Századok – 1974
Történeti irodalom - Hajdú-bihari kéziratos térképek (Ism. Solymosi László) 903/IV
904 BAI.OGH ANDRÁS tekintetében a külföldtől és maximálisan megbízható piacokat kell teremteni Németország ipari termékei számára. E kettős szerepet a leendő német gyarmatoknak kell betölteni, még ha a gyarmatok belföldi lakossága kénytelen lesz is közmunkákon, vagy a mezőgazdaságban dolgozni."8 2. A nem teljes értékű afrikai A felfedezők, misszionáriusok és katonák tevékenységével párhuzamosan az Afrikára vonatkozó tudományos igényű leírások és elemzések nagy tömegben láttak napvilágot, és, noha a kifejezetten geográfiai tárgyú művek túlsúlyba kerültek, gyűlni kezdtek a néprajzi és történelmi adalékok is. Az angol hittérítők, majd hivatalnokok munkái megvetették annak a szemléletnek az alapját, amelynek lényege a „néger" kezdeményezőkészség és fejlődőképesség elutasításában fogalmazható meg. Sir Spencer St. John a nyolcvanas évek elején a Haitiról szóló, több kiadást megérő monográfiájában a szigetköztársaság elmaradottságát és rendezetlen viszonyait leírva, azt a rasszista tételt igyekezett tudományosan, a tapasztalatok és a példák „meggyőző" erejével bizonyítani, hogy ,,a fekete ember . . . képtelen a kormányzás művészetére" és a korabeli állapotok megváltoztatása legalábbis évszázados civilizációs nevelés eredményeképpen képzelhető el.9 Afrikát előszeretettel hasonlították az európaiak megjelenése előtti Amerikához vagy Ausztráliához, amelynek perspektívája az, hogy az európai eredetű népesség fokozatosan birtokba veszi, törzslakossága pedig az indiánokhoz hasonlóan eltűnik, illetve beolvad. E felfogást fejezte ki az első tudományos igényű, széles körű kutatómunkán alapuló, az egész földrész történelmi múltját együttesen tárgyaló mű szerzője, Sir Harry H. Johnston. 10 Vitathatatlannak tartotta, hogy „egyedül a fehérbőrűek voltak azok, akik gondolkodásban és cselekedetben egyaránt kiteljesítették a képzelőtehetség jellegzetességeinek és eredetiségének szépségét."1 1 A négereket ellenállásra és főleg egységes fellépésre teljesen képtelennek tartotta. Olyan térképet is mellékelt, amelyen különféle színek jelezték az európaiak letelepedése számára alkalmas vagy kevésbé alkalmas területeket, jelentéktelennek tartva azt a tényt, hogy ezek korántsem voltak lakatlanok. Az őslakosság létezését a kedvezőtlen klímához hasonlóan egyszerűen rossz természeti feltételnek tekintette és nem titkolta várakozását, hogy a tudomány és technika fejlődése lehetővé teszi az éghajlat káros hatásainak kivédését, vagy „talán egy új betegség üti fel a fejét, amely a négereket elpusztítja, a fehér ember pedig megmarad".1 2 Nemcsak reálisabbnak tartotta azonban, hanem „minden kétséget kizárónak, hogy Afrika idegen népek általi gyarmatosításának végső kimenetele, akárcsak Ázsiában és Dél-Amerikában, kompromisszummal fog végződni; egy barnabőrű rassz a fehér ember vonásaival és a fehér ember agyával".1 3 Sir Spencer St. John és Sir Harry H. Johnston fejtegetései nem számítottak kihívónak vagy akár szokatlannak. Idézett parlamenti beszédében Ferry a felsőrendű fajoknak az alsórendűek fölötti jogait emlegette: „Jogunk van, mert kötelességünk van. Kötelességünk, hogy civilizáljuk az alsórendű fajokat."14 8 Idézi Varga Jenő: A XX. század kapitalizmusa. Bp. 1962. 30 — 31. 9 Sir Spencer St. John: Hayti or the Black Republic. New York. 1889. 10 Sir Harry H. Johnston: History of the Colonization of Africa bv Alien Races. Cambridge. 1899. 11 Uo. 450. 12 Uo. 445. 13 Uo. 451. 14 Robert Delavignette— Charles André Julien: i. m. 295.
