Századok – 1974

Közlemények - Mickun N. I.: A spanyol történetírás a XVIII. század történetéről 931/IV

A SPANVOr. TÖRTÉNETÍRÁS A XVIII. S7..-RŐI. 935 Wïlckens : El pensamiento histórico, politico y económico del conde de Campomanes. (Campomanes történeti, politikai és gazdasági eszméi). Santiago de Chile. 1960. Hozzá kell tenni, hogy nemcsak maguk a spanyolok, de más hispanológus-történészek is határozott figyelmet fordítanak a „felvilágosodás" korszakára. Példaként említhetjük J. Sarrailh: L'Espagne éclairée de la seconde moitié du XVIII

e siècle. Paris. 1954 és M. Dejourneaux: Pablo de Olavide ou l'Afrancesado. Paris. 1954 c. munkáit. (Ez utóbbi munka jelentősége messze túlnő a szerény cím keretein.) Nagyrészt a „felvilágosodás" korával foglalkozik R. Herr monográfiája is: (The Eighteenth Century Revolution in Spain. Princeton. 1958). Ami a kronológiai kereteket illeti, a szerző az egész XVIII. század történetének megvilágítására vállalkozik, bár lényegében többnyire annak második felével foglalkozik. Könyvének némileg nagyhangú címét a következőképpen magyarázza meg: „A meggyökeresedett nézetek (state of mind) szétzúzása, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a régi rend megőrzésében — Franciaországban 1789 előtt, Spanyolországban 1792 —1801 között; ezek voltak az igazi XVIII. századvégi forradalmak Spanyolországban és Franciaországban és általában Európában."21 Külön kell foglalkozni Vicente Rodriguez Casado nagy visszhangot kiváltott cikkével, amely 1951-ben jelent meg az „Arbor" c. folyóiratban (XVIII. kötet, No. 61): La „revolución burguesa" espanol del XVIII (A XVIII. századi spanyol „polgári forradalom). Rögtön ez elején kifejti a szerző, hogy azok a jelenségek, amelyekről szó lesz, nem jelentettek forradalmat a szó igazi értelmében. A „polgári forradalom" kifejezést a spanyol társadalmon belül a XVIII. században végbement átalakulás megjelölésére használja fel. „Ezek a jelenségek a mai társadalmi tényeknek (hechos) ahhoz a kategóriájához sorolhatók, amelyeket a »jog értelmezése (sentir) módjának forradalmaként« szokás emlegetni."22

(Szándékosan fordítjuk szó szerint Rodriguez Casadot, meghagyva az ő kifejezéseit. — N. M.) Más szóval — írja a szerző — a XVIII. század polgári forradalma — ideológiai és gazdasági tevékenység, amelynek során a burzsoázia és a király az arisztokráciának a hatalomból való kiszorítására törekszenek.23

A XVIII. századig az összes gazdasági javak és valamennyi intézmény a nemesség és a papság kezén volt.2

4

De az Aranykor írói és a politikai és gazdasági művek szerzői egyaránt a nemzet számára káros elemnek tartották az arisztokráciát.2

5

A XVIII. században, Rodriguez Casado véleménye szerint, a fejlődés más úton ment végbe. „A gazdasági feltételek (circunstancias económicas) gyors változásának eredményeként új társadalmi osztály jelent meg. Egyelőre még nem lehet meghatározni sem a pillanatot, amikor kialakult a burzsoázia aktív politikai tudata (conciencia), s különösen nem az utat, amelyen haladt, hogy ezt elérje, de a XVIII. század második felében már megjelenik a politikai életben . . . Az arisztokrácia és a burzsoázia közötti harc félévszázados elkese-21

I. m. 444. 1. Hadd jegyezzük meg, hogy Herr munkája kissé különös benyomást kelt. A szerző igen nagy mennyiségű anyagot vonultat fel, többek között alig ismert spanyolországi és franciaországi nyomtatott és levéltári forrásokat. Ez a fő érdeme — bibliográfiája kétségkívül fölöttébb értékes. Ugyanakkor az ilyen gazdag anyagnak a feldolgozásában és felhasználásában ez a — ahogy saját magát nevezte — „autodidakta Spanyolország története terén" (uo. IX. 1.) olyannyira nem tud kritikusan közelíteni forrásaihoz, hogy az a naivitás határait súrolja. így például könyvének néhány fejezetét Godoy „Emlékiratai"-nak hatása alatt írta meg, s olyannyira a befolyása alá került, hogy a XVIII. század végének eseményeit mintegy ennek a kegyencnek a tollbamondása nyomán mutatja be. Herr pl. azt írja, hogy ez a kegyenc, egyike a spanyol történelem legtöbb kárt okozó személyiségeinek, aki üldözött mindent, ami haladó, s akit így törvényszerűen elért az egész nép gyűlölete, „III. Károly politikáját utánozta" (uo. 404. 1). 22

1. m. 5. 1. 23

Uo. 6. 1. 24

Uo. 9. 1. 25

Uo. 12, 14. 1.