Századok – 1975
Közlemények - Farkas Gábor: A tőkés gazdasági fejlődés néhány kérdése Fejér megyében 1029/V–VI
A TŐKÉS GAZDASÁGI FEJLŐDÉS FEJÉR MEGYÉBEN 1077* gazdasága tönkrement. Különösen nehéz helyzetbe kerültek a gazdasági cselédek. Járandóságukat szabályozták, így több bért törvényesen nem kaptak akkor sem, ha az egyre gyérülő munkaerő helyett az uradalmakban nekik vagy családjuknak kellett elvégezni a munkát. A munkabérek az iparban, közúti, vasúti és csatornázási munkáknál egyre emelkedtek. A munkaadók, a munkaerő biztosítása miatt kénytelenek voltak a mezőgazdaságban is a munkásköveteléseket teljesíteni. Ugyanakkor a 410/1942. M. E. sz. rendelet megtiltotta a cselédeknek más pályán való elhelyezkedését. Ez a pusztákon, a majorokban az elkeseredést, — a kereseti lehetőségek miatt is — felfokozta, és 1943-ban már gazdasági cselédet alig tudtak szerződtetni a gazdaságok. Holott akkor már nemcsak a katonának bevonultatott vagy idős cselédeket kellett volna velük pótolni, hanem az egyre gyérülő napszámos és summások munkaerejét is. A cselédek életnívójának javításához hozzájárult volna a cselédeknek engedélyezett állattartás. Ez azonban nem volt általános Fejér megye 337 uradalmában. Cselédtehén csak az uradalmak 46%-ában (155) volt; 1938-ban 3636 darabbal. Ugyanakkor a megye uradalmaiban 10 336 egészrészes cseléd volt, így csakis minden 3. cselédnek jutott egy tehén. De az átlag ez esetben hamis következtetésre adhat alkalmat. Hiszen a cselédtehenekből 1522 darab, az előszállási uradalom 965 egészrészes cselédjének a tulajdonában volt. Tehát a cselédtehenek 42%-a található Előszálláson, ahol minden egészrészes cselédnek két tehéntartása van.177 A munkásviszonyok már 1938-ban megromlottak. Ősszel katonai bevonultatások, lovak igénybevétele hátráltatta a vetési teendőket. Most mutatkozott meg a gépesítés hiánya.178 1940-ben tavasztól-őszig fegyvergyakorlaton volt a férfilakosság zöme. Amíg 1938 őszén a bevonult munkaerő helyettesítését helyileg megoldották, az 1940-ben már nem sikerült. A hatóságok a kötelező munkasegítség bevezetésével akarták a munkaerőhiányt megoldani, az aratást is csak úgy sikerült elvégezni, hogy a fegyvergyakorlatokról a mezőgazdasági munkásokat szabadságolták.16 9 A helyi bérmunkások köre még jobban szükült, a szakmunkának pedig — a kézimunkaerő hiánya miatt — tágult a lehetősége. A napszámmunka hatóságilag megállapított bére éppen olyan alacsony volt, mint a cselédé. Székesfehérvárott a háború elején 8—12 P volt a napszám, holott a hatósági napszámot б — 6 P-ben állapították meg. Az ipari munkabérek jóval magasabbak; egy kőműves segédmunkás hetente az 50 Pengőt, sőt 60 — 70 P-t is megkereste. így a gazdasági munkások egyre többen az iparban helyezkedtek el. A város vezetői javasolják, hogy az új gazdasági év küszöbén vegyék revízió alá a mezőgazdasági napszámbéreket, és hozzák összhangba az iparban fizetett bérekkel, valamint az iparcikkek és termények áraival.180 Az agrárolló még mindig elég széles, amely ezt az alacsonykeresetű agrárlakosságot (kb. 1600 munkavállaló) sújtotta elsősorban.18 1 A megyebeli nagybirtokokon is érezték a hatósági munkabér teremtette helyzet fonákságát, s kénytelenek voltak feketebéreket fizetni. De még így sem sikerült elég napszámost szerezniök, s lényegében ők maguk fokozták a fekete béreket. Ugyanakkor egyre sűrűbben érkeztek jelentések csoportos munkamegtagadásról, tömeges sztrájkról. Már 1941-ben a mezőgazdasági munkások munkaintenzitása a korábbi időkhöz mérten csökkent. Igaz, a bevonultatások során — akárcsak 1914-ben, most is — a munkabíróbb cselédek, napszámosok estek ki a termelésből. A háború alatt fokozottabban lett volna szükség az idegen törvényhatóságbeli munkásokra, mint máskor. 1941-177 Ketskés S. : i. m. 178 Alispáni jelentés 1938. évről. 179 Uo. 1940. 180 Városi főispáni iratok 1942 — 59. sz. 181 Uo. 1942-705. sz.
