Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - I. rész 836/IV
874 KOROM MIHÁLY október 14-én este küldte meg első észrevételeit és adott meghatalmazást Harrimannek a szovjet terv alapján történő tárgyalásra. Noha az október 15—16-i magyarországi események negatív alakulása miatt e szovjet javaslatot és az amerikai s angol észrevételeket sem októberben, sem az egész 1944-es évben nem tárgyalták meg, mégis szükségesnek tartom utóbbiakat is lényegileg ismertetni, hiszen egyrészt azok befolyásolták a végleges szovjet álláspontot, másrészt pedig hosszabb időre terjedő vita alapjait is tükrözik. Az amerikai külügyminiszternek két lényeges kérdésben volt észrevétele: az egyik a SzEB jellegére és funkciójára, a másik a jóvátétel kérdésére vonatkozó szovjet javaslatot érintette. Az első kérdésben az amerikaiak — elfelejtve a saját olaszországi gyakorlatukat — azt szerették volna elérni legalább Magyarországon és esetleg még Bulgáriában, hogy a SzEB csak a németországi háború befejezéséig tevékenykedjék a szovjet főparancsnokság irányításának megfelelően, utána, a békeszerződésig, már annak tagjai egyenlő jogkörrel, mindegyik csak saját kormányának az irányításával működjék.15 6 A később, az angol fél által is támogatott amerikai álláspontnak az volt a valóságos célja, hogy így legalább a fegyverszüneti szakasz második, hosszabb periódusában biztosítsa a Szovjetunióval és a helyi demokratikus erőkkel szemben a korábban kialakult amerikai és angol gazdasági befolyást és politikai túlsúlyt. Katonai területen pedig azt, hogy a Vörös Hadsereg jelenléte ellenére legalább azonos befolyást érjen el a diplomácia eszközeivel, mint a Szovjetunió. A szovjet külügyminiszternek a Magyarország által fizetendő jóvátételi összegre vonatkozó javaslatát az amerikai külügyminisztérium többrendbeli indokkal próbálta megváltoztatni. Az USA általános alapállása az volt minden jóvátételi összeggel kapcsolatban, hogy a fegyverszüneti egyezményekben pontosan meghatározott összeget nem kell feltüntetni. Azt később kell az adött országok közötti gazdasági viszonytól függően a nagyhatalmaknak és a többi érdekelt országnak együttesen megállapítani.15 7 Ennek az álláspontnak két lényeges célja volt. Az egyik az, hogy a vesztes országokat e módon is minél jobban és minél hosszabb időre gúzsbakössék azzal, hogy a jóvátételi összeg későbbi meghatározásának lehetőségét az illető ország jövőbeli magatartásának befolyásolására használhassák fel. A másik pedig az, hogy e módon az USA kormánya — bár jelentős károsodást a háborúban nem szenvedett —, lehetőséget kapna e kérdésben is döntő szóval való rendelkezésre, amelyet még a Szovjetunióval szembeni mahinációkra is felhasználhatna. Számára nem volt fontos és főleg sürgős — mint a Szovjetuniónak, amely óriási károkat szenvedett — a jóvátétel minél gyorsabb és mind teljesebb biztosítása. Ellenezte az amerikai fél a szovjet javaslatot saját magyarországi gazdasági érdekeltségei miatt is. Különösen az olajiparra hívta fel itt a külügyminiszter nagykövete figyelmét, mint olyanra, amelynek ha jóvátételre mennének a termékei — az amerikai tulajdonosok tartósan nagy veszteséget szenvednének.15 8 A konkréten megjelölt 400 millió dollár összeget is észrevételezték az amerikaiak is és az angolok is. Az amerikaiak indoklásában van Magyarország számára pozitív érvelés is, amikor azt más országok kártérítéseivel hasonlítja 156 Uo. 906 — 907. Hull külügyminiszter 1944. október 14-i távirata Harrimannek. 157 Uo. 908 — 909. Hull 1944. október 14-i 2. távirata Harrimannek. 158 Uo.
