Századok – 1974

Történeti irodalom - Teleki Éva: Nyilas uralom Magyarországon (Ism. Tilkovszky Loránt) 955/IV

958 TÖRTÉNETI IRODALOM pozíciók és a zsidó vagyonban való részesedés reménye mégis számottevően szélesíthetett; a lakosság túlnyomó többségének passzivitása okait vizsgálva viszont nem tűnik meggyőző magyarázatnak a hamarosan úgyis bekövetkező szovjet felszabadításra való hagyatkozás, hanem ellenkezőleg, a bizonytalan jövőtől való félelem tűnik erős befolyásoló tényezőnek, amelyet a fasiszta propaganda a végsőkig kihasznált a háború folytatását jelentő Szálasi-rezsim elfogadtatására. A kötet jobban hasznosíthatta volna az ezen időszakból fennmaradt belpolitikai helyzetképeket, nagyobb figyelmet Szentelve a Dunántúlon jelentős német lakosság Volksbund-befolyás alatti, bizonyos ellentétek ellenére is igen pozitív magatartásának is a Szálasi-uralom iránt, — ellentótben a délszláv és szlovák nemzetiségnek a partizánmozgalmakkal szimpatizáló magatartásával, amellyel szemben Szálasi Tiso Szlovákiájával és Pavelic Horvátországával igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatot. A Szálasi-rezsim Szerkezete, uralmi berendezkedése, intézményeinek működése tekintetében igen sok ismeretet köszönhet az olvasó Teleki Éva tisztázó igyekezetének, de azt nem várhatja könyvétől, hogy mesterségesen rendet teremtsen a történelmileg hiteles káoszban, amely ezt az időszakot jellemezte. A kormánybiztosok és pártmegbízottak ténykedésének zavarosságai, a különböző nyilas párt- és állami szervek hatásköri egybemosódásai illetve ütközései, a sokévi előzetes tervezés ellenére az adott körülmények közt szükségképpen kapkodó intézkedések ellentmondásai karakterisztikusak, s a kötetben híven tükröződnek. Ennek ellenére nem lehetetlen, hogy további kutatások világosabbá tehetnek ma még homályos pontokat („a nemzetvezető személye körüli miniszter", „a nemzetvezető polgári illetve katonai irodája és pártirodája", egyes „nemzetpolitikai irodák" pl. a „Népközösségi Iroda" feladata és hatásköre stb.), s kiküszöbölhetnek hibás párhuzamokat („a nemzetvezető munkatörzse" — olasz „Fasiszta Nagytanács"). Nehezen áttekinthető a fegyveres erők kérdésének a kötet fejezeteiben ismételten visszatérő, de alaprózott, és nem is kellően átgondolt problematikája. Amennyire plasztikus a katonai téren is bekövetkezett bomlás, és a fegyelem helyreállítására tett erőfeszítések bemutatása, annyira homályosak a hadseregszervezés kérdései. Kitűnik ugyan, hogy Szálasi „szuverenitás-sérelmei" a katonai vonatkozásokban voltak a legérzékenyebbek, mégis bizonytalanságot árul el a szerző az SS keretében szorgalmazott szervezésnek a magyar „nemzetvezető" általi megítélése tekintetében. Az előzmények jobb ismeretében világos lehetett volna Szálasi elvileg elutasító álláspontja a magyarországi SS-toborzásokkal Szemben, a magyar nemzet részének tekintett német lakosság köréből is, de különösen a magyar nemzetiségűek toborzása vonatkozásában. Hatalomra kerülésekor tudomásul kellett ugyan vennie az e tárgyban már fennálló illetve előkészített szerződéseket, így a Hunyadiról elnevezett magyar SS-hadosztály felállításáról szólót is, azonban tévesen véli úgy a szerző, hogy ezt szánta volna a hungarista hadsereg elit magvának. Ahogy a hatalomátvétel előtt már felállított Szent László hadosztály, úgy a Szálasi-uralom alatt felállítani tervezett további négy hadosztály is (Kossuth, Görgey, Petőfi, Klapka elnevezéssel) a hungarista államnak a honvéd-hadosztályok helyébe lépő ún. hungarista hadosztályai lettek volna; a szerző indokolatlanul nevezi azokat többször is — bár következetlenül — SS-hadosztályoknak. A német szakirodalom (Klietmann) tud ugyan a Hunyadi SS páncélgránátos hadosztály mellett egy Gömbösről elnevezendő másik magyar SS-hadosztály felállításának tervéről is, ez azonban egyáltalán nem valósult meg; Szálasinak a magyar-SS szervezést szorgalmazó és szolgáló tisztekkel szembeni fellépéséről Teleki Éva könyve is beszámol. A „hungarista hadosztályok" kérdése a „hungarista légió" kérdésével sem keverendő össze. Ez utóbbit tekintette Szálasi a magyar nemzetiszocializmus olyasféle „világnézeti fegyveres erejének", mint amilyen Németországban az SS volt, a Wehrmachttal párhuzamos második haderővé történt fejlesztése előtt. A Nyilaskeresztes Párt fegyveres pártszolgálata („nemzetszolgálata"), és a Nemzetiszocialista Pártszövetség (Imrédy, Pálffy) égisze alatt szerveződött KABSz (Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség) konkurrens fegyveres alakulata („halálfejes légió") tekintetében ugyancsak további kutatások tűnnek kívánatosnak. Megemlíthetjük még a Volksbund „Heimatschutz" elnevezésű fegyveres alakulatait is. A Szálasi uralma alatti országrész siralmas állapotát, népének értelmetlenül meghosszabbított és mérhetetlenül súlyosbodott háborús nélkülözését, a mindenkit felkoncolással fenyegető vérgőzös terrortól szenvedését igen sokoldalúan ábrázolja Teleki Éva könyve. A közellátási nehézségek tárgyalásánál érdemes lett volna utalnia a nyilas párttagok sok felháborodott tiltakozást kiváltó kedvezményezett helyzetére, valamint azokra a problémákra, amelyeket a Délkelet-Európából kiürített német lakosság százezreinek átmenetileg a különben is zsúfolt Dunántúlon tartózkodása okozott. Az anyagi és személyi kiürítés kérdéseivel a kötet méltán foglalkozik nagy figyelemmel.