Századok – 1974

Közlemények - Kretzoi Miklósné: Az amerikai polgárháború a magyar sajtóban 1861–1865 között 680/III

AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚ A MAGYAR SAJTÓBAN 691 letes beszámolója technikai adatokat is közöl róla: „Amerikában közelebb egy újnemű ágyúval tettek kísérleteket, melynek 20 ujjnyi széles nyílása van. Töltésére 50 font lőpor s 10 mázsányi golyó kívántatott s a töltés félóráig tartott. Sok bolondos kísérleteket tesznek abban az Amerikában, mert hát ezen új találmány is, minden meglepő volta daczára sem mutatkozik czélirányosnak; a szóban forgó ágyú ugyanis oly nagy, hogy 10 ló sem mozdítja meg helyéből" (1864. dec. 1. 171). A furcsaságokról szóló hírek és pletykaszerű adomák végigkísérik a „komoly" híreket, különösen a Hölgyfutárban ós a politikai élclapokban. A tréfálkozás legtöbbször a déliek ellen irányul és sokszor többet árul el a valódi helyzetről, a bel- és külpolitikai összefüggésekről és légkörről, mint a szűkszavú napihírek. Az Üstökös irónikus külpolitikai híranyaga a lap utólsó oldalán, a „politikus csizmadia" és talpraesett, felvágott nyelvű felesége beszélgetésében található. „Egy amerikai hírlap ilyen ólczeket csinál unalmában" — mondja a csizmadia — „az ottani polgárháborúra: ha azoknak csontjait, a kik a háború eredete óta elestek, mind spodiumnak gyártották volna fel, 12.565 tonna nyers czukor raffinírozására elég volna. Ha azt a vért, a mi azóta kihullt, mind összegyűjtötték volna, 18.252 hold földet meg lehetne vele trágyázni. Ha azokat a könynyeket, a miket e miatt hullattak, mind tömlőbe gyűjtötték volna, elég lenne 24.788 tonna hering besózására. — Ehhez aztán amerikai gyomor kell, hogy az ilyon ólczeket megeméssze" — válaszolja a csizmadia felesége (1864. 13. sz. 1Ö4). 5. A háborúa időszak kiemelkedő alakjai A háború ós államvezetés kiemelkedő — északi ós déli — alakjaival a napihíreken túlmenően is foglalkozott a magyar sajtó. A hírekben leggyakrabban szereplő északi katonák és államférfiak: McClellan, Frémont, Grant, Sherman, Pope és Halleck, illetve Lincoln, Seward, Sumner és végül Johnson. Többnyire kielégítően világos képet alkottak az említettek szerepéről. Teljesen szokatlan a tájékozatlanságnak az a foka, amelyet egy, a Lady's Newspaper-ből átvett cikk mutat „Jeles amerikaiak életrajzai" címen. Egy kalap alá veszi Lincolnt, Jeffersont, Frémont-t, Beauregard-t és McClellant (Családi Kör, 1862. jan. 26. 56 — 58). Sokkal általánosabb a köztudatban a Fővárosi Lapokban közölt „szereposztás": „Sewardot az unió eszének tartják, Lincoln annak látható feje volt; a győzelmes Grant tábornok pedig az Unió karja" (1865. ápr. 30. 395). McClellan kétes szerepét még nem leplezi le a hír 1862-ben: „M'Clellan a potomaci hadtest parancsnoksága alól felmentetett s Burnside által váltatott fel. E miatt a hadseregben és a nép közt is nagy izgatottság uralkodik" (Kolozsvári Közlöny, 1862. nov. 25. 662). Néhány hónap múlva már nyilvánvalóvá válik, hogy a Lincoln-kormány ellenzékének egyik szárnya McClellan köré csoportosul. „A kormány iránti elégületlenség növekszik . . . M'Clellan még nincs kikiáltva elnökké . . . Seeward visszalépésének híre újból fölmerült" (Kolozsvári Közlöny, 1863. jan. 6. 12). A hírből azonban egv lényeges adat nem derül ki: hogy Lincoln kormánya egy jobb- és egy baloldali ellenzék tüzében állt, és McClellan a jobbszárnyat, a titkolt déli vonzalmat képviselte. Ezt csak 1865-ben tudja meg a magyar olvasó, amikor a Hazánk s a Külföld viszszapillant a polgárháború történetére. „MacClellant is elmozdították állásáról, miután úgy látszott, hogy a déUekhez szító elvei befolyással vannak hadviselésére" (Máj. 21.322). Frémont tábornok a magyar sajtó osztatlan rokonszenvét élvezte. Szerették szabadelvű nézetei, embersége és katonai erényei miatt. Nem minden McClellan-ellenes él nélküli a hír: „Fremont Arkansasban üldözi Price tábornokot, miközben McClellan szemléket tart Washingtonban" (Sürgöny, 1861. okt. 25.). Sorsát különös figyelemmel kísérték, leváltását nem helyeselték. Frémont búcsúlevelét katonáihoz a Sürgöny teljes terjedelemben közölte (1861. dec. 1.). A sorok közül kiolvasható, hogy Shermant kemény katonának tartják, módszereit kissé túlságosan kíméletlennek; Grant tábornokot pedig olyan embernek, aki vajmi keveset törődik vele, mennyi embere életébe kerül a győzelem, — de ugyanakkor mindkettőjük katonai erényeit méltányolják. Ezt a kettős képet mutatja a Grantról szóló adoma: „Grant amerikai tábornokról . . . azt híresztelik ellenségei, hogy rettenetesen szereti a szeszes italokat. Egy tiszt az Egyesült államok elnökénél is el akará ezt hitetni s az elnök azt mondá neki feleletül nagy bizalmasan: kérem önt tudja ki micsoda itallal él leginkább, szeretnék belőle a többi tábornoknak is néhány hordócskával küldeni" (Üstökös, 1864/11. 112). A háború végén a Vasárnapi Üjság névtelen cikke, „Az észak amerikai hadsereg győztes vezérei" címen Sherman, Sheridan és Grant életrajzát és arcképét közli