Századok – 1974

Elméleti és módszertani kérdések - Stier Miklós: Legújabbkori helytörténetírásunk elvi-módszertani kérdéseihez 941/IV

954 STIER MIKLÓS történetírás — mert hiszen eltekint a ténylegesen országos realizálódástól — és féloldalas marad a történeti kép természetesen akkor is, ha a helyi jelenségeket nem az országos történések, összfolyamatok egészében vizsgáljuk és ábrázoljuk. (Ez utóbbiak szellemében értendő a bevezetőnkben említett belpolitika-történeti példa is.) S utoljára néhány szót a helytörténeti témák, tanulmányok, kötetek, monográfiák születését inspiráló egyéb — a tudományon kívüli — tényezőkről is. Természetes, hogy nem feledkezhetünk meg a helytörténetírás előtt álló társadalmi, politikai, ideológiai igényekről sem. Korunk a szocialista átalakulás, a szocialista társadalmi rendszer kiépítésének korszaka. Átalakuló, formálódó, új jelenségeket képező világ, amelyben különösen nagy jelentősége van a tudati jelenségek, az ideológiák, a politikai gondolkodás megújulásának, egyöntetűen szocialistává válásának. Lassú folyamat ez, ellentmondásos. Sok esetben gyötrelmes az út, amelyen a gondolkodás tartalmi megújulása végighalad. Korántsem mondhatjuk, hogy a régen megcsontosodott szemléleti maradványok minden vonatkozásban feloldódtak, vagy átadták volna helyüket a szocialista közgondolkodás megtisztultabb, jövőbe mutató, a jövő társadalmának leginkább megfelelő tartalmának, formáinak. Az MSzMP — tehát a politikai vezetés — e vonatkozásban a szocialista hazafiságra való nevelés egyik lényeges elemének jelöli meg a honismereti-helytörténeti mozgalmat. „A szocialista hazafiság . . . magában foglal minden igazi értéket, melyet évszázadok során a magyar nép teremtett" — szól a X. kongresszus határozata. Nem is véletlen, hogy éppen a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején éli helytörténetírásunk újabb reneszánszát. A vidéki párt- és tanácsi szervek éppen ezen az alapon váltak nagy fellendítőivé a helytörténetírásnak. Anyagilag, erkölcsileg egyaránt támogatták, sőt kezdeményezően léptek és lépnek fel a helytörténeti érdeklődés és igények kielégítésére. Egyik oldalról tehát a politikai vezetés aktív támogatása, másik oldalról pedig a társadalom egészséges igényei — természetes lokálpatriotizmus — azok a jelenségek, amelyek a helytörténetírás újabb megélénküléséhez vezettek.26 E fellendülés során hihetetlen sok helytörténeti munka született. Számuk gyarapodásában lényeges szerepet játszott a megrendelés motívuma, amely természetesen mint anyagi ösztönző kétségtelenül egyik alapvetően meghatározó tényezője a témaválasztásnak, az adott terület kiválasztásának stb., tehát mindazon kérdésnek, amelyet a fentiekben csupán a szaktudomány oldaláról közelítettünk meg. Lehet, hogy a gyakorlatban a megrendelés és a tudományos meggyőződés az esetek nagy részében konfliktusokra is vezetnek. A módszertani felkészültség ebből a szempontból is feltótlenül segítséget jelenthet, hiszen számos kérdésben érvet adhat a kutatónak arra vonatkozóan, mire vállalhat kötelezettséget úgy, hogy a megrendelő igényeit is kielégíthesse, s ugyanakkor a tudományosság feltételeinek is eleget tehessen. Lehet megrendelésre, ünnepi alkalmakra — évfordulókra pl. — szaktudományos szempontból is kitűnő tanulmányokat vagy monográfiákat írni. Ezeknek a helytörténeti munkáknak — véleményünk szerint is — óriási szerepük van, és kell is, hogy legyen a szocialista politikai tudat formálásában. Valóban propaganda erőt is jelentenek a tudatformálás terén. De mély meggyőződésünk az is, hogy a helytörténeti-kutató-feltáró munka a maga tudományos eszközeivel kell, hogy vívja a maga küzdelmét, mert ebben az értelemben aligha akadhat nagyobb erejű s jobb hatású propaganda a valóságot feltáró, az objektív valóság megismerését célzó, igazi tudománynál. " A helytörténeti kutatások támogatására, a helytörténetírás színvonalának emelésére a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya 1965-ben valamennyi — akkor még Állami Levéltár igazgatójának — körlevelet adott ki, amelyben összeállította az egy helység történeti feldolgozásához szükséges minimális forrásbázis jegyzékét, továbbá megadta a vonatkozó legfontosabb történeti irodalmat.