Századok – 1974
Tanulmányok - Vekerdi László: A természettudomány a Tudós Társaság terveiben 807/IV
A TERMÉSZETTUDOMÁNY A TUDÖS TÁRSASÁG TERVEIBEN 819 A pesti „Zur Grossherzigkeit" páholy a hetvenes évek elején keletkezett, de föllendülését a „Draskovich-rendszer" elfogadásától (1775) s Draskovics János pesti tartózkodásától (1776—1778) szokták keltezni. Gróf Draskovich János (1740—1787) előkelő katona-családból származott s maga is ezt a pályát választotta. Gyorsan haladt a ranglétrán s kora számos előkelő osztrák, horvát és magyar tisztjéhez hasonlóan ifjan megismerkedett a szabadkőműves eszmékkel s lelkes hívéül szegődött. A szabályokat azonban nem minden tekintetben találta megfelelőnek, s főleg az bántotta, hogy a magyarországi páholyok is mind német nyelvűek. Kidolgozott tehát horvátországi szolgálata idején barátjával, Niczky István gróffal versengve egy latin nyelvű rendszert (Latomia Libertatis sub corona Hungáriáé), melynek programja, Jancsó szerint, „nem csupán egy humanista lélek becsületes vallomástétele az elnyomott »emberek« mellett, hanem a társadalmi valóságokat felismerő társadalomvizsgáló csodálatos mélyenlátásának bizonyítéka és szembeszállás, bátor kiállás az elnyomók és elnyomottak harcában a lentlévők igazsága mellé".38 Domanovszky Sándor óvatosabb véleménye szerint „nem is lehetett volna jobban formulázni a felvilágosodáshoz hajló megyei nemesség gondolkozását", mint ahogy Draskovics teszi a Latomia-ban.37 Jancsó szerint Draskovics a jakobinusok elődje, Domanovszky szerint pedig a Latomia az 1790—1791-i diéta nemesi szónokai szájába adott érveket. Akárhogyan is volt, a Draskovics-rendszert — kezdetben — a legtöbb honi páholy elfogadta. Csak Eperjesről tiltakozott Hánzéli Márton, aki a Draskovics-rendszert követő páholyokat följelenteni is kész volt „az államra nagyon veszélyes patriotizmusuk" miatt.3 8 A köznemesség ellenben tán épp e miatt — vagy inkább a latin nyelv miatt? — kedvelte; mindenesetre Domanovszky elsősorban „a Draskovich-obszervanciához fűződő hagyományok"nak tulajdonítja, hogy a köznemesség, elsősorban épp a budai és pesti páholyokban betöltött vezető szerepe következtében „a korábbi szűklátókörű verbőczyánus rendi szellem egyoldalúan alkotmányvédő irányából, amely törhetetlenül ragaszkodott meglevő régi állapotokhoz és semmi változtatáshoz nem akart hozzájárulni, a sokkal hajlékonyabb új nemzeti irányba terelődött át".3 9 Azonban Buda és Pest németnyelvű (gyakran közvetlenül Ausztriából vagy Németországból ide származott) polgári értelmisége — köztük több egyetemi professzor — nem föltétlenül rokonszenvezett a köznemesség törekvésével; a budai páholyok története a nyolcvanas években intrikák, sértődések, egyesülések, szétválások, „fedezések", újraalakulások áttekinthetetlen zűr-36 Jancsó Elemér: i. m. 136. 37 Domanovszky Sándor: József nádor élete. Első rész. Bp. 1944. Magyar Történelmi Társulat, 137. 38 Domanovszky Sándor: i. m. 142. 39 Domanovszky Sándor: i. m. 141. — Domanovszky kétségkívül nem vádolható a szabadkőművesek iránti elfogultsággal, de — tán a nemesség „hajlékonyságát" demonstrálandó ? — valószínűleg túlozza a páholyok jelentőségét a nemzeti reform-törekvésekben. „A reform-mozgalmak egyike-másika — írja Gálos Rezső — tőlük indult ki. De még a nyelvért való küzdelem sem folyt a hazafias törekvésekkel egy síkon, mert előadási nyelvük Kármán idejében a német és a latin volt; pedig Kazinczy mindjárt 1790-ben sürgette a magyar nyelv bevezetését." (Gálos Rezső: Kármán József. Bp. 1964. Művelt Nép, 50). Lényegében Domanovszkyéval egyezik Balázs Éva véleménye: „Az olvasmányok passzív hatása itt aktivizálódik, itt hangzik el először a »szabadság és egyenlőség« jelszava, az országgyűlési articulusokhoz kapcsolódó rendi szemlélet itt lazul fel." H. Balázs Eva: Berzeviczy Gergely, a reformpolitikus. Bp. 1967. Akad. Kiadó, 10.
