Századok – 1975
Közlemények - Farkas Gábor: A tőkés gazdasági fejlődés néhány kérdése Fejér megyében 1029/V–VI
1050 FARKAS GÁBOR A kisgazdákkal a korábbi években alig törődtek. A világháború első évétől kezdve azonban rájuk irányult a figyelem, felismerve a kisgazdatársadalom politikai és nemzetgazdasági szerepét is. A kisbirtokos is élénkebben vett részt a közéletben, s a hadikonjunktúra folytán gazdasága gyarapodik. Megnövekedett a községekben lévő 43 hitelszövetkezet, segélyegylet, önségélyző egylet forgalma, ahol éppen a kisbirtoknak a gazdasági életbe való intenzívebb bekapcsolódása hozta létre ezt a fellendülést.78 A háború végére a nagybirtok tönkrement, de ugyanúgy jártak azok a kisüzemek is, melyekben hiányzott a munkaerő. 1918 őszén a betakarítási munkák nagy része elmaradt, a háborúból hazatért cselédek, napszámosok sztrájkoltak. Végül is részesmunkákban szedték fel a burgonyát, répát és törték le a kukoricát. (A termény feléért, harmadrészéért.) Ugyancsak a cselédsztrájk miatt nem vetették el az őszi gabonát, mintegy 60 ezer holdon. Ugyanakkor a kisbirtokosok a megfelelő időben elvégezték az őszi munkákat, ami a nagybirtokos osztály szemében hazafias cselekedetnek számított.7 9 A Tanácsköztársaság idején a szocializált nagybirtok reorganizációja megkezdődött. Ekkor a munkások magas bért kaptak, s valamennyi munkafajtát szívesen elvégeztek. Ez a szorgalom azonban nem tudta pótolni az 1918 őszi, téli népmozgalmak során elpusztult értéket. Az 1919. évi aratás, sőt még a cséplés egy része is (ez augusztus elején már folyt) a szocializált üzemek keretében történt, amelyet a proletárhatalom szervei irányítottak.80 A proletárdiktatúra leverése napjaiban még javában tartott a mezőgazdasági munkák dandárja. Néhány nap múltán a vármegyei felszámoló bizottság visszahelyezte jogaikba a régi birtokosokat, a termelőszövetkezeteket azonnali hatállyal feloszlatták.8 1 A termelés biztonsága azonban nem jött létre. A román királyi hadsereg három hónapon át tartotta megszállva a megye északi területeit, köztük Székesfehérvárt is. A megszállók újabb mezőgazdasági értékeket zsákmányoltak. Míg a proletárhatalom alatt a kisbirtokosoktól sem szarvasmarhát, sem gabonát nem rekviráltak, hanem a katonaságot, a városi lakosságot a termelőszövetkezetek készleteiből tartották fenn, addig a románok nem kímélték meg a kisbirtokosok vagyonát.8 2 Kivonulásuk után számbavették a háború befejezése óta felhasznált gabona és élőállat mennyiséget. A gazdák számvetést készítettek, s kiderült, hogy 1918. november 1. után a szarvasmarhaállomány 8, a juhállomány pedig 50%-kai tovább csökkent.83 A mezőgazdaság kezdett először az ország életébe bekapcsolódni. Ugyanis a gazdasági életnek ez az ága rendelkezett olyan helyzeti energiákkal, amely a holtpontról képes volt elmozdulni. A lassankint felgyülemlett mezőgazdasági tőke átáramlott a kereskedelembe, az iparba, és néhány év múltán megújította a gazdasági életet, de mindenekelőtt önmagát. A húszas évek elején igen rossz termés volt. Ez kihatott a mezőgazdaság minden ágára. 1919 őszén a vetésterület csak valamivel volt nagyobb, mint az előző évben. 1920 tavaszán az esőtlen, száraz hónapok tönkretették a gabonát, szárazság volt ősszel is, sőt 1921 — 1922 telén hó sem esett. Az 1923. évi közepes termést két — átlagosnál gyengébb — ismét aszályostermésű év követte. A trágyázás hiánya kiütközött a terméseredményekben. Műtrágyát a háborús évek végén, a húszas évek elején alig alkalmaztak. 1923-ban már valamivel kedvezőbb viszonyok voltak. Ekkor átlagosan búzából, rozsból 9, szemestengeriből 12 és fél, burgonyából 37, cukorrépából pedig 61 mázsa termett Fejér megyében 78 Uo. 1914—1916. 79 Uo. 1918—1919. 80 Uo. 1919. 81 Uo. 82 Juhász V. : A proletárdiktatúra és előzményei Székesfehérvárott. Székesfehérvár, 1927. •3 Alispáni jelentés, 1919.
