Századok – 1975
Közlemények - Farkas Gábor: A tőkés gazdasági fejlődés néhány kérdése Fejér megyében 1029/V–VI
A TŐKÉS GAZDASÁGI FEJLŐDÉS FEJÉR MEGYÉBEN 1073* partestületek létrehozásának ideje és tagságuk száma jól szemlélteti. Elsőnek a megyében a székesfehérvári (1887-ben) jött létre. Ennek 1938-ban 2354 tagja volt. A gazdasági válság alatt a kisipari műhelyek tönkrementek. Lényegében a háború óta a kisiparban stagnáló viszonyok uralkodtak. A városi politikai vezetés a modern gyáripari termelés megteremtésének gondolati bűvöletében arra számított, hogy a kisipari műhelyek a versenyt nem bírják, feladják önállóságukat és a mesterek, segédek nagyüzemi dolgozókká válnak. Csakis addig kívánták fenntartani őket, amíg gazdaságosan termelnek, viszonylag jól és olcsón szolgálják ki a lakosságot. A kisüzemek és kisvállalatok megszüntetése akkor történik meg, amikor a nagyvállalatok átveszik a kézművesműhelyek termelését és ugyanolyan mértékben kiszolgálják a fogyasztókat.16 7 1940-ben az iparosítás megkezdésének évében ez a koncepció még igen disszonánsán hangzott, és lényegében — a hadiipari bázis építése miatt — az is maradt a tárgyalt korszak végéig. A székesfehérvári ipartestülethez tartozott még a fehérvárkörnyéki falvak közül 30. (A móri ipartestület 1938-ig csak a helyi iparosokat fogja össze.) Ezután járási jelentőségű lett, s még 16 község tartozott ide, és összesen 623 tagja volt. A sárbogárdi ipartestület is községi keretekben létesült 1923-ban, de 1924 januárjától járási illetékességű. A váli járási ipartestület magva a múlt század 80-as éveiben létrehozott községi vegyes ipartársulat volt. 1931 —1937 között községi és 1938-tól Vál és Vidéke néven működött. Ekkor kiegészítették 5 község iparosaival. Válón 1938-ban 328 tagot tartottak nyilván. Adonyban működő ipartestület fogta egybe a dunapentelei, rácalmásiercsi ipartársulatokat, ahol építőiparosok voltak túlsúlyban.168 A több munkást foglal, koztató székesfehérvári kisipari műhelyek közül a Bory-féle gépműhely mezőgazdasági gépeket javított, 8 szakmunkással és 10—12 tanonccal. A Mann-féle gőztéglagyárban átlagosan 15 — 20 munkás naponta 40 ezer téglát és 6 ezer cserepet állított elő. A szikvízgyárban, — amely Dunántúl legnagyobb szódavízgyára volt —, naponta 6 ezer üveget töltöttek. A Dreher-Haggenmacher Sörgyári lerakatban 17 fő, az Eppinger-féle téglagyárban 15 — 20 fő, a Kőbányai Polgári Serfőző ós Szent István Tápszerművek rt. székesfehérvári telepén 19, Csöke Emma szőnyeg- és gobelinszövődéjében 40 — 50 és ugyanannyi bedolgozó, a Cukorkaüzemben 15 — 20 leány munkást alkalmaztak.16 9 1932 júliusában a móri kőszénbányát a Zsacskó és Társa rt szerezte meg. A bánya magánvásárlásokat elégítette ki elsősorban, de kezdetben a MÁV-nak is szállított. 1932-ben a termelést még fokozták, s a munkáslétszámot 250-ről 360 főre emelték. Amikor a MÁV (1934 tavaszán) lemondott a móri szén beszerzéséről, egyszerre 110 bányamunkást bocsátottak el.170 1935-től azonban ismét helyrebillent a bánya gazdasági egyensúlya, és 1937-ben már átlag 600 munkást foglalkoztatott. Keresetük azonban rendkívül kevés volt. A vájárok heti keresete 20 — 24 P., a segédvájároké 15—17, és a csillés bányászoké 10—12 pengőt tett ki. A járási főszolgabíró a főispánon keresztül kívánt nyomást gyakorolni a részvénytársaságra, hogy a móri bányászok fizetését a kisgyóniakéhoz hasonlóan rendezzék. A kisgyóni bányaüzem a harmincas években kimagasló fejlődést ért le, bár ezt a magas gazdasági szintet a munkások fizetésének javítása nem követte. 1934-ben egyesült a Kisgyóni Kőszénbánya és a Bakonyvidéki Kőszénbánya rt. Ezzel a termelés, az értékesítés is szervezettebbé vált. A kisgyóni szénbánya termelését, nyersbevételeit, munkáslétszámát, egy műszakra eső átlag keresetét — 1927—1944 közötti időről — az alábbi kimutatás szemlélteti.171 167 Polgármesteri iratok, 1940 —20 100. sz. 168 Székesfehérvár és Fejér megye ipara, kereskedelme az 1938. évben. 498. 169 Fejér vármegye és Székesfehérvár ismertetője és címtára az 1931 — 1932. évre Székesfehérvár. 1931. 57 — 59. 170 Főispáni bizalmas iratok. 1934—85. sz. 171 Fera F. : A kisgyóni-balinkai szónbányászat ötven éve. Bp. 1970.
