Századok – 1975

Beszámoló - Orbán Sándor doktori disszertációjának vitája (Vida István) 1094/V–VI

Orbán Sándor doktori disszertációjának vitája Magyarországon a felszabadulás után az agrárviszonyok alakulásában két hatalmas, a magyar társadalom fejlődésének egészét, a dolgozó osztályok, elsősorban persze a parasztság sorsát döntően befolyásoló változás zajlott le: 1945 tavaszán a feudális eredetű nagybirtokrendszer felszámolása és a falusi nincstelenek földhözjuttatása, 1958—1961/62 között pedig az egyéni gazdálkodásról a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés. A marxista történetírás, amely a polgári történettudománytól eltérően, korábban is nagy gondot fordított az agrárkérdés történetének feldolgozására, szinte kezdettől fogva megkülönböztetett figyelemmel kisérte a paraszti világ átalakulását. Az 1945-ös földreform története, a parasztság helyzetére, társadalmi összetételére gyakorolt hatása, a népi demokratikus agrárfejlődés főbb vonásai s a parasztság politikai szerepe nagyjában-egészében tisztázódtak. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének megvalósulása — néhány részletkérdéstől s egy-két a termelőszövetkezet történetétől eltekintve — mindeddig feltáratlan maradt. S nem rendelkeztünk olyan munkával sem, amely az 1945 utáni agrárfejlődést a maga egészében áttekintette volna. A kollektivizálás folyamatának tudományos feldolgozása Orbán Sándor nevéhez fűződik, s ő az első marxista kutató, aki kísérletet tett arra, hogy a mezőgazdasági viszonyokban az elmúlt három évtized alatt lezajlott két hatalmas fordulatot összefüggésében vizsgálja. A népi demokratikus és szocialista agrárfejlődés belső kapcsolatának elemzése jelentós új felismerésekhez vezetett, s árnyaltabb megvilágításba helyezett számos korábban leegyszerűsítve magyarázott kérdést. A „Két agrárforradalom Magyarországon. Demokratikus és szocialista agrárátalakulás 1945 — 1961" címmel az Akadémiai Kiadónál 1972-ben megjelent könyve komoly szakmai sikert aratott, s 1974-ben elnyerte az Akadémiai Kiadó nívódíját is. Orbán Sándor monográfiáját doktori értekezésként benyújtotta a Tudományos Minősítő Bizottsághoz. Alábbiakban a disszertáció 1974. június 24-én megtartott nyilvános vitájáról számolunk be. * Mivel Orbán Sándor munkája könyvalakban már korábban napvilágot látott, így részletes ismertetésére nem térünk ki. A Tézisek alapján csupán jelentősebb tudományos eredményeit foglaljuk röviden össze. Az értekezés három részből áll. Az első az 1945 tavaszán végrehajtott földreform eredményeit és társadalmi hatását, valamint a népi demokratikus agrárátalakulás problémáit tekinti át, a második a mezőgazdaság szocialista átalakításának kezdeteit, a hibás agrárpolitika következményeit, s a hibák kijavítására tett kísérleteket mutatja be, míg a harmadik a mezőgazdaság szocialista átszervezésének 1958—61 között lezajlott útját ábrázolja. E szerkezeti felépítés a szerzőnek abból a tudományos meggyőződéséből fakad, hogy Magyarországon a demokratikus és a szocialista agrárátalakulás nem pusztán egymást követő történeti jelenségek voltak, hanem közöttük szoros tartalmi kapcsolat állt fenn. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés nem következhetett volna be az 1945-ös földreform, a feudális eredetű nagybirtokrendszer radikális felszámolása nélkül. De a nagybirtokok felosztása önmagában — ha a kollektivizálás nem következik be — semmiképpen sem tudta volna megoldani az agrárkérdést. Nemcsak azért nem, mert a demokratikus agrárforradalom jellegénél fogva alkalmatlan arra, hogy tartós megoldást hozzon a parasztság számára, hanem főként azért nem, mert nem volt elég földterület a hatalmas agrárszegénység földhöz juttatásához. Jellemző, hogy a földreform után a parasztcsaládoknak mintegy 47%-a, a osaládtagokkal együtt kb. 2 millió ember, maradt