Századok – 1975

Beszámoló - Szász Zoltán: A Ferenc Ferdinánd hagyaték forrásértékéről 1084/V–VI

A FERENC FERDINÁND HAGYATÉK 1085 elegyítő politikai pletykák folytatásai, megtoldva most már azzal, hogy ő menthette volna meg a pusztulástól Ausztria-Magyarországot. A tudományosság felé az első lépéseket azok az emlékiratjellegű munkák tették meg, amelyek Ferenc Ferdinánd politikai másod garnitúrájának tollából, részben újságíróktól" származtak. Kivétel ezek közül Ottokár Czernin, a későbbi külügyminiszter emlékirata.1

Az említett munkák szerzői közelebbit is tudtak a trónörökös egyes terveiről, hozzájutottak ezzel kapcsolatos iratokhoz, levelekhez, s könyvükben ezekből közzé is tettek néhányat.2 Üjabb színt jelentettek azok az emlékiratok, amelyek a trónörökössel szemben érdemben is kritikus hangot ütöttek meg, vagy legalábbis igyekeztek tevékenységét reálisan ábrázolni.3

Különösen hasznos Sieghart emlékirata, aki a trónörökös bizalmát elvesztette, s ezért az osztrák belpolitikai élet leírásánál az utólag is kötelező hódolat alól teljesen fölmentve érezte magát. Külön csoportba sorolhatók azok a művek, amelyek a Ferenc Ferdinánd számára kisebb jelentőségű „munkatársaktól" származnak. Éppen abból következően, hogy szerzőik annakidején meghatározott feladatok rendszeres ellátásával voltak megbízva, a legtöbbet ők tudják elmondani a kutatónak, s egyéb forrásokkal való egybevetés útján az előbbieknél jobban ellenőrizhetők.4 A régebbi tudományos igényű munkák közül Georg Franz, Maurice Muret és Eöttevényi Olivér könyvét érdemes megemlíteni.5 A háromból leginkább Georg Franz munkája használható, főként gazdag dokumentációja miatt, Eöttevényi művéből viszont még az irodalmi utalások is hiányoznak. Az 1950-es években — a család esetről-esetre kiadott engedélye alapján — már egyes kutatók hozzájuthattak a trónörökös irathagyatékához. A hagyaték felhasználásával készült munkák közül a legismertebb Rudolf Kiszling könyve.6

Ferenc Ferdinánd poli-1 Ottokár Czernin: Im Weltkriege. Berlin 1919, 427. 2 Leopold von Chlumecky : Erzherzog Franz Ferdinands Wirken und Wollen. Berlin 1929. 378, Theodor von Sosnosky : Franz Ferdinand, der Erzherzog Thronfolger. Berlin 1929. 255, Paul Nikitsch-Boulles: Vor dem Sturm. Erinnerungen an den Erzherzog Thronfolger. Berlin 1926. Victor Eisenmenger: Erzherzog Franz Ferdinand. Zürich 1930. (Utóbbi munka szerzője a trónörökös orvosa volt.) 3 Albert von Margutti: Kaiser Franz Joseph. Leipzig 1924. Karl Conrad von Hötzendorf: Aus meiner Dienstzeit (1906 —1918). Wien, 1921 — 1923, Arthur von Polzer-Hoditz: Kaiser Karl. Wien 1929, Rudolf Sieghart: Die letzten Jahrzehnte einer Großmacht. Berlin 1932. 4 Kristóffy József: Magyarország kálváriája. Bp. 1927. 863, Edmund Steinacker: Lebenserinnerungen. München 1937. 271, Milan Hodia: Federation in Central Europe. London 1942. 236. Késői megjelenése ellenére hasznos a bécsi Reichspost szerkesztőjének, Friedrich Funder Vom Gestern ins Heute c. emlékirata (Wien 1952, 718). Vajda-Voevod tollából két visszaemlékezés származik. Az egyiket 1941-ben írta Georg Franz, német kutató kérésére (megjelent a Südostforschungen 1953. évi (12. kötet) számában 178 — 191, rövidítve közli Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában V., Bp. 1971, 410 — 414), a másik apokrif emlékirat kéziratban maradt, de egyes kutatók hozzájuthattak. Tartalmi ismertetését ld. Miron Constantinescu : Partisans et adversaires roumains de la »Grossösterreich« en Transylvanie. 1905 — 1917. Nouvelles études d'histoire. III. Bucarest 1965, 346 — 362. — Megjegyzendő, hogy a trónörökös katonai irodájának utolsó vezetője, Karl von Bardoljf is megírta emlékiratait. Erős jobboldali beállítottsága közrejátszik abban, hogy munká ja a konkrétumokat kereső olvasó számára kevéssé használható. Ld. Soldat im alten Österreich. Jena 1938. 5 Georg Franz : Erzherzog Franz Ferdinand und die Pläne zur Reform der Habsburger Monarchie. Wien—Prag—Brünn 1943, Maurice Muret: L'archiduc François Ferdinand. Paris 1932, Eöttevényi Olivér: Ferenc Ferdinánd. Budapest 1942. 6 Rudolf Kiszling: Erzherzog Franz Ferdinand von Österreich-Este. Graz —Köln 1963, 356; Ld. még E. Franzel'•: Franz Ferdinand d'Esté. Leitbilder einer konservativen Revolution. Wien 1964, 143. Ujabban Id. Samuel R. Williamson: Influence, Power and 21*