Századok – 1975
Közlemények - Tihanyi János: A Schulze–Boysen/Harnack ellenállási csoport és az 1944. július 20-i összeesküvés historiográfiája 89/I
106 TIHANYI JÁNOS — A kurszki csatától — az 1944 tavaszi offenzíváig: 1943. VI —1944. III. Erre az időszakra esik a „Walkiir terv" kidolgozása. — Az 1944 tavaszi offenzíva — 1944. július 20. A háború Németország területén folytatódik. Az összeesküvés bizonyos eseményei kétségkívül egybeesnek a fenti időszakokkal. Melnyikov részletesen elemzi az összeesküvők osztálytagozódását. Ismerteti Goerdeler régi kapcsolatát Kruppékhoz, Boschhoz, a német monopoltőke Hitlerről később szembeforduló részéhez. Érdekesen ismerteti a német arisztokrácia tagjainak viszonylag nagyszámú rósztvételét az összeesküvésben és foglalkozik a magasrangú állami tisztviselőkkel is, akik „messze voltak egy forradalmi demokratikus átalakulás gondolatától". Éppen ezért ,,. . . némely képviselőjük jobbra állt az összeesküvésben résztvevő egyes katonáktól, junkerektől".6 2 Az összeesküvők célkitűzését összefoglalva megállapítja: „A tények világosan mutatják, hogy a német burzsoázia ós junkerek számottevő rétegei 1944-ben palotaforradaloin révén kiutat kerestek a fasiszta Németország reménytelen katonai ós politikai helyzetéből. Mintául számukra a Badoglio marsall által Olaszországban szervezett államcsíny szolgált."6 3 Az összeesküvés leghaladóbb részét képező Kreisauer Kreis-et és annak tagjait ismertetve Melnyikov Iiothfels 1968. évi kiadású könyvére hivatkozik, melyben a szerző megállapítja, hogy „a Kreisauer Kreis legfőbb képviselői alapvetően .... szakítottak a polgári gondolkodásmóddal".64 Vitathatónak tartja azonban, hogy Rothfels terminológiájában mi a „polgári". A nyugatnémet történész könyve legújabb kiadásában részletesen foglalkozik a Kreisauer Kreis tagjainak keresztény humanizmusból eredő célkitűzéseivel. Melnyikov rámutat arra, hogy túlzás lenne ugyan a jövendő Németország politikai berendezkedéséről vallott nézetüket szocialistának jellemezni, gazdasági programjuk azonban erősen közel állt a szocializmus eszméihez. Ezt Rothfels sem tudja vitatni. Melnyikov hangsúlyozza: ez bizonyítja, hogy a szocialista eszméknek milyen befolyása volt erre a csoportra. Az sem véletlen, hogy éppen a gazdasági jellegű átalakulás (nagyüzemek, bankok, bányák államosítása) kérdésében mentek legmesszebbre. A kör tagjainak antimonopolista állásfoglalását Mehiyikov megfelelően aláhúzza. Stauffenbergről szólva, a szovjet szerző idézi Wheeler-Bennettet, aki megállapította: „Forradalmi módon gondolkodott és cselekedett és semmi sem szól amellett, hogy ha elérte volna következő forradalmi célját, nem ment volna tovább ezen az úton."64 Melnyikov éppen ezért nem lepődik meg azon, hogy Allen Dulles az összeesküvésről írott könyvében Stauffenberget „veszedelmes forradalmár"-kónt jellemezte. Ahhoz kétség sem fér, hogy Stauffenberg az összeesküvés leghaladóbb szárnyához tartozott és komoly felfogásbeli különbség választotta el Goerdelertől. Nehéz lenne azonban a hősi halált halt ós haláláig nagy személyi bátorságot, kitűzött céljaihoz teljes következetességgel ragaszkodó Stauffenberg további életpályáját egy győztes összeesküvés és főleg a második világháború befejezése utáni időszakra teljes biztonsággal megjósolni. Stauffenbergre még visszatérünk Finker NDK-történész kapcsán. Korábban már szó volt arról, hogy az összeesküvés körében a legkülönbözőbb elemek mozogtak, így a fasiszta titkosszolgálatok egyes vezetői, tagjai is. Melnyikov Nebe SS-Gruppenführert említi példaként, aki az ún. „Einsatzgruppe В" vezetőjeként a Szovjetunió területén szörnyű bűntetteket követett el. Ez a Nebe a Reichskriminalamt főnöke-62 Melnyikov: i. m. 160. 63 Uo. 216. 64 Uo. 159. 65 Wheeler-Bennett: i. m. 713.