Századok – 1974

Elméleti és módszertani kérdések - Stier Miklós: Legújabbkori helytörténetírásunk elvi-módszertani kérdéseihez 941/IV

HELYTÖRTÉNETÍRÁSUNK ELVI-MÓDSZERTANI KÉRDÉSEIHEZ 943 „országos" forrásbázisát képező, országos hatósugarú hivatalainak forrásaihoz, a történeti feltárás síkján pedig az országos történeti jelenségekhez vezetnek. Már itt is előlegezhetjük talán: a közigazgatás helyi egységeinek forrásai különös lehetőségét rejtik magukban annak, hogy révükön az országos történet sokszor jelentős problémáinak felderítéséhez a hely történetírás is figyelemre méltóan hozzon új, az irodalomban eladdig ismeretlen megállapításokat, tárjon fel igen lényeges jelenségeket. Az új- és legújabbkor politika-történetének feltárását illetően Glatz Ferenc hívta fel újabban a vidéki („helytörténeti") forrásanyag jelentőségére, majd ennek a központi forrásanyagokhoz való kapcsolódására a figyelmet. Rámutat arra, hogy a technika, a tömegkommunikációs eszközök fejlődésével a politikai események sodrása is mind szélesebb körű (gyorsabbak, pontosabbak a vidék értesülései, valamilyen módon szinte mindenre azonnal reagálnak), a politikai élet központja és a vidéki politika nem válik már annyira el, mint a korábbi évszázadokban. Különösen erősödő jelenség ez a kormányzati szisztéma centralizációjának fokozódása idején. Mindez természetesen tükröződik a korszak irattermelésén is: ahogy a központi és vidéki irattermelő szervek kapcsolata rendezettebb, szorosabb és mind több ügykörre kiterjed, úgy a különböző szervek iratanyagai között is mind több a szervesen egymáshoz kapcsolódó szál.3 A sajtó és a közigazgatási hivatalok anyagainak terebélyesedése mellett — már előzetesen is — jeleznünk kell a hivatalos statisztikai anyagok körében a statisztikai felméréseknek s ezek kiadásának a korábbi időszakhoz képest is rendszeresebbé, gyakoribbá és a vizsgált területek, jelenségek körét tekintve is kiterjedtebbé válását. A kiadott statisztikák mellett felhívnánk a figyelmet a legkülönfélébb kiadatlan, kéziratos statisztikákra, és az ún. zugstatisztikára is, amelyeket a legkülönbözőbb forráslelőhelyeken kutathatunk fel. Megnövekszik a száma korszakunkban az évkönyveknek, címtáraknak, lexikonoknak is. Fontos forrásaink — ugyancsak a modern korban tapasztalható a megszaporodásuk — a különböző — főként az üzemtörténet forráskörében jelentős — kiadott évi jelentések, alapszabályok, kompasszok, prospektusok stb. Ugyancsak főként az utóbb említett témakörben jelentősebb mennyiségűvé válnak az iparvállalatok vagy a gazdasági élet más szervezeti egységeinek iratanyagai is. A korábbi korszakok feldolgozásának forrásbázisához képest a közelmúlt történetének nélkülözhetetlen — egyben valóban speciálisan új, az előző korszakok történetét feldolgozó munkálatokban ismeretlen — forrás-csoportját a szájhagyomány útján fennmaradt, magnetofonra vehető, írásba foglaltatható, vagy éppen „kicédulázható", akár interjú módszerrel lejegyezhető visszaemlékezések képezik. Ebben a forrástípusban különös forráskritikai éberségre van szükség, ám ugyanakkor nagyon sok esetben hézagpótló jelentőségűek, hiszen az írott források — számuk bármennyire is hatalmas a legújabbkorban — töredékesek, sokszor éppen a leglényegesebb adatok, döntések, történések lerögzítéSe maradt vagy veszett el az idők viszontagságai miatt.3

a ÉS végül: a XX. század technikai fejlődését is tükröző, korszakunk talán legsajátosabb típusú forráscsoportjává válnak a fotó, a film és a magnetofon-szalag gyűjtemények. (Rádióarchívum pl.) Egész vidékek, városok, falvak nagyarányú és gyors változásainak egyik leghűbb tükrét képezik, a későbbi kor számára egészen plasztikus forrásokat jelenthetnek ezek a dokumentumok. A fentiekben — nem térve ki az egyes forrástípusok módszertani szempontból részletesebb elemzésére — csupán arra törekedtünk, hogy röviden jelezzük, milyen novumot hoz mindenekelőtt a forrásbázist illetően a legújabbkor történetének kutatófeltáró munkája a történész, a helytörténész számára. A továbbiakban arra a kérdésre keressük a választ, milyen szempontok alapján tűnik számunkra indokoltnak, lét jogosultnak a téma, a helytörténeti vizsgálódás tárgyának körülhatárolása a legújabb kor történetében. Még a rövid, — kifejezetten vázlatos — historiográfiai áttekintés is arról tanúskodik, hogy a helytörténet kérdéseivel tudományos igénnyel foglalkozók jelentős része (főként a történészek természetesen ) — különböző indítékok következtében — a hely® Glatz Ferenc: Helytörténeti forráskiadásunk módszertani kérdéseiről (Forráskiadványok 1918 — 1919 történetéről). Századok, 1971. 5. sz. 1100 — 1109. A vidéki forrásanyag kapcsolódása a központi szervek által terraelthez egyébként már alaposan tárgyalásra került korábban is. Az előbbi forrástani jelentőségére is figyelemmel módszeresen tárgyalja e kapcsolatrendszert Vörös Károly: A polgári kori magyar tőrvényhatósági igazgatás. Bp. 1956 с. műve. Ugyancsak fontos forrástani kérdéseket vet fel Komjáthy Miklós: Néhány szó irattani feladatainkról c. cikke. Levéltári Szemle, 1963. Nélkülözhetetlen a helytörténeti kutató számára a Bónis György —Degré Alajos szerkesztésében megjelent Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából, Bp. 1971 с. gyűjteményes kötet. aa

A visszaemlékezések módszertani problémáihoz ld. Balázs Béla: A személyes visszaemlékezések felhasználása. Századok, 1955. 882-896. 11 Századok 1974/4