Századok – 1974
Közlemények - Mickun N. I.: A spanyol történetírás a XVIII. század történetéről 931/IV
936 N. I. MICKTJN i'edett viszályokra vezetett, amelyek során a monarchia határozottan a középosztály felé kezdett hajolni.2 6 Spanyolországban, ugyanúgy mint Franciaországban, Angliában és más országokban, a burzsoázia a legerősebb társadalmi osztállyá vált, tudatában volt erejének és alkalmasnak tartotta magát az ország irányítására.2 7 A XVIII. század második felének politikusai és közgazdászai a középosztály szószólói a hatalomért folytatott győztes harcában.28 A királyi hatalom, mint valamilyen osztályok feletti erő, amely korábban a nemességet támogatta, a XVIII. század második felétől a burzsoáziát kezdte támogatni. Nem is szólva arról, hogy marxista történész számára elfogadhatatlan Rodriguez Casado forradalom-értelmezése és több más tétele, szembetűnő, hogy alapvető tézise a burzsoázia megjelenéséről „a társadalmi feltótelek gyors változásának eredményeként" teljességgel bizonyítatlan maradt. A szerző semmivel sem bizonyítja a kapitalizmus fejlődésót, egyáltalán nem vonultat fel tényeket, amelyek a burzsoázia megjelenését és növekedését tanúsítanák. Emiatt a XVIII. század közepével kezdődő spanyol fejlődési sémája elvont, megállapítása deklaratív jellegű. Ennek ellenére Spanyolország sok történésze elfogadta azt, és a burzsoázia hatalomra kerüléséről, öntudatáról szóló posztulátumaival elég gyakran találkozni a történészek müveiben. Azt is meg kell jegyezni, hogy Rodriguez Casado számos megállapítását vették kritika alá maguk a spanyol történészek is. így a „Spanyolország és Amerika társadalom-és gazdaságtörténete" c. műben a következő sorokat olvashatjuk: „Addig, amíg nem kapunk pontosabb adatokat, óvatossággal kell fogadnunk azt az elterjedt nézetet, hogy az arisztokrácia és a burzsoázia harca III. Károly uralkodása idején kritikus szakaszába jutott."29 * A burzsoázia XVIII. századi jelentőségének, 8/Z8iZ 81 kapitalista fejlődés mértékének a kérdése minduntalan felvetődött a történészek előtt, a legkülönbözőbb vélemények hangzottak el. Nem térhetünk itt ki részletesen az ezzel kapcsolatos vitára — ez túlságosan messzire vezetne. Csupán megemlítjük, hogy különböző, sőt ellentétes nézetek fogalmazódtak meg, mindenekelőtt Rodriguez Casado nézeteivel szemben. így Dominguez Ortiz úgy véli, hogy a XVIII. században a burzsoázia „igen jelentéktelen mértékben volt képviselve; ami saját gyengeségével magyarázható".30 „Spanyolországban nem volt erős burzsoázia, amely öntudattal rendelkezett volna . . ,"3 1 Vicens Vives azt írja a XVIII. század második feléről, hogy „a burzsoázia ebben a korszakban nemcsak Cádiz és Barcelona nagy ipari központjaiban alakult ki, hanem valamelyest egyéb körzetekben is, bár ezen a két városon kívül nem annyira mint igazi burzsoázia, hanem inkább mint befolyásos középosztály".32 Egyik cikkében tovább fejtegeti gondolatmenetét: „Amikor a spanyol burzsoáziáról beszélünk 1750 és 1833 között, egy meghatározott társadalmi osztályra gondolunk . . ., kizárólag nagykereskedőkre, akiknek nincs boltjuk, iparosokra és pamut- és selyemgyárosokra. A szónak ebben az eredeti értelmében a burzsoázia rendjének egyedüli igazi képviselői Spanyolországban a cadizi nagykereskedők és a katalóniai nagykereskedők és gyárosok vol-26 Uo. 10. 1. 27 Uo. 16. 1. 28 Uo. 15. 1. 29 História social y económica de Esparia v America, dirigida por J. Vicens Vives. Barcelona. IV. köt. 1958. 258. 1. 30 A. Dominguez Ortiz: i. m. 197. 1. 31 Uo. 45. 1. 32 Vicens Vives: Manual . . . 546. 1.
