Századok – 1974
Tanulmányok - Vekerdi László: A természettudomány a Tudós Társaság terveiben 807/IV
818 VEKERDI LÁSZLÓ A páholyoknak ugyanis egyáltalában nemcsak jó hatásai regisztrálhatók. A tehetségek mellett felszabadították — tán még nagyobb mértékben — a törtetőket s a szélhámosokat is. A XVIII. századi Európa szellemi klímája egyébként is kedvezett a tudományos szerencselovagoknak,32 s a páholyok jótékony homályában a kalandorok még sokkal könnyebben érvényesültek. Hála Kazinczy közlékenységének, elég jól ismerjük például egy nevezetes felvidéki kalandor és alkimista, Hánzéli Márton rózsakeresztes üzelmeit. Ez a Hánzéli Márton nevelőként került Pottornyay András — nejével szerzett — girálti kastélyába. Pottornyay úr „buzgó és bibliás ember volt, de — jellemzi Kazinczy — amellett rettenetesen megbotránkoztató". Nem került sok fáradtságába Hánzélinek az urat s az egész eperjesi „Zum tugendhaften Reisenden" nevű páholyt az aranycsinálásra rábeszélni. „Alkémista laboratóriumot rendeztek be — írta Szathmáry László — a kastély félreeső részén. Pottornyay szívesen áldozott rá, Hánzéli pedig pompásan értette a berendezést. A rózsakeresztesek itt gyűltek össze munkára. Akik Girálton laktak, egész nap aranycsinálással és orvosságfőzéssel foglalkoztak, de ha az éj elérkezett, inkább a jótermetű parasztmenyecskék érdekelték őket. Pottornyayné egy darabig tűrte az aranycsinálásnak ezt a szokatlan módját, de aztán megsokallta és az egész társaságot kikergette. A társaság azonban nem jött zavarba, átvonult a szomszéd faluba, Kerekrétre, az asszony másik birtokára. Itt folytatták azt, amit Girálton félbehagytak."33 Hánzéli azonban — nem minden botrány nélkül — nemsokára odébb állott és „távozása véget vet minden komolyabb munkának. Ő lévén — írta Jancsó — a felvidéki szabadkőművesség igazi megszervezője és leglelkesebb vezére, eltávozásával válságba juttatta a városa és a szomszéd helyek szabadkőművességét. A rózsakeresztes munka még folyt egy darabig Eperjesen, de az »Erényes utazóhoz« csakhamar megszűnt."3 4 Meg kell figyelni, milyen különböző hangsúllyal ismerteti a kémiatörténész s az irodalomtörténész Hánzéli működését. Hasonló kettősség jellemzi ugyanis magát az egész szabadkőművességet. A páholyok titkolódzása, az exotikus és fellengzős szertartások, a nagyzoló és hivalkodó címek, a mozgalom múltját s kereteit misztifikáló elbeszélések kétségtelenül erősen gátolták a józan természettudományos gondolkozás megerősödését s terjedését. Viszont a kőművesség fenkölt, emberbarát célkitűzései s a művelődést szolgáló propagandája Közép-Kelet-Európa-szerte elősegítette a nemzeti irodalmak kifejlődését s egységesedését; egységesedését színvonal és jelleg tekintetében egyaránt. A páholyok körül csak ritkán, s egyéb szerencsés körülmények közrejátszása miatt sarjadt ki jelentős tudomány; az irodalmi élet azonban nem egyszer láthatóan a páholyok — közvetlen vagy közvetett — hatására virágzott ki.35 Kivált Pesten, ahol a nyolcvanas években s a kilencvenes évek elején a szabadkőművesség az irodalompártoló arisztokrácia s az írók találkozását katalizálta. 32 Vő. K. R. Biermann : Auf den Spuren des mathematischen Glücksritters Ferdinand von Sommer. Forschungen und Fortschritte, 41 (1967) 235—238. 33 Dr. Szatmáry László: Magyar Alkémisták. Bp. 1928. К. M. Természettudományi Társulat, 375. 34 Jancsó Elemér: i. m. 141. 35 Erre a kettősségre implicite már Eckhardt Sándor figyelmeztetett; elsősorban Kazinczy nyomán, aki lelkes szabadkőműves volt, de „mélyen lenézte apósa alchimiai és egyéb titkos működését". Eckhardt Sándor-. Magyar rózsakeresztesek. Minerva, 1 (1922). 208-223.
