Századok – 1974
Közlemények - Balogh András: Fekete-Afrika gyarmatosítása a modern polgári afrikanisztikában 901/IV
902 BAI.OGH ANDRÁS Miben és mitől modern az új polgári Afrika-történetírás Î Mivel szakított, milyen új elemei vannak, mivel gazdagítja a földrész felosztásáról szóló tudományos ismereteket ? Milyen távolabbi, az afrikai kérdéseken túlmutató ideológiai és politikai következtetésekig jut el? E kérdések megválaszolása szükségessé teszi az összehasonlításra módot nyújtó rövid áttekintést a gyarmati terjeszkedések periódusának „hagyományos", a dekolonizáció hívei által is „imperialistának" bélyegzett szemléletmódjáról. I. Fekete Afrika gyarmattá válása ahogyan a „birodalomépítő" kortársak látták A múlt század 70-es éveitől kirajzolódó gyarmatpolitikai tételek két fő gondolatsorhoz kapcsolódnak: 1. A gyarmatosítás belső kényszere, vagyis a) az iparosodott európai hatalmaknak szükségük van a világ mind nagyobb területének így Afrikának felvevőpiacként és nyersanyagforrásként történő birtokbavételére; b) a nagyhatalmi rivalizálás Afrika minden egyes területét stratégiailag fontossá teszi; cj az európai hatalmak presztízse megköveteli az afrikai területszerzést ; d) az európaiaknak felvilágosító, civilizáló és hittérítő küldetésük van. 2. A nem teljes értékű afrikai, vagyis a) ах afrikaiak nem tekinthetők egyenjogúaknak és egyenrangúaknak az európaiakkal; b) az afrikaiak államalkotásra belátható időn belül alkalmatlanok ; c) az afrikaiak értékes kulturális örökséggel nem rendelkeznek, saját történelmük nincs. 1. A gyarmatosítás belső kényszere Angliában az afrikai expanziót sürgető körök az egész tárgyalt korszakban jelentős befolyást gyakoroltak a politikai és szellemi életre. Mély nyomokat hagyott Sir Charles Dilke-nek2 a birodalmi gondolatot népszerűsítő műve („Greater Britain", London 1868), és a kor bestsellereként tartják nyilván J. R. Seely „Expansion of England" (London 1883) című könyvét, amely a gyarmati terjeszkedések folytatása mellett foglalt állást — az angol nép és az egyetemes emberi civilizáció érdekében. A torykhoz hasonlóan a liberálisok is létrehozták saját szervezeteiket a birodalom támogatására. A jingoizmus nem csupán a bulvársajtót jellemezte. 1894-ben egy birminghami gyűlésen hangzott el Joseph Chamberlain nagy tetszéssel fogadott beszéde, amelyben a gazdasági problémák megoldására új piacok létrehozását és a régiek fejlesztését jelölte meg, hangsúlyozva, hogy ennek feltétele a birodalom megtartása és kiterjesztése. Az indiai birtokok megőrzése érdekében hatékony Afrika-politikát sürgetett: „Minden törvényes lehetőséget fel kell használni befolyásunk és ellenőrzésünk kiterjesztésére azon a hatalmas afrikai kontinensen, amely 2 Dilke gondolatmenete több olyan elemet tartalmazott, amelyet a 30-as évek szélsőjobboldali teoretikusai magukévá tettek. Nem véletlen, hogy Sir Oswald Mosley-nak, a fasizmus angol programját tartalmazó, 1932-ben megjelent könyve szintén a „Greater Britain" címet viseli.
