Századok – 1974

Történeti irodalom - Jakab Sándor: Nógrád megye története 1944–1962 (Ism. Urbán Károly) 959/IV

959 TÖRTÉNETI IRODALOM Minél értékesebb egy könyv,_ annál inkább sajnálhatjuk a pontatlanságokat, elírásokat, a szöveg fésületlenségeit. így azt, hogy Esterházy Móric helyett János olvasható; Nekézseny község neve „Nekérseny", Mürzzuschlag „Mirzuschlag" torzult formában szerepel; nem sikerül „Tata melletti Hégen falu" nyomára bukkanni. Krummholz SS-őrnagy nem helyettese, hanem adjutánsa volt Winkelmann SS-tábornoknak, a magyarországi SS- és rendőri erők legfőbb vezetőjének. Az, hogy 1945-ben a letartóztatott Szálasi egy ideig „Salzburgban, Landeshaftaustaltban a 13-as zárka foglya volt", nyilván azt jelenti, hogy a salzburgi tartományi fogházban (Landeshafta-nsto/í) őrizték. Szőnyben és Péten aligha folyhatott az ásványolaj „kitermelése", hanem csak kivétele a tartálykocsikból. — Az ilyen apróságoknál fontosabb, mert félrevezető lehet, hogy a második bécsi döntés alkalmával a német kormány nem „új" kisebbségi egyezményt kötött a magyar kormánnyal, hiszen addig nem volt közöttük e tárgyban semmiféle egyezmény. Összegezve az elmondottakat: a szerző ezen első nagyobb szabású tudományos munkája, amely választott témája úttörő jellegű monografikus feldolgozásával összefüggésben egyúttal a történetírásunkban még nem eléggé tisztázott kérdések egyik legbonyolultabb komplexumának vitatásához is magvasan szól hozzá, a legnagyobb mértékben méltánylást érdemel, mert forrásfeltárásával, értékes elemzéseivel, megállapításaival még néhány érezhető fogyatékossága ellenére is nélkülözhetetlen alapot és egyben termékeny, gondolatébresztő ösztönzést ad a még szükséges további hazai fasizmuskutatásokhoz. Tilkovszky Lóránt JAKAB SÁNDOR: NÓGRÁD MEGYE TÖRTÉNETE (4. kötet. 1944-1962) (Kiadja a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. 1974. 460 1.) E nagyszabású helytörténeti szintézis befejező kötetének megjelenése népes szerzői, szerkesztői és adatgyűjtő kollektíva többéves erőfeszítéseit s eddig ismeretessé vált eredményeit tette lezárt, egészében áttekinthető és értékelendő tudományos teljesítménnyé. Széles körű szakmai megvitatást követelne annak felmérése, hogy ez a színvonalas feldolgozás — mely műfaji szempontból úttörő jellegű helytörténeti irodalmunkban — milyen általánosító tapasztalatokat, módszerbeli segítséget kínál a jövő hasonló igényű megyetörténeti összegzéseinek elkészítéséhez. Hadd utaljunk egy másik szempontja is, amely a teljes vállalkozást más helytörténeti munkálatok számára érdekessé teszi. Egy-egy település sokévszázados múltját felölelő kiadványokkal szemben gyakran hangzik el az a kritikai észrevétel, hogy jóval kisebb figyelmet szentelnek a legújabb kor s különösen a felszabadulás utáni évtizedek történetének, mint az előző időknek, s így csak kevéssé segítik elő a jelenre ható közvetlen előzmények megértését. A Balogh Sándor főszerkesztésében megjelent „Nógrád megye története" ebben a tekintetben is megfelel a korszerű követelményeknek. Az első kötet a honfoglalástól kezdődően tárta fel a régió múltját s az 1848 — 1849-es polgári forradalom és szabadságharc megyei krónikáját is magában foglalta. A második kötet a Tanácsköztársaság megdöntésével zárult, míg a következő már csak az ellenforradalom negyedszázadára szorítkozott. A most megjelent negyedik kötet pedig közel 30 íves terjedelemben mutatja be a megye fejlődését a felszabadulástól a szocializmus alapjainak lerakásáig eltelt 18 esztendőben. A befejező kötet szerzője, Jakab Sándor szintén igen figyelemre méltóan alakította ki munkájának belső arányait. Korszakolása megegyezik az országos történet periodizációjával (1944- 1948; 1948—1956; 1957—1962), de szembetűnően új s az égető társadalmi és szakmai szükségletek felismeréséről tanúskodik, hogy a szerző a feldolgozás súlypontját nem a népi demokratikus fejlődésnek — szakirodalmunkban már viszonylag sokoldalúan megvilágított — első éveire helyezte, hanem a szocializmus építésének 1948 — 1956 közötti rendkívül bonyolult, ellentmondásos időszakára. Növeli a kötet érdekességét, hogy az 1956-os ellenforradalom eseményeinek és a konszolidáció megyei folyamatának bemutatása sem történt szűkebb keretek között, mint az 1944 — 1948-as periódusé. Jakab Sándor munkáját ajsoknak a főbb vonásoknak az ismertetésével kezdi, amelyek a megye társadalmát a felszabadulás idején jellemezték. A mű elején felvázolt általános helyzetkép nemcsak arra alkalmas, hogy felmérhessük: miben különbözött Nógrád társadalmi, gazdasági struktúrája az új korszak küszöbén más megyéktől, s általában az országos viszonyoktól, hanem több vonatkozásban megkönnyíti a későbbi fej-12 Századok 1974/4