Századok – 1974
Közlemények - R. Várkonyi Ágnes: Szeremlei Sámuel és a mezővárosok történetének historiográfiája 915/IV
920 Pv. VÁRKONYI ÁGNES Szeremlei tehát válaszút előtt állt, amikor Hódmezővásárhely történetének feltárásához kezdett. A hivatalos történetírás útja könnyű sikert, gyors elismerést ígért. Míg a másik, a reformkor racionalista antifeudális társadalomtörténeti szemléletének jegyében vágott út támadásokat, meg nem értést, közönyt kínált osztályrészül. Az első, az uralkodó osztály, a volt nemesség és az arisztokrácia múltbeli tetteit és jogait követelte igazolni, a másikon a történelem névtelen hőseit, a népet kellett megszólaltatnia; életében, cselekedeteiben, munkájában és igazságában. Merre indul? Az nem most dől el. Hiszen nem kezdő már. Immáron negyvennyolc esztendő van a háta mögött. Viharos írói pálya, küzdelmes évtizedek. Már serdülőkorában megmutatkozik, hogy egyénisége a reformkor ós 48 nemzedékével rokon. Önéletrajzi visszaemlékezéseiből a tanulásért keményen megküzdő kisdiák rokonszenves alakja tűnik elénk. Családja azoknak a nagyműveltségű lelkészcsaládoknak egyike, amelyek annyi kiváló tudóst adtak a XIX. századi Magyarországnak. Otthonukban gyakran megfordult Szemere Bertalan. A kor francia és német irodalmában különösen tájékozott apja korán meghal, s ahol hét árva marad, ott, aki tanulni akar, annak dolgoznia kell. Asztalosműhelyekben forog, meg bognárok mellett, kitanulja a könyvkötészetet is, majd órákat ad, nevelősködik, a debreceni kollégium diákja sokszor éhezik. Mindamellett, mint írja: „Jókedvvel ós sikerrel tanultam ... a csúszás mászás nem volt természetemben ... a meggyőződés és a kötelességteljesítés embere voltam". Szereti a természetet, a testgyakorlatokat. Gyalog járja be a közeli és a távolabbi falvakat. Most gyűlik érdekes néprajzi cikkeinek anyaga, s most tanulja a Hódmezővásárhely történetében mesterien alkalmazott néprajzi ismereteket. Tanulótársai gyalognyargalásaiért ,,huszár"-nak, tanárai a tankönyvek mellett töltött éjszakákért ,,bagoly"-nak nevezik. Nem egyszer feddtók meg tanárai az éjszakai tanulások miatt: „Nevelő úr ! Tán eszi a gyertyát, hogy oly Sokat fogyaszt." A gyertyavilág mellett töltött éjszakákon pedig a természettudományok tartották fogva. Éppen úgy lebilincselték a természettudományok új eredményei, mint az előtte járó kortársakat — Szalay Lászlót, Horváth Mihályt, Rómer Flórist, Pesty Frigyest, Eötvöst, vagy a korán elhalt Vajda Pétert. Különösen a természettudomány két akkor igen modern ága kötötte le, a geológia és a vegytan. Török József orvos vegytani előadásait — írja — „teljes odaadással figyeltem, az új érdekes és sűrű kísérletekkel járó tantárgyat a szakművek vonatkozó adataival kiegészítettem". 1858-ban mint hajdúböszörményi rektor a természettudományokat különös kedvvel tanította: természettani tankönyvet írt, megcsinálta az egyszerűbb kísérleti eszközöket, Sőt Pestről finomabb műszereket is hozatott, oly módon, hogy az árukat hangversenyek, műsoros estek jövedelmeiből teremtette elő. Közben orvosnak készül, mert úgy véli, a pap csak fél munkát végezhet, б pedig az emberiség testi-lelki gondjain egyszerre akar segíteni. Aztán be kell látnia — amint írja — „egy ember erejének elég egy életpálya tanulmánya és fáradalma".17 így azután lelkész lesz. Állomáshelyei Makó, Hódmezővásárhely, Diószeg, aztán 1871-ben ismét ós immáron élete végéig Hódmezővásárhely. Munkásságával azonban nem ezen az egyetlen pályán mozog. Bekapcsolódik az 1860-as évek művelődéspolitikai harcaiba. 1848 forradalma megteremtette a polgári Magyarország alapjait. A részletek, a belső berendezkedés azonban csak most alakul. Mégpedig harcok során, hiszen a feudális viszonyokat csak felében-harmadában sikerült felszámolni. A művelődéspolitikában például azért folyik a küzdelem, hogy a parasztságot és a városi szegénységet a régi feudális művelődési normák szűk kalodájába zárják-e, felszínes műveltségi programmal prolongálják-e a tudatlanságot, vagy pedig e társadalmi osztály belső igényei és szükségletei szerint tágas utakat építsenek ki a korszerű műveltség elsajátítására, a technikai, gazdasági, természettudományos ismeretekhez. A régi krónikák 17 Szeremlei Önéletrajza, i. h.
