Századok – 1974
Tanulmányok - Vekerdi László: A természettudomány a Tudós Társaság terveiben 807/IV
A TERMÉSZETTUDOMÁNY A TUDÖS TÁRSASÁG TERVEIBEN 823 barátok a természet igaz tarifája szerint fizetik meg egymásnak szolgálataikat."4 9 Persze sok társaság nem ilyen, és sok helyütt csak hírnevük öregbítésére szövetkeznek a tudósok. Épp azért jó előre ki kell dolgozni a publikálás föltételeit s szabályait, hogy a hasznos tudományok művelése egyének hiúságától s civódásaitól kárt ne szenvedjen. Winterl javasol is mindjárt néhány elvet, mindenekelőtt azonban követendő példaként állítja a Társaság elé a majnafrankfurti Gesellschaft der nützlichen Wissenschaften-t. Baconiánus program tehát, a német tanszéki aufklärizmus szabályai szerint. A publikálás tervezett elvei az egyetemieknek kedveztek, a többieket Winterl inkább a pártfogásra s az olvasásra biztatta. A hasznosság hangoztatásával azonban tán nem is annyira őket, mint inkább a tudományokat közismerten hasznosságukért s hasznuk szerint értékelő uralkodót akarta megnyerni az ügynek. Mindez úgyszólván kötelező nemzetközi aufklärista sablon; a következőkben azonban Winterl — kellő mentegetőzések után — elmondotta, hogyan képzeli a különböző szaktudományok művelését a leendő Tudományos Társaságban. Mai nyelven: helyi viszonyokra alkalmazott tudományelméletet vázolt. Először is a természethistória helyét s föladatát jelöli ki az emberi tevékenységek „nagy láncában", mely az emberiséget a boldogságra hivatott vezetni. Ebben a nagy láncban a Természethistória az első láncszem, s noha látszólag unalmas és sivár, minden másnak az alapja; hisz ,,mi lehet soványabb s egyszerűbb az ábécé betűinél, s mégis nem ezek-e az igazi alapeszközök, amik segítségével közöljük egymással gondolatainkat, fogalmakat gyűjtünk és új tapasztalatokra alkalmazunk, utódainkra hagyjuk érzéseinket és elsajátítjuk elődeink minden tudását.50 A természethistóriában halmozódó tudást a mesterségek tökéletesítésére kell fordítani. Mert bármily tökéletlenek ma — a történelem előtti időkben kétség kívül tökéletes — mesterségek, tudomány által hatalmasan javíthatók. Például a gyógyszerészet — érvel Winteriben a kémikus — mily szánalmas állapotban volt még száz éve is, a fizika alkalmazása előtt ! Öt tudományt sorol fel, mely mesterségekre vezet: matematika, kísérleti fizika, a tapasztalás művészete (ma „heurisztikának" mondanánk), esztétika és földrajz. Az öt tudománynak — kantiánusok szokása szerint — öt „képességet" feleltet meg, mely mindenkiben megvan, csak különböző mértékben. Akiben kiemelkedően erős a „képesség", az a „genie"; ez azonban többnyire csak a tudományok egyikére terjed ki, s egyébként is igen ritka. Ezért azután igen lényeges a kiegyenlítődés a genie és a „genietelen fejek" (genielose Köpfe) között; éppen ez a tudós társaságok fő feladata. Ezen túl is persze rengeteg a lehetőség, az elvégzendő munka bővében van mindenütt. A botanika például igazán rohamosan fejlődött Cesalpinotól Linnéig, s mily távol mégis a tökéletességtől ! S Linné is csak a növényeket s — úgy ahogy — az állatokat rakta rendbe, az ásványok között még ma is a legteljesebb zűrzavar uralkodik. S egyébként is: „Linné úr rendszere valójában gyenge kitalálás, maga is elvetette volna, ha a hibáit el nem ismerő nyakasság nem lett volna nélkülözhetetlen tulajdonság világhíréhez; a géniuszok gyakran nagyon természetellenesek: semmitmondó ok miatt összecsapva, kicsiség miatt szétválasztva; a fajok megkülönböztetésében munkája oly meg-49 Uo. 11. 50 Uo. 16.
