Századok – 1974

Elméleti és módszertani kérdések - Stier Miklós: Legújabbkori helytörténetírásunk elvi-módszertani kérdéseihez 941/IV

950 STIER MIKLÓS okleveles anyagának megismerését tűzheti ki céljául, az egész állam történetének okleveles anyagon való teljes megismerése lehetetlen. Magyarországon ezzel szemben jóval kevesebb középkori forrás keletkezett és maradt is fenn, minek következtében „a kutató ugyanannyi fáradsággal, amellyel nyugaton egyetlen territórium múltjában lehet tájékozódni, az egész állam életét szeme elé idézheti".2

1 A helytörténeti munka másrészt — a történettudomány specializálódásának, a részletekben való elmélyedésnek, végső fokon a történeti szintézis mindig új és magasabb szintű létrehozásának elengedhetetlen követelménye és útja is egyben. E két ok mellett kétségtelenül nagy Súllyal jelentkezik harmadikként a társadalmi igény. Az egyes közösségek érdeklődése szűkebb honának története iránt, az egyes korok, uralkodó osztályok vagy éppen az elnyomott osztályok mozgalmainak kultúrpolitikája maga is mindig elősegítette és ma is elősegíti a helytörténeti kutatás és írás fellendülését.2

2 Megítélésünk Szerint a fentiekben jelzett három fő okra vezethető tulajdonképpen vissza az országos történet és a helytörténet elkülönülése. Ám kétségtelenül felmerülhet a kérdés: meddig célszerű a történettudomány egészének fejlődése szempontjából a történetírás atomizálódása, a helytörténeti irodalomnak a mikrovilág felé szinte a végtelenségig vihető aprózódása. A helytörténet tárgyát és módszerét illetően melyik az a felfogás, szemlélet, amelynek alapján készülő munkák a történettudomány egészének fejlődését, igazi kincsekkel való gazdagodását eredményezik, melyik az a szemlélet és módszer, amelynek alapján íródó művek a leghívebben képesek magát a történeti valóságot megközelíteni, reprodukálni ? S e fő kérdésre adandó feleletünkben szakítani óhajtunk a hagyományos — s természetesen a maguk módján következetes — válaszokkal. Ügy véljük, akkor járunk el a legkörültekintőbben, ha ez esetben is alapvetően a történetiség szempontját érvényesítjük. Láthattuk, hogy az eltérő álláspontokban is volt lényeges közös motívum. Ez a közös lényeges: az egymással szerves kapcsolatban történő események, szerves forrásanyagon való vizsgálatának motívuma, amelyet legkiválóbb történészeink mind a hagyományos értelemben vett helytörténeti feldolgozásban, mind pedig az ún. problémakutató v. helytörténeti szempontú vizsgálódásban egyaránt első helyen hangsúlyoznak. Szerves történetet kér Számon a település-monográfia hive és szerves történetet irat a területi elvet elvető, problémakutató: az egyes történeti jelenséget helytörténeti szempontú vizsgálatnak alávető történész. S ha most meggondoljuk — még azt a kérdést is megkockáztatva, vajon tényleg óriási különbség van-e helytörténet és helyi vonatkozású országos történelem között23

—, hogy mely korszak története produkálja a legtisztábban a szerves helyi közösségeket, viszonylag elzártan, atomizáltan, főként a maga belső gazdasági törvényszerűségeitől meghatározottan, amikor ezek a közösségek kimutathatóan a közösségnek, az összetartozásnak határozott tudatával, saját organikus egységgel is rendelkeztek, akkor világosan kell látnunk, hogy ez az időszak általában a feudalizmus időszaka, legalábbis addig, amíg az árutermelés, majd a kapitalista országos piac át nem törte a helyi kereteket. Talán azt is megengedhetnénk, hogy egészen a XIX. századig a legtöbb emberre jellemző látókör kétségtelenül a város vagy a falu határáig terjedt. Úgy véljük tehát, hogy a feudalizmus korszakában a község természetes egysége, kerete a helytörténeti tanulmány tárgyának, a kutatás térbeli körülhatárolásának, de egyre kevésbé az, ahogyan a XIX —XX. századhoz közeledünk. A kapitalizmus térhódítása után aligha marad elzárt egység a falu, magát a helytörténetet is aligha lehet az új- ós legújabbkorban pusztán a helyi közösségek keretei között tárgyalni. A földrajzilag-közigazgatásilag körülhatárolt helyi közösség története, komplex kutatása-feltárása mindenekelőtt az ipari forradalom előtti társadalmak állapotának, változásainak tükrözésére célszerű, az ipari forradalmak lezajlása után, a hagyományos falu felbomlását követően, az egyes vidékeknek a kapitalizmus vérkeringésébe való szervesebb kapcsolódása után, amikor az emberi közösségek, szerves társadalmi kötelékek is más erővonalak mentén rendeződnek, mint a mozdulatlanabb középkorban — a feudális világban —, a történeti valóság adekvát megközelítésére más, új jelenségek vizsgálata válik véleményünk szerint egyre alkalmasabbá, mint a korábbi korszakokban.24 " Mályusz Elemér: 1526 előtti okleveleink forrásértéke. Történelmi Szemle, 1967. ;

16 - 429. " Ld. erről bővebben Szántó Imre: i. m. 2i

Vö. H. F. R. Finberff angol professzor kérdésfelvetésével. Local History in the University (A helytörténet az egyetemen). Leicester University Press. 1964. 7. Idézi: L. M. Munby: Az angol helytörténet és amatőr művelői. Századok, 1966. 1207-1217. "Vö.: Munby: i. m.