Századok – 1974
Közlemények - R. Várkonyi Ágnes: Szeremlei Sámuel és a mezővárosok történetének historiográfiája 915/IV
SZEREMLEI SÁMUEL 919 városéletet a nyugat-európai gyarmatosítás eredményének tulajdonítani: „Nem tagadható, hogy szabad királyi városaink az ország városéletének fő alapjaiul szolgáltak: de mindamellett ezeken kívül is létezett még városi élet ... a magyarországi városok alakulása és kifejlődése hazánk társadalmi viszonyaiban gyökerezett."1 3 Mindezeket az eredményeket összegezi a korszak legjelentősebb vállalkozása, Hornyik János monográfiája, amely már a városi lét vagyis az önállóság gazdasági alapjait kísérli meg feltárni. Kimutatja, hogy Kecskemét fejlődését a baromtenyésztésnek és annak köszönheti, hogy másfél évszázadon át nem szenvedte a földesúri szolgálat terhét, csupán cenzust fizetett. Kecskemét a XVI—XVII. században földesurat nem ismert, ennek jelentőségét Hornyik így foglalja össze: ,,A hazai községek történetében igen sok példa mutatja, s ilyet vidékünk legközelebbi körében is többet fedezhetünk fel, — hogy a földesúri közvetlen hatóság önkénye és úrbéri szolgálatok terhei alatt a községek kedvező földrajzi helyzet s népségük szorgalma mellett is többnyire csak tengődésre voltak kárhoztatva; ellenben a szabad föld és szabad intézmények hajdan bármely községet anyagi és erkölcsi tekintetben naggyá, népessé, vagyonossá emelhettek."14 Wenzel gondolata a kelet-európai fejlődésről Hornyik vizsgálódásaival együtt már a művelődéstörténet egyetemes nagyságrendű kérdéskörébe kapcsolódik. Rozvány György pedig Nagyszalonta mezőváros történelme c. monográfiája első fejezeteként az európai pozitivizmus legradikálisabb képviselőjének, H. Th. Buckle-nek Anglia művelődéstörténete c. világhíres művét ismerteti. Célja nem kisebb, mint hogy — Buckle történetfilozófiáját Nagyszalonta társadalomtörténetéből levont és erős antifeudális hévvel megfogalmazott következtetésekkel igazolja. Jelentősége társadalmi mondanivalóján kívül abban áll, hogy megpróbálja a magyar mezővárost a nagy európai fejlődés összefüggésébe illeszteni.15 Mikor tehát Szeremlei munkához látott, a hazai mezővárostörténetírás elérkezett a korabeli polgári történettudomány legjobb magaslatára. Szeremlei immáron szép, ígéretes és ami a legfőbb, kitaposott úton indulhatott. Korántsem így igaz. Ezt az utat akkor már veszélyes, sőt mi több, kárhozatos útnak nyilvánították a kiegyezés korának gentry és arisztokrata érdekeket szolgáló tudós körei. A természettudományos érdeklődést materializmusnak bélyegezték, társadalomtörténeti kérdésekkel foglalkozókat a tulajdon, a család, a nemzet támadójának. Szerintük a jobbágymozgalmak a nemzeti katasztrófák előidézői voltak. A pozitivisták — köztük elsősorban Buckle — műveit korszerűtlennek, istentelennek, a marxizmussal azonos nézeteket valló, forradalmasító, tehát veszélyes műveknek nyilvánították. A kor történetírásában eluralkodott a nemesi romantikus szemlélet. Mindkét ága az ún. függetlenségi-kurue és az aulikus labanc irányzat, a konzerváló erőket kereste Magyarország történetében, a társadalmi rend mozdulatlanságát hangsúlyozta, s hadjáratok, csaták, tróntermek, főúri udvarok világában mozgott. Csak a nemességet és az arisztokráciát tekintette „nemzetfenntartó" osztálynak. A mezővárosi jobbágyság és a földesurak perében még a különben erős társadalomtörténeti érdeklődéssel áthatott Salamon Ferenc is a földesurak oldalán áll. Szerinte a cívis jobbágyság úgy szerezte hatalmas birtokait, hogy földesuraitól „elorozta". Kecskemét és Nagykőrös úgy lettek gazdagok, hogy a török megszállta területekről elmenekült magyar földesurak birtokait magukhoz „kaparintották".10 13 Wenzel G. : Kritikai fejtegetések Máramaros megye történetéhez. AkÉrt. 1857. Az előadás 1855-ben hangzott el. 14 Hornyik János: Kecskemét város gazdasági fejlődésének története. Kecskemét. 1927. 7. 15 Rozvány György: Nagy-Szalonta mezőváros történelme, tekintettel a derecskei uradalomhoz tartozó, egykori hajduközségek viszonyaira. Gyula. 1870. 16 Salamon Ferenc: A török uralkodás Magyarországon. Budapest i Szemle, 1860. 8. köt. 151.
