Századok – 1974
Közlemények - R. Várkonyi Ágnes: Szeremlei Sámuel és a mezővárosok történetének historiográfiája 915/IV
928 Pv. VÁRKONYI ÁGNES A szociális viszonyok mindig is nagyon érdekelték, jó megfigyelés és az elnyomottak, elesettek, szegények minden rezdülésére érzékeny elemző készség jellemezte. A nép viszonyaiban különösen két körülményre figyelt fel. 1848/49 nem oldotta meg a feudalizmus igazságtalan birtokviszonyait megnyugtatóan. Az abszolutizmusból adódó ideiglenesség pedig csak növelte a nép terheit. A jobbágyfelszabadítás költségei áttételes módon a szegénységre hárultak. Ugyanakkor újabb nagy tehertétel is nehezedik rá: a gyors kapitalizalódás, amelyet a magyarországi sajátos viszonyok között véleménye szerint a haszonlesők, a szerencselovagok a nép rovására használnak ki. Az ország jövőjét csakis az iparosítással látja biztosítottnak. Kautz Gyulával ért egyet: a polgári fejlődés feltartóztathatatlan és a nemzet életének egyedüli biztosítéka. De a nép a feudalizmus mélységeiből lépett elő, középkori elmaradottságban és tudatlanságban könnyű prédája a kizsákmányolóknak. Példátlan az írástudatlanság — írja —, a bűnesetek, a törvénytelen születések, a gyermekhalandóság, az öngyilkosság hirtelenül felugró számai más országok adataival összevetve riasztóak, a pálinkaivás immáron népbetegség: „csecsemők és szolgálók naponta élnek vele, Diószegen a napszámosoknak egy nap öt ízben jár". Sehol annyi népSzónok, mint nálunk, a hazafiság külsőségekben tobzódik, s a falvakon, tanyákon szörnyű embertelenség uralkodik. „Nem ismételhetjük eléggé — írja —, hogy a communizmus eszméi Magyarországon fogékony földbe hullanak . . ." „Aki nem restel a malom alá tekinteni, meggyőződhetik, hogy a nép kilenctized része communista — így szólnak azok, kik a néppel naponta érintkeznek." Ő maga, mint minden pozitivista, azt keresi, hogyan oldhatóak meg a robbanással fenyegető szociális problémák. Teremtsenek munkaalkalmakat — írja Szeremlei — és új, gazdag jövedelmi forrásokat kellene nyitni. De mint minden pozitivista a megoldást Szeremlei is a tudománytól és a neveléstől várja. „A hiba a fejben van és nem a szívben" — idézi Buckle szavait. A tudatlanság a társadalom legnagyobb veszélye. De a tudósnak ismernie kell a népmozgalmak okait, a fejlődés összetevőit, hogy alakíthassa korát."3' Szeremleinek is, ha eredeti célkitűzését tartani akarta, akkor egyre mélyebbre és mélyebbre kellett ásnia magát a múltba, hogy megérthesse a jelent. A XVIII. századi jobbágymegmozdulások történelmünk talán legbonyolultabb jelenségei. Szeremlei sem kerülhette meg, hiszen Vásárhely egyik gyújtópontja ezeknek a mozgalmaknak. Nemcsak részletes eseménytörténetét tárja fel, hanem a mélybeli indítékok közé is sikerült bevilágítania. Sokoldalúan bizonyítja, hogy e megmozdulások legfontosabb társadalmi indítéka a robot. Eddig a lakosság nem ismerte, s tehetségét meghaladó anyagi áldozatokra is kész volt, hogy elkerülje. Földesuruk, Károlyi Ferenc többrendbeli kísérletével szemben elszántan, majd kétségbeesetten harcol. Mindenre kész, csakhogy ne kelljen nyakába vennie a jobbágyi igát. Bátran kimondja Szeremlei — mert e véleményével az uralkodó körökben népszerűségre aligha számíthatott —, hogy Mária Terézia úrbérrendezése az itt élők Számára nem a felemelkedés, hanem a lesüllyedés útját nyitotta meg. Elvesztették mindazokat a jogokat, amelyeket apáik harcoltak ki, s az államhatalom pálcája verte vissza őket a jobbágyi alávetettségbe. A parasztpolgárság viszonylagos szabadsága, kormányzati önállósága mind a semmivé lett. Szeremlei jelentősége abban áll, hogy Vásárhely példáján világosan megfogalmazta — az új kutatások eredményei alapján országos viszonylatban is fontos — jelenség lényegét:38 Ezzel azonban még nem elégedett meg. Izgatta a mezővárosi fejlődés másik kérdése is. Mi az oka, hogy a parasztváros viszonylag kedvező helyzete ellenére Sem tudott 37 Szeremlei: Vallás-erkölcsi és társadalmi élet. 6—15, 27 — 28, 70—80. „a nép kilenctized része communista" idézete: a nagykátai tanítók beadványa a képviselőházhoz fizetésjavítás ügyében 1867. szept. 12. Hon, 1867. 237. sz. 38 A szabadköltöző jobbágyok jogi és gazdasági alásüllyedéséről „amelynek végére gazdaságilag Mária Terézia urbáriuma tett véglegesen pontot": Varga J. : Jobbágyrendezer a magyarországi feudalizmus kései századaiban. Bp. 1969. 523.
