Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - I. rész 836/IV
HORTHY KÍSÉRLETE A HÁBORÚBÓL VALÓ KIVÁLÁSRA 849 munistákig — tömörítette az erőket,6 5 már a román kiugrás után nyomban határozott magyar átállást sürgetett, sőt felhívta arra is a figyelmet, hogy az északerdélyi magyar hadseregre támaszkodva szeptember elején gyors átállást lehet végrehajtani, hiszen viszonylag kevés német katonai erő áll Magyarországon.6 6 Horthyval és a kormányfővel való többszöri, sürgető tárgyalás során a szeptember 10-i titkos tanácsosi értekezleten az Erdélyi Párt elnöke, gróf Teleki Béla és báró Bánffy Dániel kifejtették, hogy amennyiben központilag nem történik semmi a háborúból való kilépés érdekében, úgy Észak-Erdély önállóan cselekszik ,,és közvetlen tárgyalásokba bocsátkozik a szovjet és a román parancsnoksággal".6 7 Tevékenységüket valóban ebben az irányban folytatták, hogy határozott lépésre sarkallják a kormányzót. Megbízták gróf Zichy Ladomért — akinek kettősbirtoka volt a szlovák—magyar határon és érintkezésbe került szeptember elején Zólyomban (Zvolen) a szlovák ellenállási mozgalommal — , hogy „vegye fel a kapcsolatot a Besztercebányán állomásozó orosz egységek parancsnokával és tudja meg, szovjet részről hogyan fogadnák a tárgyalási készséget".6 8 A szovjet partizánparancsnokság — Voljanszkij és Makarov parancsnokok — , igen kedvezően fogadták Zichy érdeklődését és válaszukban közölték, hogy a szovjet kormány kész fogadni a magyar fegyverszüneti delegációt, amelyet a szlovák partizán területre érése után segítenének is repülővel Moszkvába juttatni.6 9 Ezt az információt Zichy már szeptember 18-án ifj. Horthy útján eljuttatta az államfőhöz.7 0 Horthy Miklós azonban nem sietett élni az alkalommal, 65 Lásd részletesen: Csatári Dániel: Forgószélben (Magyar—román viszony 1940 — 1945). Bp. 1968. Akadémiai Kiadó és Szenczei László : Az erdélyi magyarság harca (1940 — 1941). Bp. 1946. Egyetemi nyomda. 66 Uo. 415 és Haladás, 1946. V. 2. 4. 67 Szenczei László : i. m. 37. 68 Uo. 38. 69 Zichy Ladomér ezirányú tevékenységéről és információjáról Horthy Miklós fegyverszüneti kísérletével foglalkozó valamennyi visszaemlékezés és tudományos munka ír, de a vele tárgyaló szovjet tiszt nevét illetően eltérőek a vélemények. Szenczei L. Voljanszky nevű szovjet parancsnokról beszél, a többi munka Makarov alezredes nevét adja meg. Abban is különbség van a munkákban, hogy némelyek (Paál J.—Radó I.: A debreceni feltámadás. 1947 (Debrecen). Második kiadás. 30 és Gosztonyi P.: A magyar— szovjet . . . 403. Teleki Géza közlése alapján) szerint Zichy L. egy levelet is hozott Makarovtól Horthynak, amelyben írásban is közölte volna a Szövegben tartalmilag megadottakat. Ezt az álláspontot teszi magáévá Juhász Gyula : Magyarország külpolitikája 1919 — 1945. Kossuth, 1969 is (334—335), amely munka hivatkozások nélkül, de ismerteti részletesen a „Makarov-féle" levelet. Zichy L. küldetéséről és a zólyomi tárgyalásokról legrészletesebben, új anyagokra is, többek között Zichy L. visszaemlékezéseire és a kéziratra tett megjegyzéseire alapozva Borbándi Gyula: A zólyomi tárgyalások (1944 szeptember) címmel írt (Új Látóhatár, 1970. április 15. XIV. évf. 2. sz.). E cikk szerint Zichy a „Szlávok szabadságáért" nevű 2. sz. csehszlovák partizánbrigád parancsnokával, Voljanszkij századossal és Makarov alezredessel, a politikai helyettessel tárgyalt. (Nevezett brigádról és parancsnokairól Harsányi János: Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. Bp. 1966 с. munkában a 399 — 440 oldalakon megemlékezik.) A tárgyaláson Borbándi Gy. szerint a Magyarországnak adandó feltételekről is szó volt. „E feltételek lényege az volt, hogy Magyarországnak vissza kell vonulnia a trianoni határok mögé és háborús kártérítés címén 300 millió dollár jóvátételt fizet. Természetesen azonnal beszünteti a harci cselekményeket a Szovjetunió ellen. Ennek részleteiről is beszéltek nagyjában abban az értelemben, ahogyan az ún. Makarov-levélben olvasható" (143). Azon túl tehát, hogy „beszéltek" a feltételekről, más nem történt. Levelet Makarov nem adott át Zichynek, csak a partizánterületen szükséges közlekedő igazolványt. Sőt Borbándi Gy. „a megbeszélés anyagá"-nak bizalmas kezelése iránti Szovjet kérést hangsúlyozza ! 70 Gosztonyi P.: A magyar-szovjet ... . 403, Kovács Imre: Kiugrási kísérletek . . . 257 és Borbándi'Gy.: i. h. 144-145. 5*
