, így a szerző végül a krónikás utalást fogadja el: Magyarországnak az első felosztása I. András és az általa Lengyelországból hazahívott Béla közt történt meg, s ennek eredményeként Béla a magyar állami terület harmadának ura, duxa lett. A következő fejezet a királyság és a hercegség András- és Salamon-kori küzdelmeit tekinti át. András és Béla összecsapásából az utóbbi került ki győztesen: a dux legyőzte a rexet, maga lett rex. Salamon idején — miután Géza lengyel segítséggel kierőszakolta az ország felosztását — a szerző felfogása szerint egyedül Géza jutott dukátushoz, Magyarországon tehát nem változott a dukátusok száma a dinasztia férfi tagjainak s számától függően: az ország két részre, a király és a herceg területére osztása stabilizálódott, bár Kristó nem zárkózik el attól a feltevéstől, hogy Géza dux részeltette a dukátusban testvéreit, Lászlót és (talán) Lampertet. Salamon és Géza közt a békés, együttes fellépésektől jellemzett és szép külpolitikai sikereket erdeményező évek után ismét megromlott a viszony: Mogyoródnál a dux újfent legyőzte a rexet. A következő időszakot, Géza és László korát a királyság és a hercegség „megbékélése" jellemzi: a szerző szerint a dukátus ekkor a királyi hatalommal teljes összhangban a feudalizmus megerősítésén, az új társadalmi renddel szembeszegülök megtörésén fáradozott. Az utolsó nagyobb fejezet a XI —XII. század fordulóját tárgyalja, amikor Kálmán király, Álmos a dukátus ura lett. A feudalizmus megszilárdulásával az uralkodó osztálynak (az új társadalmi rend ellen küzdők letörésére) korábban lekötött energiái jórészt felszabadultak, s így a király és a herceg egy-egy nagyúri érdekcsoport élén ismét szembekerültek egymással. A küzdelem ezúttal a király javára dőlt el: Kálmán először hercegségétől fosztotta meg Álmost, majd — miután az továbbra is ellene tört — fiával és főembereivel együtt megvakíttatta. Hazánk fejlődése így egy időre elkanyarodott a feudális