Századok – 1974

Közlemények - R. Várkonyi Ágnes: Szeremlei Sámuel és a mezővárosok történetének historiográfiája 915/IV

SZEREMLEI SÁMUEL 927 nagy megértéssel szól. Dózsa György parasztháborújáról röviden, de a lényeget kiemelve ír. „Végre a parasztság szenvedéseinek mértéke is betelt . , . Aztán következett a nemes nemzet bosszúállása . . ." Megállapítja, hogy a költözési szabadság elvétele jóformán rabszolgai helyzetbe taszította a jobbágyságot. Arnyait elemzéssel mutatja be a szökés, a közösségi fellépés, az osztályharc különböző formáinak és a belső vagyoni megoszlás, paraszti differenciálódás következményeit. Nem ő az első történetíró, aki a mezőváros belső önkormányzatának kiépülését és jelentőségét hangsúlyozza, de előtte senki nem tudta azt az országos történet összefüggéseibe ágyazva megmutatni. „A török kiűzése után — írja — a kiváltságos osztály, mely a vármegyét alkotta volna, itt is merőben hiányzott. A kisbirtokos nemesség a török alatt teljesen kiveszett, s minthogy az egész vármegye 3 — 4 távollakó földesúr kezében volt, nem volt más mód a megye szervezésére nézve, mint hogy a földesurak máshonnét szállítsanak ide vagyontalan nemeseket s ezeknek földet, foglalkozást vagy hivatalt adjanak . . . természetes, hogy a:: ily mesterséggel létrehozott és kitartott osztály, melynek tagjai az uraság kegyéből élődtek s mely a maga tehermentességével és kiváltságaival akkor is méltó szálka volt a lakosság szemében, mikor egyébként földmíves foglalkozást s a többi paraszttal egyforma életmódot folytatva azzal összeolvadni látszék, nem felelhetett meg kellően hivatásának, a néppel soha teljesen nem érzett együtt s csakis hatalom és erőszak útján tarthatta fenn tekintélyét, az alispánok, szolgabírák . . . rendszerint a szokásos nemtörődömségben, tétlenségben éltek közöttük . . . vagy önkényeskedtek ós erőszakoskodtak".35 A város gondját maga a városi hatóság vette kezébe. Ez állott helyt a közbátorságért s a jó rendért a vármegye hiánya, szervezetlensége, a birtokos nemesek pártoskodása és elzüllése idején is. ... elhagyatva ... a nép maga vette kezébe minden korlát és határ nélkül az önkormányzat jogait s végzett minden rátartozó kisebb, nagyobb és legnagyobb fontosságú ügyekben, még olyanokban is, melyek rendes körülmények között a királyra és az országgyűlésre néztek volna . . . Bíráskodott élet és halál felett, nemegyszer túltéve magát minden tételes jogon és törvényen, csupán józan eszének, az emberiességnek, vallásának s lelkiismeretének sugallatára hallgatva , . . Ilyen eljárásában távoleső földesurai sem akadályozhatták meg, sőt Bercsényi maga adta a bírák kezébe a pallost."36

Részletesen kimutatja, hogy a hódmezővásárhelyieknek sok olyan joguk volt, ami jobbágy községet nem illetett volna, de amit a közösségi fellépés erejével önmaguknak kiharcoltak. Földesuraik ugyanis a XVIII. század folyamán állandóan emelték a taxát, a yásárhelyiek azonban csak hosszas akudozások után kötötték meg az új szerződéseket. Jogokat, előnyöket csikartak ki, Sokszor lényegtelennek látszó apró engedményeket, amelyek azonban összességükben mégis csak a nemességgel szembenálló társadalmi osztály erejét és lehetőségeit növelték. Emellett pedig erősítették a lakosságban az összetartozás érzését, a közösség társadalmi öntudatát. Talán itt van az egyik gyökere a Viharsarok népét jellemző sajátos társadalmi magatartásnak. Napjainkban a történettudomány egyik legnagyobb kérdése, hogy mindannak, amit egy nép vagy nemzet a letűnt századokban átélt, van-e és hogyan a jelen kor merőben más körülményei között megnyilvánuló magatartásában szerepe. S ha igen, hol ragadható meg? Csupán a tudat síkjain, vagy mélyen átjárta az egész életet és megragadható még olyan teljesen Szubjektívnek tűnő jelenségekben is, mint a népszaporulat alakulása ? Foglalkoztatták Szeremleit is ezek a kérdések. S nem is csoda. Hiszen azok az évtizedek, amelyekben nagy művén dolgozott, az agrárszocialista mozgalmak kibontakozásának évtizedei voltak. Dolgozószobájában hosszú éjszakákon át égett a lámpa, mert megszokta a kemény munkát még ifjúsága éveiben, de az időből egyre kifogyott, mert körülötte zúgott, háborgott az alföldi világ. 35

iSzeremlei: Hódmezővásárhely története. V. köt. 480. M S seremlei : Hódmezővásárhely története. V. köt. 487. 10 Századok 1974/4