Századok – 1974
Tanulmányok - Duczynska Ilona: Theodor Körner és a katonapolitikai vita a Schutzbund kérdésében (1927–1933) 91/I
THEODOR KÖRNER ÉS A KATONAPOLITIKAI VITA 97 Ötödik Országos Konferencia, 1927 október: A militarizmus előnyben A július 15-i vérfürdő után három hónappal összeült a Schutzbund Ötödik Országos Konferenciája, hogy a júliusi eseményekből levonja a következtetéseket. Ezek egyértelműek voltak. A Schutzbündlerek júliusban a senki földjén álltak, a bécsi munkások és a bécsi rendőrség között. Megtagadták tőlük, hogy munkástársaik védelmére szembeszálljanak a gyilkoló rendőrökkel: fegyvertelenek voltak és azok is maradtak. A bekövetkezett „kifejezetten védelmi állapotban" két irányban kerestek kiutat a jövőre nézve: 1. Eleve maradjanak el a spontán politikai megmozdulások, megnyilvánulások, tüntetések. Ezeket meg kell akadályozni. Ha mégis bekövetkeznének, a Schutzbund feladata, hogy azokat felfogja és a legnagyobb rendben visszavezesse kiindulási pontjukhoz. 2. A Schutzbundot fegyelmezni, militarizálni és politikától mentesíteni kell, hogy mint a politikai vezetés abszolút megbízható eszköze minden reá háruló feladatnak — bármilyen jellegű legyen is az — eleget tudjon tenni. Az Országos Konferencia a politikai helyzet értékeléséről szóló határozatában1 0 kimondja, Először: ,,a demokratikus köztársaság védelmét mindennémű monarchista, vagy fasiszta merénylettel és minden erőszakos támadással szemben,11 mindazoknak a jogoknak a védelmét, melyeket a demokratikus köztársaság a munkásosztály részére biztosított, a szociáldemokrata munkásság a Köztársasági Schutzbund-ra ruházza át.1 2 Másodszor: megállapítja a fasiszta rágalmazási hadjárattal szemben való tiltakozás gyanánt — mely a Schutzbund-ot mint a köztársaság törvényes rendjének ellenségét állítja be —, hogy a Monarchia összeomlásának napjaiban „egyedül és kizárólag a Szociáldemokrata Párt óvta meg az összezúzott országot a véres polgárháborútól és a véres rémuralomtól" . . . „1919 tavaszán, amikor Münchenben és Budapesten a tanácsdiktatúra kezében volt a hatalom, a munkástanácsok tartották fenn Ausztriában a demokratikus rendet. A demokrácia megmentésében a munkástanácsok legfontosabb eszközei a rendező-alakulatok voltak, melyeket később a Köztársasági Schutzbund-ban foglaltak össze." Harmadszor: „a jövőben nem szabad többé előfordulnia, hogy kisebb csoportok az egész munkásosztályt olyan harcokba keverjék, melyeknek feltételei eleve kedvezőtlenek. Nagyobb szükség van jelenleg a legszigorúbb proletár fegyelmezettségre, mint eddig bármikor. Amint a Schutzbund akcióba lép, a legszigorúbb fegyelmezettséggel kell végrehajtania a felelős vezetés utasításait, mégpedig akkor is, ha ilyenkor proletárok ellen kell fordulnia,13 akik a munkásosztály összességének szükségletei, érdekei, a proletár fegyelem és rend ellen lázadnak fel és ezáltal veszélybe sodorják a munkásosztály összességét." 10 Der Schutzbund, 1927 nov. Fünfte Reichskonferenz des Republikanischen Schutzbundes. 11 Az idézett szövegekben a kiemelések az eredetiben; saját kiemeléseinket külön is jelezzük. 12 Saját kiemelés. 13 Saját kiemelés. 7 Századok 1974/1.
