Századok – 1974

Közlemények - R. Várkonyi Ágnes: Szeremlei Sámuel és a mezővárosok történetének historiográfiája 915/IV

SZEREMLEI SÁMUEL 921 csodás történeteivel traktálják a népet, mondván, hogy gyermek még és igénytelen, vagy reális önismeretre neveljék történelmével is. Szeremlei Sámuel nagy szenvedéllyel száll vitába az arisztokratikus, feudális szellemű művelődéspolitika híveivel. „Nem a művelődés iránti ellenszenv annak az oka, hogy népünknél az iskoláztatás óhajtotott mérvben nem történik, mert a nép örül, ha gyermekét az ismeretekben gyarapodni látja; annak oka a mi népesedési és társadalmi viszonyainkban, továbbá gazdálkodási rendszerünkben rejlik." A gyermek a gazdaembernek természetes és nélkülözhetetlen segítsége. Mivel pedig a gyermekmunka az alföldi nép anyagi viszonyai között nélkülözhetetlen, a gyereket nálunk csak egy-két évig járatják iskolába. „Nálunk ez uralkodó szokás ! A kor közmívelődési igényeit s nemzeti jövőnket véve gondolóba, ez egy borzasztó állapot, de való és nem lehet eltagadni."18

Meggyőződéssel vallja, hogy az egész iskolapolitikát a földműves és az iparososztályok célszerű képzésének érdekében kell átalakítani. „E célra pedig — írja 1865-ben nagy visszhangot kiváltó cikkében — a reáliskolák szolgálnak." Keserű gúnnyal szól éppen a kiegyezés esztendejében arról, hogy csak az uralkodó osztályok s az úgynevezett középosztály gyermekeit tekintik a műveltség elsajátítására alkalmasnak. „Nem gondolunk arra, hogy a nemzet produktív erejét is növelni, a népet is mívelni kellene . . . miért nem hallgatják meg e részben ösztönszerűleg helyesen ítélő nép szavát, mely a gimnáziumokon az Alföldön mindenütt zúgolódik . . . a polgári életre szükséges tudomány után eped."19 Saját költségén beutazta Nyugat-Európát, tanulmányozta a francia, a svájci, a német iskolarendszert, és tapasztalatait egy rendkívül érdekes útirajzban tette közzé. Hamar elfelejtették. Pedig még ma is érdemes lefújni e műről az évszázados port, hiszen a külföldi viszonyokat a magyarországiakkal összehasonlítva olyan pillanatképekben örökítette meg a kiegyezéskori Magyarországon eluralkodó gentry mentalitás következményeit, hogy az felér egy szociológiai tanulmánnyal is. Lát%'a például a zürichi leányiskolák növendékeit, így ír: „Tessék megtekinteni otthon a mi városi falusi leánygyermekeninket, az ún. középosztálynak gyermekeit. Minő pompázást fejt ki ez az elkényeztetett kis sereg ! E feldíszített és büszke leánykák mellett mennyire megalázó reánk nézve, ha látjuk a sveici . . . Szerény külsejű és olcsó ruhákban járó leánykákat, kiknek általában jómódú és dúsgazdag szüleik vannak. Hátha még az ismeretek tekintetében teszünk összehasonlítást ! Itt már lehetetlen homlokunkról a legmélyebb pirulást letörleni."20

Párizsban az ragadja meg, hogy a népnek szabad bejárása van minden helyre, ami nemzeti érdekű és ami Szép. Abban áll itt a polgári egyenlőség — írja —, „hogy mindenki elismeri a másik emberi méltóságát, hanem ezentúl aztán semmit sem ismer el. Holmi a kínai császár címére emlékeztető — Méltóságok, Nagyságok, Tekintetességek s egyéb efféle sületlenSégek itt nincsenek, épp úgy mint Sweicban vagy a művelt demokrácia egyéb helyein. A szellem és a tudomány nagyérdemű bajnokai ... el pirulnának vagy meglennének sértve, ha őket nagytiszteletű, vagy főtiszteletű uraknak szólítanád, mert külföldön minden ember tudja, hogy e hiúságos dagály a valódi érdemhez nem illik s azt nem pótolja s egy hajszállal nem növeli . . . lehetetlen ezúttal egy tekintetet nem vetni itthoni viszonyainkra s ennek következtében be nem vallani, hogy mi mindnyájan ugyancsak elmerültünk a címezgetési fényűzésben, és bár az időjelenségek Szerénységre és okosságra intenek, még mindig nem akarjuk észrevenni magunkat. Nem oly ártatlan kicsiség ez, minőnek sokan tartják, mely szót sem érdemelné meg . . . mert a címzési 18

Szeremlei Sámuel: A földmíves iskolák kérdéséhez. Protestáns Egvházi és Iskola Lapok (PEIL), 1872. 199-203. 19

Szeremlei Sámuel: A reáliskolák keletkezése, feladata és hiánva Magvarországon. PEIL 1865. 1326-1335. 20

Szeremlei Sámuel: Külföldi utazásomból. PEIL 1867. 1216.