Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Stier Miklós: Legújabbkori helytörténetírásunk elvi-módszertani kérdéseihez 941/IV
HELYTÖRTÉNETÍRÁSUNK ELVI-MÓDSZERTANI KÉRDÉSEIHEZ 953 terület megválasztásának az is, ha éppen nem homogén gazdasági-társadalmi viszonyok uralkodnak, hanem — sajátosan - eltérő termelési övezetek, különböző tájegységek találkozási pontjában fekszik a terület. (Pl. a Pest környéki „kétlaki" emberek tömegeit kibocsátó községek, járások zöme, amelyet később az ún. budapesti agglomerációs övezetnek nevezhetünk.) Itt említenénk meg természetesen azt is, hogy a területi elven alapuló falu- vagy várostörténetek, a járás- vagy megyetörténetek és a régiótörténetek egyaránt lehetnek komplex történeti vizsgálódás eredményei, amelyben a település földrajzi viszonyaitól a gazdaság-társadalom-politika- és művelődéstörténetig minden fejezet megtalálható, s lehetnek olyan, lényegében tanulmánygyűjtemények, amelyek a történetnek csak bizonyos korszakait s bizonyos problémáit tárgyalják. (Előbbire kitűnő példa: Tatabánya története I—II. 1972, utóbbira: Tanulmányok a ráckevei járás múltjából. Ráckeve, 1972.) Végezetül pedig — természetesen csak általánosságban — arra hívnánk fel a figyelmet, hogy éppen az egyes jól körülhatárolt területek történetének feldolgozásában a legfontosabb szempontok egyike: az összehasonlító (komparatív) módszer. A történeti vizsgálódás nem szűkülhet sohasem csak az adott területre. Elszürkül, provinciálissá válik szükségszerűen az a munka, amelyik csak adott területének forrásait böngészi és idézi, amelynek szerzője nem rendelkezik széles körű történelmi ismeretekkel az országos történet — sőt az egyetemesség — irányában. Ebben a történeti műfajban csakis akkor nyújthatunk értékeset történettudományunk egészének, ha feldolgozásunk mind szemléletében, mind módszerében, mind tárgyalt anyagában, mondanivalójában szervesen — s nem kívülről körülirtán, az országos történet legfőbb mozzanatait egy-egy bevezető fejezetben vázolva, említve, tehát szemléltetésként szervetlenül hozzáfűzve — kapcsolódik, ötvöződik az országos történet egészéhez. A helyi jelenségek tényeit és belső törvényszerűségeit csak oly módon értékelhetjük reálisan, tényleges jelentőségüknek megfelelően, a valóságos folyamatok egészében, ha az országos történet folyamatai, történetírásunk kérdésfeltevései és egész szemlélete át- meg átszövik e helyi jelenségeket tárgyaló gondolatmenetünket. Az összehasonlító módszer így válik egyik legfontosabb biztosítékává annak, hogy a történeti valóságot a lehető leghívebben rekonstruálhassuk. Ha viszont — talán éppen az országos történetírás felmerülő problémáitól indíttatva és ihletve — bizonyos témára, adott történelmi jelenségre kutatunk vidéki forrásanyagban, s ilyen módon ún. helytörténeti szempontú tanulmány megírására vállalkozunk, abban az esetben mindenekelőtt a források felmérése alapján témánk körülhatárolását kell először elvégeznünk. A téma lehet gazdaság- vagy társadalomtörténeti, politika- és kultúrtörténeti egyaránt. Míg az előbbiekben a területi egység kiválasztásának kritériumait, majd az összehasonlító módszer jelentőségét emeltük ki, most arról szólnánk röviden, milyen meggondolások alapján válasszunk témát. A forrásadottságokat már tisztázottnak tekintve eleve azt hangsúlyoznánk, hogy ebben a műfajban az összehasonlítás igénye, illetve követelménye már adottnak, immanensnek tekintendő, hiszen éppen e szemlélet révén juthatunk el magának a témának a körülhatárolásáig. Tudniillik eleve csak az országos történetírás adott helyzetének, problémáinak széles ismeretében láthatjuk, milyen témák, milyen történeti jelenségek tisztázására van szüksége az országos történeti szintézisnek. Ha vannak ún. „fehér foltjai" történetírásunknak (márpedig nagyon sok van: nem rendelkezünk, legfeljebb csak egyes korszakokra, olyan témák szintetikus feldolgozásával, mint pl. a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a hitelélet, a közlekedés, a parasztság, a polgárság, az értelmiség, az egyházak, az oktatás stb. története, vagy a kisebb témakörökből: a növénytermesztés, a kézműipar, a külkereskedelem, az úthálózat, a vasutak, a hivatalnoki réteg, az egyházi oktatás stb.), akkor ezek ismeretében érdemes olyan részfeldolgozásokra vállalkozni, amelyek egy-egy jelenségnek teljes meghatározottságát: mind az országos viszonyokba ágyazottságát, mind pedig a helyi létezés minden tényezőjével való összefüggését: a teljes realitást igyekszenek feltárni. Azaz az egyes jelenségek valóságos Szerves kapcsolódásait képesek bemutatni mind az országos viszonyok egészében, mind pedig — akárha aprólékosan is — a helyi tényezők teljességében. Ezek a feldolgozások feltétlenül eredményesen gazdagítják történeti összképünket. A helyi viszonyok részletes feltárását végző ilyen jellegű munkákban a legfőbb módszertani követelmény — véleményünk szerint — az, hogy itt a helyi és a központi szervek forrásanyagait egyszerre és a maguk tényleges, szerves kapcsolódásaiban kell kutatnunk ós felhasználnunk. Ily módon biztosítható ugyanis szinkron-szemlélet: országos és helyi történés tényleges, valóságos összefüggéseinek együtt-látása és együtt-láttatása. E nélkül a szemlélet nélkül torz és nem mutat teljességet sem az ún. „országos"
