Századok – 1975
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I
10 FACH ZSIGMOND l'il. nostrarum Transylvanarum et de Varadino") hoznak árukat, ezeket Kassán letenni és eladni kötelesek, innen akár titkon, akár nyíltan továbbvinni ne merészkedjenek, mert különben portékáikat a város javára lefoglalják.29 Az utóbbi szöveg különösen tanulságos, többek között azért, mert kifejezetten kimondta, kik ellen irányult a kiváltság éle; egyben felmutatta azt a fő útvonalat is: Nagyváradon át Kassára — később majd többször járunk még erre3 0 —, amelyen az erdélyi szász városok közvetítette bors, más fűszerek és egyéb portékák értékes szekérrakományai északnyugat felé haladtak. Miért volt szükségük a kassaiaknak arra, hogy 1399 újévének másnapján, amikor már árumegállító jogot kaptak az összes bel- és külföldi kereskedőkkel szemben, ugyanezen a napon egy második királyi szabadalomlevelet is kieszközöljenek, amely ezt a jogot ,,signanter" az erdélyi részek és Várad felől érkezőkkel, tehát elsősorban az erdélyi szász kereskedőkkel szemben mondta ki? Ügy véljük azért, mert az az első oklevél az árumegállító jog adományozását — hasonlóan az 1369. évi brassói szabadalomhoz — abban a formában fejezte ki, hogy a kassaiak mindazokat a jogokat élvezzék, amelyekkel a budai polgárok bírnak („quibus fideles nostri cives et incolae nostrae civitatis Budensis ex nostra speciali gratia et indultu potiuntur").31 Márpedig Buda árumegállító jogát Lajos király 1365-ben éppen a nagyszebeni és más erdélyi kereskedők (,,cives de Scybinio et alios de partibus Transilvanis") javára korlátozta;32 majd az erdélyi szászok dalmát kereskedelmét szorgalmazó 1367. és 1370. évi oklevelekben is megismételte, hogy a budai árumegállító jogot velük szemben nem lehet érvényesíteni.3 3 Ezt a budai jogot csorbító szövegezést3 4 1391-ben maga Zsig-29 A két oklevelet kivonatosan publikálta Hajnik, i. m. 163 —154; regesztájukat közli (egy ugyanaz nap kelt harmadikéval együtt, amely „mercatoribus tarn intra, quam extra regnorum ambitum existentibus" adta tudtul Kassa árumegállító jogát): Mályusz E., Zsigmondkori oklevéltár, I, Bp., 1951, 622-623. 30 Hogy az erdélyi szász kereskedők borsszállítmányai Nagyváradra kerültek, innen pedig további közvetítéssel Kassára, — későbbi időszakra nézve forrásadatok sorával tudjuk igazolni. Ezeket ehelyütt persze nem részletezhetjük, csupán jelezni kívánjuk. Ha az 1470-es években indult híres nagyváradi vámpör 1492. évi újrafölvétele kapcsán szóvá tett három-négyezer forintos, sőt még nagyobb értékű kocsirakományok erre vonatkozóan még csak nagyfokú valószínűséget jelentenek — Kubinyi A., A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. század végén, Tanulmányok Budapest, múltjából, XV, Bp., 1963, 195 —, akkor a kassai kereskedelmi társaság 1502—1503. évi Handelsregisterei már teljes biztonságot nyújtanak. A társaság tevékenysége ugyanis lényegileg abban állt, hogy posztót szerzett be Krakkóban, ennek túlnyomó részét Nagyváradon értékesítette, éspedig főleg brassói és más erdélyi kereskedőknek adta itt el, — akiktől viszont borsot vásárolt: Kerekes Oy., A kassai kereskedelmi társaság följegyzósei 1502. ós 1503., Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1902, 106—117; vö. O. R. Halaga, Kaufleute und Handelsgüter der Hanse im Karpatengebiet, Hansische Geschichtsblätter, 85, Köln—Graz, 1967, 83. — Bihar vármegye vámhelyeinek 1520. évi összeírása pedig (amely egy régi keletű vámvisszaélések megszüntetését célzó vizsgálat kapcsán készült) nemcsak a szász szekerek értékes portékáinak mineműségére vet fényt, hanem Várad felé vivő útjuknak néhány állomására is. Több vámhelyen ugyanis — az Erdélyből Magyarországra vezető „nagy országút" mentén — a legdrágább árukat szállító „currus ligatus"-okat pénzfizetés mellett természetben, mégpedig ôorsban is megvámolták: Iványi В., Bihar- és Bars-vármegyék vámhelyei a középkorban, Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1905, 81 —104, 112 — 127. 31 Hajnik, i. m. 153; Mályusz, Zsigmondkori oklevéltár, I, 623. 32 Wenzel в., Budai regesták, Magyar Történelmi Tár, IV, Pest, 1857, 146 (1367-i keltezéssel); Zimmermann —Werner—Müller, Urkundenbuch, II, 223. 33 Fejér, Codex diplomaticus, IX, 4, 50-51; IX, 7, 297 — 299; Zimmermann-Werner-Müller, Urkundenbuch, II, 297-298, 337 — 339. 34 ,,. . . libertate eivibus nostris Budensibus . . . concessa in eo, ut nullus mercatorum regni nostri . . vel aliarum partium res suas mercimoniales ultra ipsam civitatem
