Századok – 1975
Közlemények - Tihanyi János: A Schulze–Boysen/Harnack ellenállási csoport és az 1944. július 20-i összeesküvés historiográfiája 89/I
A SCHTTLZE-BOYSEN/HARNACK CSOPORT HISTORIOCiRÄFIÄJA 107 ként szintén tagja volt az összeesküvésnek: támogatta információkkal és szerepe lett volna július 20-a után. Rothfels könyve legújabb kiadásának lábjegyzetében méltatja Nebe szerepét és csak óvatosan utal vele kapcsolatban a szovjet frontra anélkül, hogy bármilyen bűncselekményre még csak célozna is. Melnyikov megcáfolja a polgári történészeknek — köztük Rothfelsnek — azt az állítását is, amely szerint az „antifasiszta" tevékenység különösen erős volt, a német külügyminisztériumban. Melnyikov legfontosabb pozitívumai közé kell sorolni: a német társadalom helyzetének marxista elemzését adja, ideértve a kommunisták, szociáldemokraták ós más haladó erők szerepének, ellenállási mozgalmának bemutatását. Az ezzel foglalkozó rész mértéktartó, arányaiban nem megy túl az alapvető célkitűzéshez szükséges kereteken. A Hitlerellenes mozgalom fő erejét a német kommunisták alkották 1933-tól egészen a német fasizmus legyőzéséig. Ez megfelel a történelmi igazságnak akkor is, ha a Hitler ellenes összeesküvés kapcsán csak egy létrejött megbeszélést rögzít a kutatás (Saefkow és Jacob, az illegális német kommunista mozgalom vezetőinek tárgyalása az összeesküvésbe л résztvevő Leber és Reich wein szociáldemokratákkal).66 Leusehner, Leber, Reichwein szociáldemokrata politikusok szerepót Melnyikov röviden érinti, leszögezve, hogy a kommunistákkal való együttműködést, a munkásegység megvalósítását tartották szükségesnek. Ilymódon levonták a szükséges tanulságokat az 1933. január 30-i náci hatalomátvétel egyik fontos előzményéből, a szociáldemokrata ós kommunista párt közötti akcióegysóg hiányából. Ismételten Rothfelst kell idézni, aki Leuschnerrel kapcsolatban az alábbiakat állítja: „Világos Leusehner utolsó figyelmeztetése: »legyetek egységesek!« Ez nyilvánvalóan а cselekvésre szövetkezett különböző csoportokra vonatkozott ós nem, mint ahogy azt egyesek értelmezik (Melnyikov), a kommunisták bevonására."67 Melnyikov ismerteti a német szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalom (ADGB) e vezetőjének pályafutását ós a KZ-ből 1934 nyarán történt kiszabadulását, amikor is а kommunistákkal való együttműködés szellemében folytatta illegális munkáját. Természetes, hogy a munkásosztály egységét akarta а tapasztalt munkáspolitikus a halál árnyékában is, ami nem mond ellent annak, hogy egész tevékenységével a Hitler-ellenes összeesküvés összehangolt fellépését kívánta, noha politikailag át nem hidalható ellentét választotta el Goerdelertől. Melnyikov reálisabb Leusehner megítélésében, a vele kapcsolatos publikációk idézésében, mint Rothfels, akit kommunistaellenessége tényekkel alá nem támasztott megállapításokhoz vezet. Egyébként az összeesküvésben résztvevő szociáldemokratákról ír Willy Brandt is Harppreeht idézett könyvében. „Selbstporträt" cím alatt a „Kontakt mit dem Wideretand" alfejezetben Brandt különösen melegen emlékezik meg Leberről, akivel közvetítő révén emigrációjában kapcsolatban is állt. 1944 júniusában a Stockholmban tartózkodó Trott zu Solz német diplomata, az összeesküvés egyik haladó beállítottságú tagja hozott Brandtnak üzenetet és megbízást Lebertől. Brandt nem részletezi ezt és csak arra utal, hogy a megbízás Leber kivégzése után tárgytalanná vált. fr arról is, hogy a Stauffenberg körül tömörült fiatalabb tisztek ós a Kreisauer Kreis haladó elemei kritikusan álltak szemben Goerdelerrel és Lebert kormányfőnek szánták: Leber egyébként nem tette magáévá ezt a gondolatot, mivel ,,. . . nem akarta, hogy a SPD a háború likvidálásának fő felelősségét viselje".68 Más források is utalnak Leber kancellári jelölésére, de vele kapcsolat-60 Nem sokkal az 1944. jún. 22-én létrejött megbeszélés után a Gestapo letartóztatta a résztvevőket, majd ki is végezték őket. Melnyikov és Rothfels vizsgálják a letartóztatás körülményeit, idéznek NDK- ós nyugati szerzőket, akik megkísérelték tisztázni a letartóztatások előzményeit. Ezideig olyan dokumentum, amely tényszerűen bizonyítana, nem került publikálásra. 67 Rothfels: i. m. 105-106. 68 Harppreeht : Willy Brandt ... 80, 82.
