Századok – 1974

Történeti irodalom - Hajdú-bihari kéziratos térképek (Ism. Solymosi László) 903/IV

912 BAI.OGH ANDRÁS Rhodésia az európai és észak-amerikai érdekeltségekkel igen szoros kapcsolatban álló fehér kisebbség uralma alatt áll, Kongóban (Zaire) pedig a függetlenségi erőkkel történő leszámolás után az idegen gazdasági hegemónia megmaradt, csupán a hagyományos „anyaország" szerepe csökkent. Különös politikai jelentősége van annak, hogy a dél-afrikai gyarmati „hídfőállás" akadályozza az újonnan függetlenné vált afrikai országok konszolidációját ós segíti a portugál gyarmati uralom fenntartását.4

9 3. Az afrikai múlt „jelértékelése" A fekete-afrikai gyarmatosítás korának mai polgári tanulmányozói elvben elismerik az afrikaiak önálló kezdeményezésre és „történelemalkotásra" való képességét és elképzelhetetlen, hogy „alsóbb és felsőbbrendű fajokról" beszéljenek. Az eurocentrikus szemlélet leküzdése azonban igen lassan és ellentmondásosan megy végbe. A) A gyarmatosítás megítélésében a hagyományos elemek nem tűntek el egészen, hanem inkább korszerűbb formában átfogalmazódtak. Rupert Emerson, amikor szembeszáll az imperializmus Rhodes-Ferry-féle értelmezésével, ugyanezt a fogalmat továbbra is használva „a felvilágosodás és ész, a tudomány és ipar, valamint az emberi kapcsolatok forradalmával" azonosítja.50

Nyilvánvaló szándékkal hivatkozik Marxnak arra a megállapítására, amely az indiai brit uralmat objektíve építő jellegűnek is tekinti (Anglia „a történelem öntudatlan eszköze")5

1

és az európai kolonializmus gyakorlati hatását abban látja, hogy „az emberiség nem európai része csaknem teljesen az európai eredetű új és ellenállhatatlanul hatalmas erőkhöz való adaptáció folyamatának elindítására kényszerült."5

2 A mai polgári történészek többsége a kizsákmányolás és a brutális módszerek tényét a földrész egyes területein (Kongó, Rhodesia, Kenya) elismeri, de az európai aktivitást mindenek előtt az afrikai társadalmi fejlődés előmozdítása nézőpontjából vizsgálja. Brunschwig az afrikai progressziót a nyugati világ civilizációs missziója eredményeként tárgyalja. Nem vonja ugyan kétségbe, hogy a társadalmi előrehaladás belső (afrikai) tényezői már az európai jelenlétet megelőzően is működtek, a gyarmatosítást mégis úgy definiálja, mint „nagyobb sebészeti műtétet egy reménytelenül gyenge páciensen".5

3 Gann és Duignan, noha említik a fehér ember kultúrmissziós szerepét, árnyaltabban fogalmaznak: „úgy interpretáljuk az európai imperializmust Afrikában, mint a kulturális transzfúziónak és egyben a politikai uralomnak az eszközét."5

4 A Nairobi-i történész, Ogot szerint a nyugati szerzők nagy része mind a mai napig nem szakított a Sir Reginald Coupland5

5

által képviselt eurocentrikus történelemfelfogás-49

Basil Davidson: Gerillaháborúk a portugál gyarmatokon a fehér uralom ellen. Nemzetközi Szemle, 1969 január. 50 Rupert Emerson : Colonialism Yesterday and Today. In : New Nations in a Divided World. Szerkesztő: Kurt London. New York, 1963. 12. 51

Marx—Engels Művei. 9. köt. 126. 62 Rupert Emerson: i. m. 12-. 53 Henri Brunschwig: i. m. 185. ML.H. Gann—Peter Duignan: Introduction. In: Colonialism in Africa 1870 — 1960. 23. 55

Az Afrika-történetírásban az eurocentrikus szemléletmódnak egyik legjelentősebb képviselője Sir Reginald Coupland. A második világháború előtt megjelent fő művei (East Africa and its Invaders: From the Earliest Times to the Death of Seyyid Said in 1866) 1938, (The Exploitation of East Africa, 1856—1890) és (The Slave Trade and the Scramble [1939]) minden kétséget kizáróan azt a meggyőződést tükrözik, hogy az afrikai történelmet nem az afrikaiak, hanem a hódítók alkották. Coupland egyetlen, a kontinens belső területéről származó adatot sem hallgat el, megbízható források gyanánt azonban