Századok – 1975
Beszámoló - Szász Zoltán: A Ferenc Ferdinánd hagyaték forrásértékéről 1084/V–VI
/ BESZÁMOLÓ Szász Zoltán: A Ferenc Ferdinánd hagyaték forrásértékéről Nem sokkal a nevezetes szavajevói revolverlövések után, a meggyilkolt trónörökös köréhez tartozó magyarországi román nemzetiségi politikus, Vajda-Voevod Sándor szorongással teli levélben fordult a főherceg katonai irodájának vezetőjéhez, arra kérve őt, hogy az általa írt bizalmas leveleket rejtsék el, nehogy Tisza István — akiről az hírlett, hogy külügyminiszter lesz — azokhoz hozzájusson. S ezzel nem csak, s nem is elsősorban Vajda-Voevod volt így. Sokan voltak, akiknek érdeke azt kívánta, hogy a trónörököshöz intézett leveleik ne kerüljenek se avatatlan, se politikailag illetékes államférfiak kezébe. Az ilyen aggodalom nem volt megalapozatlan. Már Ferenc Ferdinánd életében személyét sok-sok találgatás, nagy titokzatosság vette körül. Ez a titokzatosság a feudalizmus kori trónörökös-mítoszok késői, kapitalizmuskori variánsa volt, s pompásan hozzá lehetett kapcsolni a polgári pártok egymás elleni harcához. Fenntartásához érdeke fűződött a modern bulvársajtónak éppúgy, mint magának Ferenc Ferdinándnak. A magyar kormányférfiak számára érdemi gondot a trónörökös először az 1905 — 6-os válság után jelentett, amikor a koalíció került hatalomra, s már köztudott volt, hogy a főherceg megpróbál beleszólni a politikába, szeretné elérni a koalíció menesztését. Nem sokkal kisebb gondot jelentett az 1910-ben hatalomra kerülő munkapárti kormány és támogatói számára, hogy Ferenc Ferdinánd őket is egy kalap alá vette Andrássyval, Apponyival, Kossuth Ferenccel és Justh Gyulával. S nem nagyon titkolta ellenszenvét a magyar arisztokráciával szemben. Sokaknak volt tehát félnivalójuk tőle, s éppúgy akadtak néhányan, akik „idejében" próbálták hozzá igazítani saját politikájukat, a trónörökösnek tett szolgálatok révén előre biztosítani a majdani uralkodó kegyeit. A változatlanságra épített és változatlanságot hirdető Osztrák-Magyar Monarchiában barát és ellenfél egyaránt némi borzongással várta az új uralkodó trónraléptét követő változásokat. Csak kevesen vélekedtek úgy, mint Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök, aki 1911-ben a német követ kérdésére, mi lesz, ha Ferenc Ferdinánd trónralép, azt válaszolta: „semmi sem fog történni". A szarajevói merénylet után maga az uralkodó, Ferenc József intézkedett a trónörökös katonai-politikai jellegű iratainak 40 évi zároltatásáról. Az öreg császárnak rossz tapasztalatai voltak a trónörökösökkel. Fia, Rudolf is politizált az apja háta mögött, s öngyilkossága után évtizedekkel is pénzért kellett visszavásárolni egy-egy levelét. Ferenc József igen jól tudta, hogy az öregedő, az ő halálát már türelmetlenül váró új trónörökös tőle eltérő politikai elképzeléseket vallott, sőt tábort szervezett magának. A volt Monarchia volt trónörökösének konopischti iratai — a család kívánságára is — évtizedekig lakat alatt voltak, s még ma is védettnek számítanak. A Monarchia összeomlását, a forradalmi mozgalmak elfojtását követő nyomott politikai légkörben burjánoztak a Ferenc Ferdinándról szóló, találgatásokkal teli írások. Nem voltak mások ezek, mint a már háború előtt keletkezett, valóság- és legenda-elemeket
