Századok – 1974
Közlemények - Jónás Ilona: A világi értelmiség középkori térnyerésének történetéhez 879/IV
A VILÁGI ÉRTELMISÉG TÉRNYERÉSÉHEZ 885 Felesége pedig franciára fordíttatta Szent Lajos életét és Durand de Champagne „Nők Tükre" című kis értekezését.39 Fia, X. Lajos is nagy irodalompártoló volt. 21 francia nyelvű könyvét ismerjük.10 A kéziratmásolás, ami olyan hosszú ideig kizárólag a kolostorokban folyt, fokozatosan vált világivá.4 1 A Szent Viktor apátság Párizs egyik igen híres másolóműhelyének adott helyet. Az itteni munkarend szigorúságát jól tükrözi a scriptorium fennmaradt szabályzata. De megtudjuk azt is belőle, hogy maga a kolostor is foglalkoztatott a XIII. századtól világi másolókat.42 A másolói munka világiasodása összefüggött a megnövekedett könyvszükségleten kívül — aminek ellátását a kolostorok már nem tudták kielégíteni — a könyvek tartalmi változásával is. Számos tudományos, vagy világi témájú könyv másolását tiltották a kolostorokban. Fokozatosan megszületett tehát a világi könyvmásoló műhely, anélkül azonban, hogy a kolostori scriptoriumok jelentősége egycsapásra megszűnt volna.4 3 A könyvmásolásban legnagyobb szerephez az egyetem jutott, az itteni könyvtermelés fejlesztette ki a világi könyvkészítés mesterségét. Az 1316. évi statútumból ismerjük az egyetemi könyvmásolás lefolyását és feltételeit. A másolóműhely feje, a stationarius irányította a munkát, s csak olyan írnokot foglalkoztathatott, aki szintén tagja volt az egyetemi korporációnak.44 A stationárius egymás után adta ki az egyes részleteket másolásra, ezeknek a másolatai (exemplaria) egy 4 lapból álló füzetet alkottak, amelynek minden lapjára 2 — 2 oszlopban írtak. Egy-egy füzet neve a „pécia", s ennek folytán a másolás ellenőrzését végző könyvtárost ,,peciarii"-nak is nevezték. Ők állapították meg a füzetek árait is.45 Az egyes darabok, füzetek egyöntetűségét már a pergamentkészítők biztosították.4 6 Mivel az egyetemi könyvmásolás volt a prendre et de la rose cueillir, et translatay de latin en françois le livre Vegece de Chevalerie, et le livre des Merveilles de Hyrlande, et la Vie et les Epistres Pierre Abaelart et Heloys sa femme, et le livre Aelred de Esperituelle Amitié, envoi ore Boece de Consolacion, que j'ay translaté de latin en françois, je soit ce que tu entendes bien latin, mais toutevoies est moult plus legiers a entendre le françois que le latin ..." — Langlois: La vie en France au moyen âge. t. 4. Paris. 1928. 75 — 76. — Ld. még E. Faral: Le roman de la Rose et la pensée française au XIIIe siècle. (Revue des Deux Mondes, 35.) Paris. 1926. 457. s köv. — J. Paul: i. m. 368 — 370. 39 Langlois: i. m. T. 1. 25. — R. Bossuat : Histoire de la littérature française. Paris. 1955. 208. 40 Uo., Magyarországi Klementina inventárjában 37 könyvet jegyeztek fel. Ebből 15 zsoltáros- illetve imakönyv, a többi „rouman". Köztük a „Roman de la Rose" is, továbbá egy biblia, „De egimine Princípium", az „Institúciók", és egy „summate ou code", valamennyi „en françois". Kiadása: Douet d'Arq: Nouveau receuil de Comptes de l'Argenterie des rois de France. Paris. 1874. 37 —118. 41 A. Mol inier : Les manuscrits et les miniatures. Paris. 1892. 200. — Ld. még Le Febvre—J. Martin: L'apparition du livre. Paris. 1958. 42 Molinier: i. m. 200. — Az 1313-as adóíven a Saint-Jacques parókiában (rue des Arsis) szerepel „Jehan l'escrivien, en la meson Saint-Victor II. S. VI. d." Taille: 1313. 141. 43 Párizsban a továbbiakban is híresek maradtak az említett Saint-Victor s Saint-Germain des Près és a Saint-Denis kolostorok scriptoriumai. Fennmaradt pl. Jeanne de Bourgogne misszáléja, amelyet 1317-ben készített a Saint-Denis kolostor szerzetese. Molinier: uo. 44 A statutum szövege: Cartularium Univ. Paris, t. II. No 732. 188—189. — 1316 és 1343 között 22 librariue tett esküt, ebből 5-öt neveztek „stationarius"-nak. Uo. 45 Az egyetemi könyvkészítésről ld. J. Destrez: Le „pecia" dans les manuscrits universitaires du XIIIe et XIVe siècles. Paris, 1935. — Hajnal I. : L'enseignement de l'ecriture ... — V.L. Romanova : Nekotorüje voproszü organizacii proizvodsztva rukopisznoj knigi vo Francii XIII—XIV. vv. (Szrednyije Veka, T. XIX.) 80—107. Moszkva, 1961. 46 A pergamenkereskedő a felvásárolt nyersbőrt műhelyében készítette ki, ahol tisztította, csiszolta, finomította, végül egyenlő darabokra felvágta. A XIII. századtól vezették be a pergamen csiszolásánál a habkő alkalmazását. — Comptes de l'hôtel des rois de France au XIVe et XVe siècles. (Douët d'Arq) Paris. 1865. 103, 162. — A. Molinier: i. m. 190—191. — Romanova : i. m. 98. — J. LeGoff: i. m. 41.
