Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - I. rész 836/IV
848 кодом мтнЛт.у ték a küldötteket. Itt a vezérkar képviselője meghallgatta őket, és ígéretet tett a mielőbbi válaszra. Szeptember 28-án a delegáció választ is kapott, s Faust szerint megállapodtak abban, hogy ,,a jelen levő magyar urak, valamint a Szovjetunió kormánya szükségesnek tartják az azonnali fegyverszünet megkötését. E végből Szovjetunió kormánya érintkezésbe lép a szövetségesekkel. . ., a fegyverszüneti feltételek megállapítása tárgyában, és annak eredményét közli a magyar kormánnyal."60 Más visszaemlékező munkák szerint a magyar kérdésre adott szovjet közlésben az is benne volt állítólag, hogy Erdélyben a demarkációs vonalat ott húzzák majd meg, ahol éppen a szembenálló csapatok tartózkodnak, és e terület sorsa csak a békekonferencián dől majd el, más vonatkozásban garanciát nem adnak. Továbbá, hogy kommunista rendszert nem szándékoznak Magyarországon sem bevezetni, a tisztikart kollektive nem vonják felelősségre, de a háborús bűnösöket bíróság elé állítják és megbüntetik.61 Az első problémakör kivételével a tartalmilag itt idézett és a szovjeteknek tulajdonított közlések hihetőknek, az össz-szovjetpolitikának megfelelőnek tűnnek. „Demarkációs-vonalas" politikát azonban a Szovjetunió sehol sem alkalmazott a háború egész időszakában. Ezért szinte biztosra vehető, hogy az nem szovjet közlés volt, hanem feltehetően a magyar delegáció valamelyik tagjának a kívánsága. Faust beszámolója szerint is kifejtették a magyarok a „visszacsatolt" területekkel kapcsolatos halasztó álláspontjukat, de ő kifejezetten aláhúzza, hogy a szovjet fél „minden megjegyzés nélkül vette tudomásul ezt az előterjesztést is".6 2 Ennek következtében a többi kérdésben kifejtett, és a szovjet félnek tulajdonított közlés is inkább csak hihető, sem mint bizonyítható. Azért szükséges ilyen lényegtelennek tűnő dologra is figyelmet fordítani, mert vannak memoárok és tendenciózus politikai munkák, amelyek tudatosan szovjetellenes céllal ferdítenek, hogy azután e hamisításokat kérjék propagandisztikusan számon a Szovjetuniótól, vagy az egyes országok baloldali erőitől. Az Aczél—Faust—Dudás delegáció október 3-án ért vissza Budapestre. A fronton átjövet a két utolsó küldött megsebesült, így csak a legkorábban Pestre érő Aczél tájékoztatta Horthyt az útról. E tájékoztatásnak nagy jelentősége ugyan nem volt, mert más vonalon már előbbre álltak a magyar fegyverszüneti munkálatok, de mégis megnyugtatta a vezetést a szovjet politikát illetően.6 3 Néhány nappal később Faust Imre a Magyar Frontot tájékoztatta, és még Horthy is fogadta őt, de ez már az október 15-i elszakadási kísérlet előkészítéséhez kapcsolódik elsősorban.6 4 Önálló puhatolózó és a Szovjetunióval való kapcsolatkiépítési tevékenységet fejtett ki az Erdélyi Párt, illetve az észak-erdélyi antifasiszta függetlenségi front-tömörülés, az Erdélyi Magyar Tanács Horthyt is támogató földbirtokos szárnya és a felvidéki-szlovákiai magyar nagybirtokosok. Az Erdélyi Magyar Tanácsa, amely a németellenes nagybirtokosoktól kezdve a demokratikus közép- és kispolgári körökön, nemzetiségeken és vallási szervezeteken keresztül egészen a fasizmus elleni harc legkövetkezetesebb szárnyáig, a kom-60 Pl. A. 780. f. Az ígért közlés Svájcon keresztül történt volna. 61 Kovács Imre: Kiugrási kísérletek . . . 257. 62 Pl. A. 780. f. 63 Uo., és lásd az 57. lábjegyzet magyarázó szövegét. 64 Uo.
