Századok – 1974
Tanulmányok - Duczynska Ilona: Theodor Körner és a katonapolitikai vita a Schutzbund kérdésében (1927–1933) 91/I
THEODOR KÖRNER ÉS A KATONAPOLITIKAI VITA 95 Schorsch,5 3 a Pártvezetőségben dr. Wilhelm Ellenbogen5b — akik meggyőződésük teljes erejével azok mellé álltak, akik „azt javasolták, hogy a harcot, melyet szándékunk és akaratunk ellenére reánk kényszerítettek, most már a végső következményekig végigküzdjük. Ez azt jelentette, hogy a rendőrség és a munkásság közötti véletlen és tervszerűtlen összeütközések helyébe a végső döntéshez vezető harcot vegyük fel."6 Baloldali dr. Ellenbogen éppenséggel nem volt; aktívan vett részt sok kiegyezési kísérletben a szociáldemokrácia és a kormány között. Nem valami elméleti, baloldali megfontolásból fakadt a július 15-i magatartása, hanem az öreg orvost a munkástömegekhez fűző mély és emberi kapcsolatából és a pillanat diktálta realizmusából, -aminek nem egy baloldali teoretikus híjával volt — és abból a bátorságból, amivel egy történelmi helyzetet annak látott, ami volt: a munkásság elemi erejű kitörése, első — és talán utolsó — zendülése a reakció èllen. Ezért állt ki: végig küzdeni a harcot, vezetést adni annak, célt tűzni ki elébe. Mindennél pedig fontosabbnak ezt látta: résztvenni a harcban — „az ember maga fogjon fegyvert". Dr. Ellenbogen vézna és törékeny, jóságos és vidám ember volt. Együtt járt ezen a napon az erkölcsi és fizikai megsemmisülés. Könnyes szemmel könyörögtek a Schutzbündlerek, hogy fegyvert adjanak végre a kezükbe. Ez eléggé ismeretes. Kevésbé ismertek azonban azok a belső fejlemények, melyek július 15-e után a szociáldemokrácia Schutzbundpolitikája körül lejátszódtak. Közismertté csak annyi vált, hogy ezek végeredményben a Schutzbund militarizálásához vezettek, ami mély ellentéteket is váltott ki. Ami viszont magukat a Schutzbündlereket illeti, róluk csak azt lehet mondani: nem lettek volna hús—vér emberek, ha nem kapnak bármilyen újjászervezésen, ami azt az oly kívánatos mannlichert ígéri meg nékik, ha „komolyra fordul a helyzet". A proletariátus fegyveres felkészültségének alternatív fogalmai A vereség után a szociáldemokráciának le kellett vonnia a július 15-i események tanulságait. Vége volt már az osztályok közötti erők sokat hangoztatott egyensúlyának: az ellenfél mert és nyert. Clausewitz és nem Otto Bauer értette át mélyebben az ilyen erők játékának a dinamikáját: „Az erők teljes egyensúlya nem okozhat szünetet. Annak ugyanis, aki pozitív célt követ (a támadónak) folytatnia kell a hadicselekményt." (Ein völliges Gleichgewicht der Kräfte kann einen Stillstand nicht hervorbringen, denn bei einem solchen müsste der, welcher den positiven Zweck hat (der Angreifende) der Voranschreitende bleiben.)7 A pozitív céllal, a túlsúlyra való törekvéssel, a reakció rendelkezett. Őneki, az előretörőnek, most már kezében volt a hatalmi túlerő. A bécsi munkások véresre verve mentek haza, vezetésükben és önmagukban kételkedve. A Párt aggálya, 5a Schorsch az Országos Szakszervezeti Bizottság elnöke és tényleges vezetője volt. Később mindinkább radikális baloldalivá lett és az 1934-es harcok korszakában a győzelem lehetőségében bízott. 5b Ellenbogen kiállása annál jelentősebb, mert még a pártvezetőségen belül is a jobboldalhoz tartozott. 6 Julius Deutsch: i. m. 169. ''Carl von Clausewitz: A háborúról. Budapest, Zrínyi Kiadó. 1961. (Vom Kriege. Hinterlassenes Werk des Generals Carl von Clausewitz. Berlin, Verlag des Ministeriums für Nationale Verteidigung. 1957.) I. köt. Első könyv, Első fejezet, 13. szakasz, 48. f. (27. 1.).
