Századok – 1974
Közlemények - Jónás Ilona: A világi értelmiség középkori térnyerésének történetéhez 879/IV
886 JÓNÁS ILONA legnagyobb tömegű könyvtermelés, gondoskodnia kellett a munkához szükséges nyersanyagról is. Az egyetem a könyvkereskedőkön és másolókon kívül pergamenkészítőket és kereskedőket is foglalkoztatott. Párizs, éppen egyeteme miatt, nagyon hamar egyik legjelentősebb központja lett a pergamen kereskedelmének. Az egyetemi testületbe felvett, esküdt pergamenárusok bonyolították le a nyersanyag beszerzését.4 ' Az egyetem nemcsak saját pergamenellátását szervezte meg, hanem annak egész kereskedelmét is monopolizálta. Párizsban három helyen folyt a pergemen árusítása: a szent Lőrinc, ill. a Mathurins kolostorának erre a célra szolgáló termeiben, és a ,,Lendit"-i vásáron.48 Utóbbi volt az egykorú Európa legnagyobb pergamenpiaca. A lenditi vásár tartása a XII. századtól követhető nyomon, de igazi fellendülése a XIII. században következett be. Helye Párizs kapujánál, a Saint-Denis apátsághoz tartozó nagy síkságon volt. A június hónapban tartott vásárt, amely az apátság híres ereklyéinek ünnepéhez kapcsolódott, a párizsi püspök mint az egyetem védnöke nyitotta meg. A „Dit du Lendit" leírja, hogy a püspök nagy processzióval vonult az apátsághoz, misét celebrált, mielőtt megáldotta és megnyitotta, a vásárt, ahol a legkülönfélébb áruk vásárolhatók, ott található ,,a nagy út mellett a pergamen vására".49 A kereskedők minden eladott ,,botte" 50 után 20 tours-i denier taxát fizettek, ami igen fontos állandó bevételi forrása volt az egyetemnek. Csak miután a király, a püspök, a magiszterek és diákok befejezték vásárlásaikat, vált szabaddá a pergamenkereskedelem. Párizsban a Saint-Severin templom közelében levő ,,rue des Escrivaines"-en lakott a pergamenkereskedők, illetve -készítők nagyrésze. Ezt az utcát a későbbiekben éppen róluk nevezték ,,rue des Parcheminiers"-nek. 1292-ben 9, 1296-ban 8, 1297-ben 12 pergamenkészítőt nevez meg itt az adóív. A nevek gyakran azonosak, az adóösszeg is alig változik.51 Köztük találjuk a két legtöbbet fizető „Sire Henri", és 47 Hogy az egyetemi korporáció tagjainak számítottak, bizonyítja V. Károlynak egy 1368-ban adott rendelkezése, amely felmenti az egyetem tagjait az őrszolgálat alól. Itt 14 könyvtárost, 11 másolót, 15 illusztrátort, 6 könyvkötőt és 18 pergamenkereskedőt neveznek meg. A. Franklin: Dictionnaire historique des arts, métiers et professions excercés dans Paris, depuis le XIIIe siècle. Paris. 1906. 545. — J. Verger: I. m. 49. 4(1 A városi municipalité, a „Palais aux Bourgois" 1290 nov. 13-i döntése alapján 2 kereskedőtől elkobozott „XLIII liaces de parchemins"-t, amit . . . „il avait achaté a Saint-Mathelin por revendre." Le Roux de Lincy : Histoire de l'hôtel de ville de Paris. Paris. 1844. Appendice — „Livre des Sentences''' (1292—1320). 48 „A la coste du Grant chemin Est la foire du parchemin . . ." szövegének kiadása Franklin: i. m. Appendice, 751 — 753. — Ld. még R. Barroux: Paris des origines à nos jours et son rôle dans l'histoire de la civilisation. Paris. 1951. 60. 50 1 botte = 40 darab egy kötegben. Franklin: uo. 51 1292: Hervi le Breton, parcheminier Robin le Cambrai, parcheminier Nicolas, le parcheminier Sire Henri, parcheminier Simon, le parcheminier Huet, le parcheminier Hervi, le parcheminier Jaques, le parcheminier Mahiet, parcheminier 1296: Hervi le Petit breton, parcheminier Guillaume Pass-mer, parcheminier Hue, le parcheminier Bernart, le parcheminier Henri, le parcheminier Mestre Robert a l'ange, parcheminier Jehan Quenave, parcheminier Nicolas de Saint-Patu, parcheminier 20 sous 18 58 2 2 20 10 8 6 58 18 48 10 12 deniers 12
