Századok – 1975
Közlemények - Farkas Gábor: A tőkés gazdasági fejlődés néhány kérdése Fejér megyében 1029/V–VI
1058 FARKAS GÁBOR 40% gazdasági cseléd. A Dunántúlon ennél csak Somogy megyében szerződtettek több cselédet. 1930-ból ezt az alábbiak szemléltetik:9 9 Megyék (városok) Munkavállalók száma: Fejér megye 13 274 Somogy megye 16 757 Baranya megye 7 964 Tolna megye 8 023 Fejér megyében a döntő fölényben lévő nagybirtok jelentős számú munkáskezet követelt. A szakmányosok, napszámosok, a munkaidejük jó részét ugyancsak bérmunkákkal töltő törpebirtokosok munkavállalói majdnem 20 ezer főt tettek ki. Hasonló nagyságú agrárproletár réteg a szomszédos és ugyancsak agrárjellegű Tolna megyében élt.10 0 Megyék (városok) Munkavállalók száma: Fejér megye 19 995 Tolna megye 19 075 Baranya megye 13 182 Somogy megye 25 876 A termények és állatárak 1930-tól kezdtek zuhanni, s a kedvezőtlen értékesítési viszonyok kihatása társadalmilag is érződött. Ez csak 1934-re javult, s ez az állami beavatkozás eredménye volt a terményértékesítés területén. 1934-ben a nagybirtok jelentős gabonaexportot bonyolított le, de a szarvasmarha értékesítésében javulás nem történt, sőt az állatárak tovább zuhantak. A válság alatt felhalmozódtak a gazdaadósságok, amelyek 1934-re aggasztó méretüekké váltak. A Fejér megyei alispán annak az aggodalomnak adott kifejezést, hogy a gazdaadósságok növekedését nem is lehet a jelen viszonyok között feltartóztatni. 1933-ban a kisbirtokosok gazdasági helyzetén könnyíteni szándékozó gazdavédelmi rendelkezések csak azokon segítettek, akik nem voltak eladósodva. A pénzintézetek hiteleikkel a kormány intencióira sem állottak a tönkrement gazdák mellé, hanem az adósságmenteseknek adtak kölcsönöket. Ebben az évben hiteleket csak a székesfehérvári Népsegélyző Egylet nyújtott a kisbirtokosoknak.101 Az általános hanyatlás kísérőjelensége volt a lumpenelemek sorainak bővülése. A megyében, annak székhelyén csoportosan kószáltak, loptak, koldultak munkabíró férfiak. Ezek munkábaállítására tettek lépéseket. A csavargókat Székesfehérvárott kényszermunkára fogták, s az új vásárteret rendeztették velük. A munkából persze a befogottak 80— 90%-a megszökött. A város, a megye vezetői a csőcseléket a forradalom képviselőivel azonosították. Ezt a következőkben fogalmazták meg: „Elítélik azt a szellemet, amely a társadalomtól várja, hogy . . . minden munka nélkül eltartson és mesterségesen kitenyéssze a proletariátusnak felforgatására mindenkor kapható rétegét."102 A csavargás, a munkakerülés teljesen a válság után sem szűnt meg. 99 Alispáni jelentések az 1928 — 1935. évekből. MSK. 96. k. Az 1930. évi népszámlálás. IV. rész (Bp. 1936.) 98-105. 100 Uo. 101 A Székesfehérvári Kölcsönös Népsegélyző Egylet 1933. évi zárszámadása. Székesfehérvár. 1934. 102 Polgármester jelentése a főispánhoz az 1933. évről. (Ld. alispáni jelentésekkel egybekötve.)
