Századok – 1974

Tanulmányok - Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után 67/I

74 KEKEKES LAJOS bankok és fizetőeszközök közössége, ezenkívül, hogy 1919 májusáig még rendelkezésre álltak bizonyos összegek abból a kölcsönből (2 milliárd korona), amelyet az utolsó közös kormány, a Lammasch-Redlich-kormány, már a forradalom napjaiban, nyilvánvalóan jogtalanul és törvénytelenül, az Osztrák-Magyar Banktól felvett."1

4

A gazdasági kötelékek felszámolásával azonban szinte egyenes arányban növekedtek Ausztria gazdasági nehézségei. 1919 nyarán a termelés már alig haladta túl az 1913-as színt egyharmadát, a munkanélküliek száma kb. 200 000 főre emelkedett.1

5

Egy évvel később, 1920 szeptemberében a szénszállítások lecsökkenése miatt az osztrák ipar összkapacitásának már csak 25 %-át tudták kihasználni, ezen belül is a vas- és acéltermelés az 1913-as szint 10%-ára süllyedt, ami természetesen maga után vonta a gépipar termelésének jelentős visszaesését is.1

6 A nyersanyaghiány mellett az értékesítési piacok elvesztése is bénítólag hatott a termelésre. Az osztrák nehézipar és gépgyártás, de a bécsi luxusipar is az össz-Monarchia szükségleteinek kielégítésére volt beállítva. Az 1918 utáni Ausztria területén olyan iparágak maradtak, amelyek korábban a Monarchia hadiflottájának, hadseregének, vasúthálózatának, kórházainak, gyári berendezéseinek stb. igényeit elégítették ki, tehát szinte egész kapacitásukat a birodalom közös szükségletei kötötték le. Ezek az iparágak, elveszítvén termékeik piacát, még akkor is válságos helyzetbe kerültek volna, ha rendelkeztek volna a folyamatos üzemeltetéshez szükséges egyéb feltételekkel. A termelés strukturális és technikai átalakítása jelentős időt és rendkívül nagy invesztíciókat igényelt volna, de az osztrák köztársaság egyikkel sem rendelkezett. A bécsi luxusipar szintén válságba került. A császárváros luxus-szükségleteinek kielégítésére kis- és középüzemek jelentős szektora fejlődött ki, amely drága stílbútorok, ékszerek és ajándéktárgyak, különleges hangszerek, finom kidolgozást igénylő ruházati és fehérnemű cikkek készítésére, különleges kelmék és selymek előállítására specializálódott.1

7

A váratlanul nyomorúságos helyzetbe jutott köztársasági főváros természetesen képtelen volt piacot nyújtani a császárváros luxusiparának. A termelés általános és rohamos csökkenése óhatatlanul maga után vonta az ország pénzügyi helyzetének összeomlását is, hiszen az elemi létfeltételek biztosítása érdekében (élelmiszerek, fűtőanyag stb. külföldi vásárlása miatt) egyre növekvő mértékben kellett hozzányúlni a valutakészletekhez, illetve külföldi kölcsönökhöz folyamodni, amelyeket a gazdasági teljesítőképesség nem tudott termékekkel kiegyenlíteni. Pedig a háború, enélkül is nagy adósságokat hagyott örökségül. Csak a 12 legnagyobb bécsi bank Franciaországnak 111 millió frankkal és 129 millió koronával, Angliának 6 millió fonttal és 34 millió koronával, az USA-nak 2 millió dollárral és 25 millió koronával tartozott. Ezek a tartozások az 1920-as korona-árfolyamra átszámítva több mint 11 milliárd koronát tettek ki, bankok átlagában tehát 1 milliárd koronát, olyan összeget, amely többszörösen meghaladta saját tőkéjük teljes összegét.18 De ennél is súlyosabb volt a korona értékének — a bankjegyforgalom növekedésével arányban — bekövetkezett rohamos csökkenése. Az Osztrák-Magyar Bank jegyforgalma 1914 júliusában 2 345 millió volt, 1918 vé-14

Gustav Stolper: i. m. 5. 16

Berend T. Iván—Bánki György : i. m. 419. 16 Der österreichische Volkswirt, 1920. 12-évf. 8. sz. 120. 17 Der Streit um die Lebensfähigkeit Österreichs. Stuttgart. 1926. 18 Gustav Stolper: i. m. 64—65.